Staatsoper (Bécs)

Staatsoper

Építési adatok
Megnyitás	1869. május 25.
Építési stílus	francia neoreneszánsz
Tervező	August von Siccardsburg és Eduard van der Nüll
Elhelyezkedése
Staatsoper Pozíció Bécs térképén Koordináták: é. sz. 48° 12′ 11″, k. h. 16° 22′ 7″48.2030555556, 16.3686111111

A Staatsoper (gyakran emlegetett nevén Wiener Staatsoper, magyarul Állami Operaház) Bécs zenei életének központja.

Nézőterén 2200 látogató fér el, minden februárban a Bécsi Operabál színhelye (csak itt nyitják balról a keringőt).

Története [szerkesztés]

A kezdetek [szerkesztés]

Az épület helye röviddel az építkezés megkezdése után, 1863-ban

A 19. század közepén nagyszabású tervek készültek Bécs városközpontjának megújítására, amelyek magukban foglalták – többek között – egy új operaház létesítését is. A Ringen 1861 és 1869 között August von Siccardsburg és Eduard van der Nüll tervei alapján épült meg az operaház, francia neoreneszánsz stílusban. Egyik tervező sem láthatta az épületet kész formájában, mivel az építkezés során van der Nüll öngyilkos lett, Sicardusburg pedig rá pár hétre szívrohamban meghalt. 1869. május 25-én Mozart Don Giovanni című operájával nyitotta meg kapuit. Az első igazgató Johann Herbeck volt, aki – többek között – Goldmark Károly Sába királynője című operáját is bemutatta.

A nézőtér, háttérben az emeleten az egykori császári díszpáholy (Hofloge/Kaiserloge)

A második világháborúig [szerkesztés]

Az operaház 1900 körül

Herbeck utóda Franz Jauner volt, aki szerződtette Richter Jánost. Richter nemzetközi hírű énekkart szervezett az akkoriban Hofoper néven működő operaházban. A bécsi operaház „aranykorát” 1897 és 1907 közé teszik, amikor az intézmény élén a híres zeneszerző, Gustav Mahler állt. Mahler utódja, Felix Weingartner, kiváló karmester volt. A Staatsoper elnevezést – kezdetben nem hivatalosan – az 1920-as évek elejétől használták. Ekkoriban a főzeneigazgató – négy évig Richard Strausszal közösen – Franz Schalk volt. A nagy karmesterek sorában Schalk és Strauss után Clemens Krauss, ismét Weingartner, majd a második világháborúig Bruno Walter következett.

A második világháború után [szerkesztés]

1945-ben súlyos légitámadások érték, romba dőlt, külsejét az eredeti szerint restaurálták, de belsejét modern technikai eszközökkel újították fel. Az intézmény élén – 1956-ban történt lemondásáig – Karl Böhm állt, aki kiváló karmester is volt. A helyreállított épületet1955-ben Beethoven Fidelio című operájával avatták újra. Böhm lemondása után a Staatsopert 1956 és 1964 között Herbert von Karajan vezette, aki szintúgy kiemelkedő karmester volt. Egyesek második aranykorról beszélnek – Karajannak mégis 1964-ben az őt ért kritikák miatt kellett lemondania.

Elnevezései története során [szerkesztés]

Név	Dátumok	Megjegyzések
Neues Haus	1869. május 25. – 1869. szeptember 27.
K. K. Hof-Operntheater – Neues Haus	1869. szeptember 28. – 1871. március 10.
K. K. Hof-Operntheater	1871. március 11. – 1918. november 15.
Operntheater	1918. december 3. – 1938. szeptember 25.
Staatsoper	1938. szeptember 27. – az 1945-ös megsemmisülésig	Ezt az elnevezést nem hivatalosan már az 1920-as években is használták.
Gebäude am Naschmarkt	1945 – 1955. november 5.	Az újjáépítés alatt az opera többek között a Theater an der Wien épületében működött.
Opernhaus der Stadt Wien – Wiener Staatsopernensemble	1945. május 1. – 1945. május 31.	Az újjáépítés alatt az opera többek között a Volksoper Wien épületében működött.
Volksoper – Wiener Staatsopernensemble	1945. június 1. – 1945. július 10.
Staatsoper im Volksoperngebäude	1945. július 11. – 1946. szeptember 1.
Staatsoper in der Volksoper	1946. szeptember 2. – 1955. július 15.
Wiener Staatsoper	1955. november 5. óta.	Miután a Staatsoper visszatért eredeti épületébe.