Speke-gazella

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Speke-gazella
Speke's Gazelle.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Antilopformák (Antilopinae)
Nemzetség: Antilopini
Nem: Gazella
Faj: G. spekei
Tudományos név
Gazella spekei
(Blyth, 1863)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Speke-gazella témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Speke-gazella témájú kategóriát.

Speke's Gazell.jpg

A Speke-gazella (Gazella spekei) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjához tartozó afrikai faj.

Neve a Nílus forrását, a Viktória-tavat felfedező John Hanning Speke brit katonatiszt emlékét őrzi.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szomália indiai-óceáni partvidékének 20-40 kilométer széles síkságán él, elterjedésének északi határát a Gulis-vonulat meredek lejtői jelentik. Nagyjából Mogadishutól délre már kiirtották. Hasonló a helyzet Etiópia legkeletibb részén, Ogadenben, ahol az 1980-as években láttak utoljára Speke-gazellákat – hogy maradtak-e még itt képviselői a fajnak, azt a felmérések nehézségei miatt egyelőre nem lehet eldönteni, kihalása mindenesetre valószínűsíthető.

Élőhelye elsősorban a félszáraz, füves puszta, de alacsony bozótosban (jellemző növénye az Indigofera intricata) és köves, kopár dombvidékeken és félsivatagokban is találkozni vele 2500 méter alatti magasságig. A parti síkságokat és homokdűnés vidékeket a vegetációs időszakban a különféle bögölyök támadásai, szárazabb időkben pedig az itteni zöld növényzet tartósabb megmaradása miatt is felkeresi.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 95-105 centiméteres, amihez 15-20 centiméter hosszú farok csatlakozik. A gazellák marmagassága 50-60 centiméter között mozog, testtömegük 15-25 kilogrammos. A has és a far fehér színű, és fekete oldalsáv választja el a test többi részét fedő világos, sárgásbarna szőrzettől. Az oldalsáv felett általában egy világosabb sáv is fut. A fej alapszíne szintén sárgásbarna, de vastag fehér és sötét sávok tarkítják.

Mindkét nem visel szarvakat: a bikáké szélesen gyűrűzött, 25-31 centiméteres, S alakban hátrafelé görbülő, míg a tehenek szarva sokkal vékonyabb, meredekebb és egyenesebb, hossza pedig csupán 15-25 centiméterre rúg. A Speke-gazella különleges jellemzője, hogy az orrnyílások felett, az orrnyereg felett 3-5 bőrredő helyezkedik el, amiket teniszlabdányi méretű zsákká képes felfújni vész esetén és izgalmi állapotban.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Este és kora reggel aktív, a forró nappalt pihenéssel tölti. Kis, legfeljebb húsz, de rendszerint öt-tíz példányt számláló csordákban él, amelyeket egy-egy territoriális viselkedésű bika vezet. A hímek vizeletükkel, trágyakupacaikkal és homlokmirigyeik váladékával jelölik ki területük határát. Táplálékául különböző fűfélék és levelek szolgálnak. Az orron levő bőrképződmény jelzi társainak, ha az állat izgalomba került, és felerősíti a figyelmeztető hangadást is – ez egyébként leginkább egy puskalövésszerű tüsszentésként írható le. Az izgalmi állapotot a homlokmirigyek váladékkibocsátása is jelzi.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hím

A Speke-gazellák decemberben és januárban párzanak, majd hat-hét hónapos vemhességet követően hozzák világra egyetlen utódukat május-június folyamán. Az elválasztásra két-három hónap után kerül sor. A tehenek kilenc hónaposan, a bikák csak másfél éves korban érik el az ivarérettséget. A gazella legfeljebb tizenkét évig él.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Speke-gazella az 1980-as években még széles körben elterjedtnek számított, ám azóta példányszáma drasztikus csökkenésnek indult: az 1999-ben több tízezresre becsült állomány kevesebb mint felére csökkent. A fő veszélyforrást a túlzott vadászat, élőhelyének túlzott legeltetése és a szárazságok jelentik a fajra nézve, amelynek helyzetét a szomáliai polgárháború csak súlyosbítja: az anarchikus állapotok a vadállatok illegális kereskedelmét is lehetővé teszik. A kormányzat gyengesége következtében a Speke-gazella élőhelyén gyakorlatilag nem létezik természetvédelem, így helyzete a közeljövőben minden bizonnyal tovább fog romlani. Szerencsére számos helyen sikeresen szaporodnak fogságban tartott példányai, így a faj végleges kipusztulása elkerülhetőnek tűnik.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]