Stanisław Sosabowski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stanisław Sosabowski
Stanisław Sosabowski.jpg
Stanisław Sosabowski
Született 1892. május 8.
Stanisławów, Galícia, ma Ukrajna
Meghalt 1967. szeptember 25. (75 évesen)
Hillingdon, Egyesült Királyság
Nemzetisége lengyel
Fegyvernem ejtőernyős
Szolgálati ideje 1913-1946
Rendfokozata Generał brygady azaz Vezérőrnagy
Egysége 58. gyalogsági hadosztály
8. lengyel gyalogsági hadosztály
1. lengyel ejtőernyős dandár
Csatái Első világháború
Lengyel–szovjet háború
Lengyelországi hadjárat (1939)
Arnhemi csata
Kitüntetései Krzyż Kawalerski Orderu Virtuti Militari Krzyż Komandorski z Gwiazdą Orderu Odrodzenia Polski Krzyż Kawalerski Orderu Odrodzenia Polski Krzyż Walecznych Złoty Krzyż Zasługi z Mieczami Krzyż Niepodłeglości Komandoria Orderu Imperium Brytyjskiego Dutch Bronze Lion
Civilben Gyári munkás

Stanisław Franciszek Sosabowski (1892. május 8.1967. szeptember 25.) lengyel tábornok a második világháborúban. Részt vett az Arnhemi csatában az 1. lengyel ejtőernyős dandár parancsnokaként.

A háború előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stanisław Sosabowski 1892. május 8-án született Stanisławówban, vasúti munkás családba. A helyi gimnáziumban érettségizett, majd 1910-ben felvették a Krakkói egyetem gazdasági karára. Édesapja halálhírére összetört, s mivel a családja egyre jobban elszegényedett, befejezte tanulmányait és hazatért. Ott tagja lesz a féltitkos lengyel nemzeti feldeírtő szervnek, a Drużyny Strzeleckienek. Hamarosan előléptetik és ő lesz a Galíciai területen működő alszervezet igazgatója.

I. világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1913-ban Sosabowskit besorozták az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe. A kiképzés után szakaszvezetőként került az 58. gyalogsági hadosztályhoz. Az első világháború kitörése után, szakaszával harcolt az orosz hadsereg ellen a Rzeszóvi-csatában, Dukla hágónál és Gorlicénél. Bátorságáért és hazafiasságáért több kitüntetést is kapott, majd előléptették főhadnagyá. 1915-ben harc közben megsérült és visszavonták a frontról.

1918 novemberében Lengyelország visszanyerte függetlenségét, Sosabowski önként belépett a lengyel hadseregbe. Mivel sebeit nem sikerült kezelni, első-vonalbeli kérelmét elutasították. Helyette törzstiszt lett a Hadügy Minisztériumban, Varsóban.

A két háború között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lengyel–szovjet háború után Sosabowskit előléptették őrnaggyá, majd 1922-ben megkezdte tanulmányait a Varsói Nemzetivédelmi Egyetemen. Miután végzett bekerült a Lengyel Vezérkarba. Előléptették alezredessé. 1928-ban kijelölték egy első-vonalbeli egység, a 75. gyalogsági hadosztály egyik zászlóaljának parancsnokává. Következő évben már a Podhale-i lövészek parancsnok-helyettese volt. 1930-tól logisztikát oktatott a főiskoláján.

1937-ben már ezredesként került a Zamośći székhelyű, 9. lengyel légió gyalogos ezredének parancsnoki székébe. 1939 januárjában a tekintélyes varsói székhelyű 21. "Varsó gyermekei" gyalogos ezred parancsnoka lett.

II. világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyelország megszállása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lengyel mozgósítási terv miatt Sosabowski ezredét hozzácsatolták a 8. lengyel gyalogsági hadosztályhoz. Lengyelország megszállásakor az egységből helyőrség lett, a varsói fellegvárban, Ciechanów térségében, ahol megszervezték a tartalék hadsereg (Modlin hadsereg) alapját.

Szeptember 2-án az ezredet Mława térségébe irányították, majd másnap reggel már a Mławai-csatában küzdöttek. A 21. hadsereg megadta magát Przasnysz térségében, a második objektumot pedig a Wehrmacht csapatai vették körül. Ezek után Sosabowski kiadta a parancsot. "Visszavonulás Varsóba"!

Szeptember 8-án Sosabowski ezrede visszavonult a Modlini-erdőbe. A 8. hadosztályt összeolvasztották a 21-ikkel, a parancsnok Juliusz Zulauf ezredes volt. Pár nappal később, szeptember 15-én, az alakulatot visszavonták Varsóba.

Amikor Sosabowski és emberei beértek Varsóba, kijelölték számukra a Grochówi (Varsó egyik kerülete) vonal tartását, amit a német 10. gyalogos hadosztály támadott. Az ostrom alatt a 21. hadosztály hősiesen harcolt a túlerő ellen, akik létszámban és felszereltségben is felülmúlták őket. A nagy veszteségek ellenére sikerült tartaniuk a kijelölt célokat. Szeptember 16-án, amikor megindult a végső roham, a 23. német gyalogos hadosztály indult a 21-esek felé. A nap végére sikerült megállítani a támadást, sőt még ellentámadást is tudtak indítani és megsemmisítették a németeket.

Ezután a siker után Sosabowskit kinevezték a Grochówban harcoló egységek főparancsnokává. Az állandó bombázás és a támadások ellenére képesek voltak kitartani viszonylag alacsony veszeteségek mellett. 1939. szeptember 26-án Sosabowski egységei visszaverték az utolsó német támadást, de másnap Varsó kapitulált. Szeptember 29-én, nem sokkal azután, hogy a csapatok elhagyták Varsót, a 21. hadosztályt és Sosabowskit Juliusz Rómmel kitüntette a Virtuti Militari (Katonai erényért) medállal.

Franciaország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Lengyelország kapitulált, Sosabowskit egy fogolytáborba zárták Żyrardów közelében. Nem sokkal ezután megszökött és álnéven Varsóban élt,ahol csatlakozott az ellenálláshoz. Megparancsolták neki, hogy hagyja el Lengyelországot és fontos a fontos jelentőségű papírokkal utazzon Franciaországba. Hosszú utazás után - Magyarországon és Románián - át megérkezett Párizsba, ahol a lengyel emigráns kormány kinevezte a 4. gyalogos hadosztály hadtestparancsnokának.

Kezdetben a franciák vonakodtak attól, hogy átadják az értékes fegyvereket és hadianyagot a lengyelek számára. Sosabowski katonái háború előtti fegyverekkel gyakorlatoztak. 1940 áprilisában a hadosztályt átmozgatták egy kiképzőtáborba Parthenay mellé, ahol végre megkapták a januárban beígért fegyvereket, de ez már késő volt. A több mint 11 000 emberből 3 150-nek jutott csak fegyver. A hadsereg parancsnok, Rudolf Dreszer, megparancsolta az egységnek, hogy vonuljon vissza az Atlanti-óceán partjához. 1940. június 19-én Sosabowski hozzávetőleg 6 000 katonájával megérkezett La Palliceba, ahonnan evakuálták őket Angliába.

Anglia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Londonba való érkezése után, a lengyel vezérkar kijelölték a 4. lövészhadosztály parancsnokának, ami később a 4. gyalogos hadosztály magja lett. Az egység java részét önkéntesek alkották. A szervezéssel és a kiképzéssel sok gond volt, ezért Sosabowski úgy döntött, hogy átalakítja a gyalogos hadosztályát, ejtőernyős hadosztállyá, elsőként a lengyel hadseregben. Largo Houseban egy kiképző tábort alakítottak ki, amit Sosabowski vezetett a maga 49 évével. Sosabowski, a munkatársai, beosztotjai és barátai szerint szigorú, lobbanékony, de igazságos ember volt. Lobbanékonysága miatt sokszor került vitahelyzetbe feletteseivel szemben.

1942. októberében a hadosztály bevetésre készen állt. Amióta a lengyel vezérkar eltervezte azt, hogy a hadosztály segítségre legyen minden nemzeti felkelésnél, az 1. lengyel ejtőernyő-dandár emberei arra készültek, hogy ők lesznek az elsők akik hazájuk földjére léphetnek. Ezentúl az egység nem hivatalos mottója: "a legrövidebb út" (najkrótszą drogą) volt.

1943. szeptemberében Frederick Browning altábornagy azt javasolta Sosabowskinak, hogy megújítja az egységet és a maradék helyeket angolokkal tölti fel. Sosabowski maradt volna az egység élén, de ő visszautasította az ajánlatot. Mindezek ellenére kinevezik dandártábornokká.

Arnhemi csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sosabowski (baloldalt) Browning altábornaggyal

Az 1. lengyel ejtőernyő-dandár a szövetséges haderő tagjaként részt vett a Market Garden hadműveletben. A súlyos repülőgép-hiány miatt a dandárt több részre osztották fel. Sosabowski által vezetett dandárt szeptember 19-én ledobták Driel közelében, de harci cselekményt nem folytattak szeptember 21-ig, amíg az összes csoport nem egyesült Grave városában. A dandár tüzérségét a brit 1. ejtőernyő hadosztály nehéztüzérségével együtt dobták le. Ez a tényező akadályozta meg őket a támadásban. A lengyel erők háromszor próbáltak meg segíteni a körülzárt 1 brit ejtőernyő-dandárnak, a Rajna túlpartján. A kompot amit az átkelésre használni akartak elsüllyeztették, a kis gumicsónakokon pedig nem volt túl sok esélyük. Mindazonáltal 200 embernek sikerült átkelni a folyón és visszaszorították a németeket.

A nehéz helyzet ellenére szeptember 24-én a tábornokkokal való találkozásnál Sosabowski fölvette, hogy a még mindig megnyerhetik. Szerinte a 30. hadtest kombinált erői és a lengyel brigád képes lenne egy átfogó rohamra és el tudnák foglalni a hidakat a Rajnán. A tervét nem fogadták el és a csata utolsó fázisában, szeptember 25-én és 26-án, Sosabowski dél felé vezette erőit és fedezte a brit 1. ejtőernyős-dandár maradékainak visszavonulását.

A csata után bűnbakokat kerestek. Megtalálták Sosabowski személyében. A lengyel vezérkar menesztette pozíciójából. A tartalék csapatok 3,5 évi vezetése után 1948-ban vonult nyugdíjba.

A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kicsivel a háború után Sosabowskinak sikerült elhozni a fiát és feleségét Lengyelországból. 1946. szeptemberében a kommunista, szovjet támogatottságot élvező hatóságok megfosztották a lengyel állampolgárságtól. Nem volt más választása, mint "száműzetésben" élni. Mint sok más lengyel háborús vezető és katona, Sosabowski is munka után nézett. Nyugat-Londonban a CAV Electrics cég összeszerelő üzemében dolgozott, mint gyári munkás.

1967. szeptember 25-én halt meg Londonban. 1969-ben a hamvait átszálították a varsói Powązki temetőbe. 2006. május 31-én, Hágában Beatrix királynő az 1. lengyel ejtőernyő-dandár számára ítélte meg a Vilmos katonai érdemrendet. Az ezredesnek, a "vezetőnek", Stanislaw Sosabowskit pedig posztumusz kitüntették a Bronz Oroszlánnal.

Másnap, június 1-én pedig Drielnél tartottak szertartást, ahol felszólalt a város polgármestere és Sosabowski unokái.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]