Spironolakton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spironolactone structure.svg
Spironolakton
IUPAC név
7α-acetiltio-3-oxo-17α-pregn-4-én-21,17-karbolakton
vagy
(1' S,2R,2' R,9' R,10' R,11' S,15' S)-9'-(acetilszulfanil)-2',15'-dimetilspiro[oxolán-2,14'-tetraciklo[8.7.0.02,7.011,15]heptadekán]-6'-én-5,5'-dion
Azonosítók
CAS-szám 52-01-7
ATC-kód C03DA01
PubChem 5833
DrugBank APRD01234
Kémiai adatok
Képlet C24H32O4S 
Moláris tömeg 416,574 g/mol
SMILES CC(=O)SC1CC2=CC(=O) CCC2(C3C1C4CCC5(C4(CC3)C)CCC(=O)O5)C
Szinonima Aldactone
Spirotone
Spirolactone
Fizikai adatok
Olvadáspont 207–208 °C[1] °C
Farmakokinetikai adatok
Metabolizmus máj
Felezési idő 10 perc
Kiválasztás vizelet, epe
Terápiás előírások
Terhességi kategória B3(AU) C(US)
Jogi státusz

POM(UK)

Alkalmazás orális

A spironolakton (INN: spironolactone) egy aldoszteron antagonista vizelethajtó gyógyszer (diuretikum), melyet vérnyomáscsökkentőként is alkalmaznak.

Gyógyszerhatás [szerkesztés]

A spironolakton kompetitíven gátolja az aldoszteron-függő Na+-K+ pumpát a vese disztális tubulusaiban (PDR), azaz gátolja az aldoszteron víz- és Na+ visszatartó, valamint K+ kiválasztó hatását. Az aldoszteron-antagonista hatás nem csupán a Na+ és Cl- kiválasztás növelésében és a K+ kiválasztás csökkenésében mutatkozik meg, hanem a vizeletbe történő H+ kiválasztás gátlásában is. A klorid kiválasztása csak kismértékben, a bikarbonáté jelentősen növekszik, ami a vizelet pH-értékének emelkedéséhez vezethet. A spironolakton nincs hatással a vese egyéb tubuláris transzport-mechanizmusaira, illetve nem gátolja a karboanhidrázt. Diuretikus hatásából következően a spironolakton vérnyomáscsökkentő hatással is rendelkezik. Emellett hatással van a myocardium és az érrendszer aldoszteron-függő reakcióira is. Mivel a spironolakton specifikus aldoszteron-antagonista, terápiásan felhasználható az elsődleges hiperaldoszteronizmus és következményei (krónikus szívelégtelenség, ödémák, magas vérnyomás, nephrotikus szindróma) kezelésére is. Mindezeken túl a spironolaktonnak antiandrogén hatásai is vannak (valószínűleg egyrészt a tesztoszteron-bioszintézisben kulcsszerepet játszó szteroid-17-monooxigenáz enzim gátlásával, másrészt dihidro-tesztoszteron citoplazmatikus receptorához való kompetitív kötődéssel, így a dihidro-tesztoszteron hatásának csökkentésével). A spironolaktonnal kapcsolatban megfigyelt mellékhatások egy része (pl. gynecomastia) ezen élettani hatásból következik.

Készítmények [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]