Mátrix (matematika)
A mátrix a matematikában mennyiségek téglalap alakú elrendezése (táblázata) (számoké, függvényeké, kifejezéseké, vagy egyéb elemeké, esetleg más mátrixoké; általánosan valamilyen gyűrű vagy vektortér elemeié).
A mátrixokra hasonló kalkulus („algebra”) építhető fel, mint az elemeikre, amelynek rendkívül sokféle alkalmazása lehetséges. Ennek tanulmányozása a lineáris algebra feladata. Mátrixokat szoktak használni lineáris egyenletek és lineáris, valamint bilineáris transzformációk leírására. A mátrixok - a lineáris algebra (egyik) leghasznosabb fogalmaként - a matematikának a gyakorlatban legtöbbször alkalmazott eszközei között vannak, a matematika számos más ága mellett pedig a fizikától és komputergrafikától kezdve a biológián át egészen a nyelvészetig, számtalan tudományágban használhatóak akár az elméleti leírás tömör megfogalmazására, akár a számítások megkönnyítésére vagy automatizálására.
A mátrix egyik kedvenc szava a sci-fi íróknak is [mj 1]; azonban ezen használati módok legtöbbször még lazán sem kapcsolódnak a matematikai fogalomhoz.
Tartalomjegyzék |
Definíciók és jelölések [szerkesztés]
A mátrix vízszintes vonalban elhelyezkedő elemei sorokat, függőleges vonalban elhelyezkedő elemei oszlopokat alkotnak. Egy m sorból és n oszlopból álló mátrixot m-szer n mátrixnak neveznek (írva: m×n), az m és n pozitív egész számok a mátrix dimenziói. A mátrix dimenzióit mindig először a sorok számával, majd azt követően az oszlopok számával adják meg. Az A mátrix jelölése:
A mátrixnak az i-edik sorában és j-edik oszlopában lévő elemét a mátrix i,j-edik elemének nevezik, jelölése Ai,j vagy A[i,j]. Mindig először a sorszám, majd az oszlopszám szerepel.
Az m × n méretű mátrixot gyakran így jelölik:
, a mátrix minden A[i,j] elemét ai,j-vel jelölik, ahol 1 ≤ i ≤ m és 1 ≤ j ≤ n. Konvenció, hogy a mátrixokat nagybetűvel, a mátrix elemeit pedig kisbetűvel jelölik. Szokás szerint a mátrix sorainak és oszlopainak számozása 1-gyel kezdődik – noha vannak számítógépes programok, melyek 0-val kezdenek. Azokat a mátrixokat, melyek egyik dimenziója 1, vektornak szokták nevezni. A sorvektornak csak egy sora van:
,
az oszlopvektornak pedig egyetlen oszlopa:
Az 1×1-es mátrixot skalárnak hívjuk.
Tisztán matematikai igényű definíció [szerkesztés]
Ha
gyűrű (általában kommutatív gyűrű vagy test), akkor az m × n-es mátrixok
halmazán a
típusú, véges (
elemszámú) értelmezési tartományú,
-be képező függvények halmazát értjük. Itt × a halmazok Descartes-szorzata,
rendezett pár.
Példák [szerkesztés]
Az A mátrix egy 4×3-as mátrix. Az A[2,3], vagy a2,3 elem a 7.
Az R mátrix egy 1×9-es mátrix, vagy 9 elemű sorvektor.
Műveletek mátrixokkal [szerkesztés]
Transzponálás [szerkesztés]
A transzponálás egy argumentumú művelet. Egy mátrix transzponálása sorainak és oszlopainak a felcserélését jelenti. Egy m × n-es típusú mátrix transzponáltja n × m-es típusú. Kétszer végrehajtva visszakapjuk az eredeti mátrixot. A transzponálás jele
vagy A'.
Egy mátrix szimmetrikus, ha transzponáltja önmaga, azaz
. Szimmetrikus mátrix csak négyzetes mátrix (lásd alább) lehet.
Példa [szerkesztés]
Összeadás [szerkesztés]
Csak azonos dimenziójú mátrixok adhatók össze. Legyen A és B két azonos dimenziójú, m × n-es méretű mátrix. Az A + B összeget úgy képezzük, hogy az azonos helyen lévő elemeket összegezzük (vagyis (A + B)[i, j] = A[i, j] + B[i, j] ).
Példa [szerkesztés]
Tulajdonságai [szerkesztés]
- Kommutatív: A + B = B + A.
- Asszociatív: (A + B) + C = A + (B + C).
Skalárral való szorzás [szerkesztés]
Adott az A mátrix egy c skalárral való cA szorzatát úgy számítjuk, hogy a c számmal A minden elemét megszorozzuk (vagyis (cA)[i, j] = cA[i, j] ).
Ha a skalárt 1×1-es mátrixnak tekintjük, akkor a skalárral való szorzás speciális Kronecker-szorzat.
Példa [szerkesztés]
Tulajdonságai [szerkesztés]
- aM = Ma. (Bármelyik oldalról szorozhatunk a skalárral.)
- (a + b)M = aM + bM.
- a(bM) = (ab)M = (ba)M = b(aM).
Az összeadás viszonyában teljesül, hogy:
- a(M + N) = aM + aN.
Mátrixszorzás [szerkesztés]
Két mátrix szorzata akkor definiált, ha a bal oldali mátrix oszlopainak száma megegyezik a jobb oldali mátrix sorainak számával. Ha A egy m-szer n mátrix és B egy n-szer p mátrix, mátrixszorzatuk egy m-szer p méretű (m sorból, p oszlopból álló)AB mátrix lesz, melynek elemei így számíthatók:
minden i-re és j-re.
Példa [szerkesztés]
illetve a megfelelő sort a megfelelő oszloppal történő szorzást kidomborítandó:
ahol például az eredménymátrix 5-ös elemét úgy kaptuk, hogy a sorában lévő (1,0,2) elemeket páronként összeszoroztuk az oszlopában lévő (3,2,1) elemekkel, majd összeadtuk őket.
Tulajdonságai [szerkesztés]
- asszociativitás: (AB)C = A(BC) minden k-szor m méretű A mátrixra, m × n-es méretű B mátrixra és n-szer p méretű C mátrixra.
- jobb oldali disztributivitás: (A + B)C = AC + BC minden m × n-es méretű A és B mátrixra valamint n-szer k méretű C mátrixra.
- bal oldali disztributivitás: C(A + B) = CA + CB minden m-szer n méretű A és B valamint k-szor m méretű C mátrixra.
Fontos tudni, hogy a kommutativitás általában nem teljesül; vagyis adott A és B összeszorozható mátrixra általában igaz, hogy AB ≠ BA.
Diadikus szorzás [szerkesztés]
Az n dimenziós valós vektortér a és b vektorainak diadikus szorzatán értjük és a o b -vel jelöljük azt a tenzort, mely a vektortérbe tartozó minden egyes r vektorhoz az a (b r) vektort rendeli.
Kronecker-szorzás [szerkesztés]
Invertálás [szerkesztés]
Speciálisan vektorok esetén további műveletek is léteznek.
Mátrix rangja [szerkesztés]
Az A n×k-as mátrix rangja a mátrix lineárisan független oszlopainak maximális száma. Igazolható, hogy ez egy jól definiált természetes szám és megegyezik a mátrix lineárisan független sorainak maximális számával (a sorrang tehát egyenlő az oszlopranggal). Másként úgy is fogalmazhatunk, hogy a rang a mátrix oszlopvektorai által kifeszített altér dimenziója a Tk vektortérben (T az a test, ahonnan a mátrix elemeit vesszük). Tehát a rang:
ahol a1,…,ak az A mátrix oszlopai, mint vektorok.
Négyzetes mátrix [szerkesztés]
A négyzetes mátrix olyan mátrix, melyben a sorok és oszlopok száma megegyezik. Egy adott test feletti összes n-szer n-es négyzetes mátrix a skalárral való szorzással, mátrixösszeadással és mátrixszorzással algebrát alkot. Az n > 1 esetben az algebra általában nem kommutatív.
Egy A mátrix főátlója az
alakú elemeket tartalmazza, tehát azokat, amelyek ugyanannyiadik sorban vannak, mint oszlopban. (Főátlónak tehát a bal fölső és a jobb alsó sarkot összekötő átlót hívjuk.)
Diagonálmátrix olyan négyzetes mátrix, amelynek minden főátlón kívüli eleme 0. (A nullmátrix is ide tartozik.)
Példa (diagonális mátrix) [szerkesztés]
Egy harmadrangú (n=3) diagonális mátrix:
Az In egységmátrix olyan négyzetes mátrix, melynek elemei a főátlóban egységnyiek, összes többi eleme 0, azaz olyan diagonálmátrix, melynek főátlóbeli elemei egységnyiek. Az egységmátrix kielégíti az alábbi egyenlőségeket: MIn = M' és InN = N minden m-szer n M mátrixra és n-szer k N mátrixra.
Példa (egységmátrix) [szerkesztés]
Ha n = 3:
Az egységmátrix a négyzetes mátrixok gyűrűjének egységeleme.
A gyűrű invertálható elemeit invertálható mátrixnak vagy nem-szinguláris mátrixnak hívják. Egy n-szer n-es A mátrix akkor és csakis akkor invertálható, ha létezik egy olyan B mátrix, melyre igaz: AB = In ( = BA). Ebben az esetben a B mátrix az A mátrix inverz mátrixa és A‒1-nel jelölik.
Ha λ egy szám és v egy nemzéró vektor, melyre igaz az, hogy Av = λv, akkor v-t az A mátrix sajátvektorának, λ-t pedig a hozzá tartozó sajátértékének nevezik.
Az A négyzetes mátrix determinánsa
képlettel adható meg, ahol a
permutációkra kell összegezni és
a
permutáció inverzióinak számát jelöli: azon
párokét, amikre
de
.
Invertálható mátrixok determinánsa nullától különbözik.
Az A négyzetes mátrix karakterisztikus polinomja a
polinom. Ez n-szer n-es A esetén n-edfokú, főegyütthatója
, konstans tagja pedig A determinánsa. A Cayley–Hamilton-tétel szerint az A mátrix gyöke a
polinomnak. A λ szám akkor és csakis akkor sajátértéke A mátrixnak, ha A‒λIn nem invertálható, azaz, ha pA(λ) = 0. Így pA(x) gyökei pontosan A sajátértékei.
A Gauss-elimináció algoritmusának alapvető fontossága van: ezt lehet használni mátrixok determinánsának, rangjának és inverzének számítására, valamint lineáris egyenletrendszerek megoldására.
Egy négyzetes mátrix nyoma (angol kifejezéssel trace-e, vagy német szóval spurja) a főátlójában lévő elemek összege, ez mindig egyenlő az n sajátértékeinek összegével.
Az A négyzetes mátrix hasonló a B négyzetes mátrixhoz, ha
- ∃ C négyzetes mátrix, melyre A = C‒1·B·C
Jelölés:
A hasonló mátrixok sajátértékei egyenlők, továbbá a mátrixok hasonlósága nagyon jó példája az ekvivalencia relációnak.
Speciális mátrixok [szerkesztés]
- Nullmátrix olyan mátrix, melynek minden eleme 0.
- Egységmátrix négyzetes mátrix, melynek főátlójában minden elem 1, a többi 0.
- Diagonális mátrix négyzetes mátrix, melynek csak a főátlójában vannak 0-tól eltérő elemek.
- Szimmetrikus mátrix a főátlóra nézve szimmetrikus mátrix: ai,j=aj,i.
- Ferdén szimmetrikus mátrix a főátlóra nézve szimmetrikus elemek egyenlőek, de ellenkező előjelűek: ai,j= – aj,i.
- Háromszögmátrix
- Hermitikus mátrix a főátlóra nézve szimmetrikus elemek egymás komplex konjugáltjai: ai,j=a*j,i, ahol a '*' komplex konjugáltat jelöl.
- Permutáló mátrix
- Adjungált (mátrixinvertálás)
- Vandermonde-determináns
Alkalmazások [szerkesztés]
Hivatkozások [szerkesztés]
Irodalom [szerkesztés]
- Pattantyús-Ábrahám Géza (szerk.): Gépész- és villamosmérnökök kézikönyve (Műszaki, 1961) 2. kötet.
- J. N. Bronstein – K. A. Szemengyajev: Matematikai zsebkönyv (Műszaki, 1987) ISBN 963-10-5309-1
Megjegyzések [szerkesztés]
- ↑ Az azonos című filmtől kezdve a Marvel képregényein keresztül - Superman, Transformers - egészen a Star Trek forgatókönyéig.
Források [szerkesztés]
- Források
- Online mátrix számológépek
- Freeware
- MATRIX 2.1 Excel összeadás, foxes
- MacAnova, University of Minnesota School of Statistics



,






![(AB)[i,j] = A[i,1] B[1,j] + A[i,2] B[2,j] + ... + A[i,n] B[n,j] \!\](http://upload.wikimedia.org/math/3/6/8/3685038eaea4a600957beea930ad474c.png)






