Sréter Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sréter Ferenc
Született 1894. december 4.
Budapest
Elhunyt 1988. július 6. (93 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása lelkész

Sréter Ferenc, szandai (Budapest, 1894. december 4. – Budapest, 1988. július 6.) evangélikus majd szabadegyházi lelkész.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nógrád vármegyei Szanda birtokos családjából származik. A szandai Sréter család „János ágának” 7. generációjában született. Apja: Sréter Árpád, édesanyja: Hajnos Róza.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balassagyarmaton érettségizett 1912-ben. Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített, s vitézi címet és századosi rangot nyert. A háborúból szociális érzékenységgel és segíteni akarással tért vissza falujába. A több száz éves családi földbirtokot szétosztotta, bentlakásos népfőiskolát szervezett, majd ennek megszűnte után a lelkészi pályára lépett.

Sopronban (1928-1932), Tübingenben (1931-32) és Göttingenben (1932) hallgatott teológiát s 1932-ben evangélikus lelkésszé avatták.

Előbb segédlelkész volt Szügyön, később pedig Gödöllőn. (Nagy hatást gyakorolt rá James Stewart skót labdarúgó magyarországi evangelizációja). Ezután egyházkerületi missziói lelkészként szolgált.

Az úgynevezett ébredés 1938-ban kezdődött. Túróczy Zoltánnal és Podmaniczky Pállal együtt ennek egyik erjesztője volt. Nagytarcsa területén kezdte meg evangélizációs szolgálatát.

Visszaemlékezésében Sréter így ír errõl:

„Amikor felmentem a szószékre, és elkezdtem beszélni, akkor egyszerre csak megjött a nagy fordulat, és amikor kinyitottam a számat, beszélni kezdtem, és dőlt belõlem a szó. Miként történt, magam sem tudom, de az evangélizáció úgy ment végbe, hogy egy hét alatt ébredés támadt Nagytarcsán.”

Ettől kezdve az ország sok helységébe meghívták, és az evangélikus egyházban nyilvánvalóvá vált az ébredés folyamata. 1940–1941 között a negyvenhat gyülekezeti evangélizációból harminchetet ő tartott.

1942-ben a Budapest-Budavári gyülekezet lelkészévé választotta, s egészen 1953-ig itt teljesített szolgálatot. Az 1944. évi ostrom alatt a templomot több találat érte, sőt emberéletek is odavesztek. A háború utáni helyreállítások az ő szervezésével zajlottak, 1953-1954-ben másodlelkészként tevékenykedett.

1946-ban a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) ügyvezető alelnökévé választotta.[1]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétszer nősült. Első házasságát nem sokkal az I. világháború után kötötte Keresztes Ilonával. Ebből a házasságból két gyermek született. (Az idősebb tizenhárom éves korában elhunyt, a kisebbik Ferenc, ő az Egyesült Államokba költözött.) Keresztes Ilona második Világháború után súlyos rákos beteg lett, s rövid időn belül elhunyt.

1947. augusztus 31-én Debrecenben kötött házasságot Polster Mártával. Ebből a házasságából született Lídia leánya.

Kiválás az egyházból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1948. évi megállapodás az állam és az egyház között sok megszorítást tartalmazott. Az ébredési irányzatot és Sréter személyét negatív megkülönböztetés kezdte érni. Az állam ellenőrzése alá vonta az egyházat, a sajtót, és a lelkészeket. Az 1954-ben megjelent, Benczúr-féle kátét élesen bírálta, s mivel nem tudott megalkudni az egyházi vezetéssel, a vezetők által diktált teológiával,1954. június 30-án lemondott evangélikus lelkészi állásáról és kivált az egyházból.

A budavári gyülekezet azonban ragaszkodott lelkészéhez, s közel 200-220 gyülekezeti tag is kilépett vele együtt az egyházból. Sréter Ferenc Evangélikus Testvérgyülekezetet alakított, amely azonban állami elismerést és működési engedélyt nem kapott, illegálisan működött, majd 1972-től a metodista egyház védelme alatt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sréter Ferenc a modern népfőiskolai mozgalmak előfutáraként létrehozta a Nógrád megyei Szandán, saját birtokán az első magyar bentlakásos népfőiskolát. Először kombinálta a falusi felnőtt lakosság művelésében a gyakorlati gazdasági ismeretek, az egészségügyi ismeretek, és az írás-olvasás oktatását. Az általa vezetett intézmény 1925–1929 között működött.

A diktatúra éveiben példamutató módon kitartott a hit mellett.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sréter Ferenc evangélikus, majd szabadegyházi lelkész, az 1993. március 5-én salgótarjáni székhellyel alakult Népfőiskolai Egyesület névadója.[2]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az az Egy (Sréter Ferenc három Igehirdetés-sorozata.)
  • Hét szó a kereszten
  • A húsvét üzenete. (Rövid történetek)
  • Pásztorokkal vagyok útban (Adventi történetek)
  • A kegyelem az ige fényében. Budapest, 1987. Kiad. Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa [3]
  • Részletek Sréter Ferenc evangélikus lelkész, evangélista igehirdetéseiből. [4]

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az Evangéliumi Világszövetség 1846-ban alakult meg Londonban. Tagjai elsősorban az evangéliumi hitvalló egyházak és közösségek soraiból kerültek ki, akik azonosulni tudtak a reformáció sarkalatos igazságaival. Vezetőségének tagjai között olyan közismert személyek neve is szerepel, mint dr. Ravasz László református püspök, dr. Kiss Ferenc egyetemi orvosprofesszor, id. Victor János ny. iskolaigazgató, dr. Somogyi Imre baptista lelkész, Csia Lajos református vallástanár, Sréter Ferenc ev. lelkész, Ungár Aladár könyvkereskedõ, Hecker Ádám methodista lelkész, Hevesi Ödön az Üdvhadseregtõl és még sokan mások.
  2. sreter.extra.hu
  3. [1]
  4. "Az az EGY" c. prédikációs kötete alapján. Ezek az igehirdetések általában egymást követő vasárnapi istentiszteleteken hangzottak el az 1970-es évek táján, és szokás szerint úrvacsora követte őket.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szebeni Olivér: Hosszú élet, 1894-1988 In.:Békehírnök, 1988. 33. szám
  • Zsigmondy Árpád Gusztáv: Sréter Ferenc élete és szolgálata. In: Evangélikus Élet, 1998. X. 25.