Stegoceras

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Stegoceras
Evolúciós időszak: Késő kréta
Stagoceras-csontvázak a Royal Tyrell Múzeumban
Stagoceras-csontvázak a Royal Tyrell Múzeumban
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Madármedencéjűek (Ornithischia)
Alrend: Marginocephalia
Alrendág: Pachycephalosauria
Család: Pachycephalosauridae
Nem: Stegoceras
Lambe, 1902
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Stegoceras témájú kategóriát.

A Stegoceras a hüllők (Reptilia vagy Sauropsida) osztályának a dinoszauruszok csoportjába, ezen belül a madármedencéjűek (Ornithischia) rendjébe, a Marginocephalia alrendjébe és a Pachycephalosauridae családjába tartozó nem.

Tudnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stegoceras (magyarul: „szarvas tető”), egy növényevő, Pachycephalosauria nem volt, amely a késő kréta korban élt, Észak-Amerika területén. Az állat körülbelül 2 méter hosszú lehetett. A Stegocerast Lawrence Lambe írta le először 1902-ben.

Az állat modellként szerepelt a többi Pachycephalosauria elképzeléséhez, mert belőle találtak a legtöbb és legjobb maradványokat. 1920-tól 1945-ig azt hitték, hogy rokon vagy azonos a Troodonnal, mert fogaik igen nagyon hasonlítanak. De később, amikor már több megkövesedett maradvány találtak a Stegocerasból, ezt a feltételezést elvetették.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stegoceras koponyája 9 centiméter vastag volt. Először úgy képzelték, hogy a hímek szemből, egymás fejét ütötték, de később rájöttek, hogy inkább oldalból támadták egymást, mert, a kerek koponya elcsúszott volna a szemtől szembe való küzdelem során. Másik akadály az lett volna, hogy az állatok nem voltak képesek teljesen vízszintes testtartást felvenni, ami segítette volna őket az ütközet erejének kibírásában. Valószínűleg az ellenfelek egymás mellett állva csapkodták egymás oldalát, és ez nem is volt olyan veszélyes, mert az állatok nagy, erős izmai védték a hátgerincet és a belső szerveket.

Amikor az első hiányos Stegocerast felfedezték, azt hitték, hogy hasi csontjai vannak, ami nagyon különleges a madármedencéjűek között. De aztán kitudódott, hogy tulajdonképpen megkövesedett inak voltak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sues, H.-D., and P. M. Galton. (1987). "Anatomy and classification of the North American Pachycephalosauria (Dinosauria: Ornithischia)". Palaeontographica Abteilung A 198: 1–40.
  • Fantastic Facts About Dinosaurs (ISBN 0-7525-3166-2)
  • Cranfield, I. (2004). The Illustrated Directory of Dinosaurs and other Prehistoric Creatures (pp 228–233) - Greenwich Editions - ISBN 0-86288-662-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]