SpaceShipOne
| SpaceShipOne | |
 | |
| Funkció | űrrepülőgép |
| Gyártó | Scaled Composites |
| Tervező | Burt Rutan |
| Gyártási darabszám | 1 |
| Kapacitás | 2 fő |
| Személyzet | 1 fő |
| Első felszállás | 2003. május 20. (siklórepülés) 2003. december 17. (működő hajtóművel) |
| Méretek | |
| Hossz | 5 m |
| Fesztáv | 5 m |
| Szárnyfelület | 15 m² |
| Szárnykarcsúság | 1,6 |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 1200 kg |
| Max. felszállótömeg | 3600 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | SpaceDev hibrid rakétahajtómű |
| Tolóerő | 74 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 3,09 Mach |
| Hatótávolság | 65 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 112 000 m |
| Emelkedőképesség | 416,6 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 240 kg/m² |
| Tolóerő-tömeg arány | 20 |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz SpaceShipOne témájú médiaállományokat. | |
A SpaceShipOne többször felhasználható, légi indítású űrrepülőgép, melyet Burt Rutan vállalata, a Scaled Composites fejlesztett ki, kizárólag magántőke felhasználásával, űrturisták szállítására. A repülőeszközzel csak űrugrás hajtható végre, az alacsony Föld körüli pályát sem képes elérni. A Tier One program keretében történt fejlesztéssel 2004. június 21-én történt meg az első magán-finanszírozású embert szállító űrrepülés, majd október 4-én, két, előre bejelentett, egymást két héten belül követő űrrepüléssel megnyerték a 10 millió dolláros Ansari X-díjat, demonstrálva a rendszer működőképességét. Továbbfejlesztésével fogják létrehozni a SpaceShipTwo-t, melyet kis sorozatban terveznek gyártani, és kizárólag űrturisták szállítására fogják felhasználni.
Tulajdonságok[szerkesztés]
A SpaceShipOne-t szuborbitális űrrepülőgépnek tervezték. Képes elérni az űrhatárt, de még nincs elegendő sebessége a tartós keringéshez. A Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI, Federation Aeronautique Internationale) által definiált űrhatár 100 km, amely meghaladja a NASA és az USAF által definiált 80 km (50 mérföld) magasságot. A SpaceShipOne 100–110 km magasság elérésére képes. A kabinjában a pilótát is beleértve hárman férnek el. Ereszkedéskor nem használ ejtőernyőt, a részben elfordítható szárnyai fékezik.
A SpaceShipOne néhány tulajdonságát a korábbi rakétarepülőgépektől örökölte. A SPACEDEV Inc. fejlesztette hibrid rakétahajtóművet használ. Az indítási magasságot egy sugárhajtású hordozórepülőgép, a külön erre a célra kifejlesztett White Knight (Fehér Lovag) alá rögzítve éri el. A repülőgép önálló hordozó rendszer, amely az űrrepülőgépet a hasa alatt szállíthatja. A hordozó repülőgép, és az űrrepülőgép is egyaránt a felhasználás után újra üzembe állítható.
Üzemanyag[szerkesztés]
Az űrjármű üzemanyaga különleges. Hajtóanyaga dinitrogénoxid (kéjgáz) és hidroxivégződésű polibutadién (HTPB), (ez az anyag egyben a gumiabroncsok egyik alkotó eleme is). A két anyag az égéstérben találkozik, ahol a folyékony dinitrogénoxid oxidáló gázzá alakul át. A keveréket a meghajtó indításakor begyújtják. A megoldás előnye, hogy a pilóták a nitrogénoxid-szelepek segítségével egyszerűen tudják befolyásolni az égést. A HTPB üzemanyag nem illékony, ezért biztonságosan tárolható, nem keveredik, és nem robbanásveszélyes. Előnye még, hogy a levegőt is kevésbé szennyezi. Égésekor vízgőzt, szén-dioxidot, szén-monoxidot és nitrogént szabadít fel, míg az Space Shuttle a szilárd rakétáiban fellövéskor ammónium-perklorát és alumínium az üzemanyag, melynek reakcióba lépésekor alumínium-oxid, alumínium-klorid, nitrogénmonoxid és víz keletkezik. 3 Al + 3 NH4ClO4 => Al2O3 + AlCl3 + 3 NO + 6 H2O
Fejlesztés[szerkesztés]
A SpaceShipOne fejlesztése és megépítése 20 millió dollárba került, amely kétszer nagyobb mint az Ansari által kitűzött X-díj. A Scaled Composites vállalat fejlesztési tervét Paul Allen, a Microsoft cég társvezetője támogatta.
Berepülés[szerkesztés]
2004. április elején a Scaled Composites megkapta az első engedélyt a rakétarepülőgép repülésére az amerikai közlekedési minisztériumtól. Az engedéllyel egy évre szóló teszt repülési, és ezzel hatalmas fejlődési lehetőséget kapott a vállalat. Ez volt az első eset, hogy egy magáncég emberi űrrepülésekhez repülési engedélyt kapjon. A SpaceShipOne repüléseinek bázisa a Mojave légikikötő polgári repülés teszt központja (Mojave Airport Civilian Flight Test Center) volt.
A SpaceShipOne-t az Egyesült Államok Szövetségi Repülési Hivatalában (FAA, Federal Aviation Administration) regisztrálták.[1]
A SpaceShipOne projekt berepülőpilótái Brian Binnie, Peter Siebold, Mike Melvill, és Doug Shane voltak.
| SpaceShipOne végrehajtott tesztrepülései | ||||
|---|---|---|---|---|
| Repülés | Dátum | Csúcssebesség | Magasság | Pilóta |
| 11P | 2003. december 17. | 1,2 Mach | 20,7 km | Brian Binnie |
| 13P | 2004. április 8. | 1,6 Mach | 32,0 km | Peter Siebold |
| 14P | 2004. május 13. | 2,5 Mach | 64,4 km | Mike Melvill |
| 15P | 2004. június 21. | 2,9 Mach | 100,1 km | Mike Melvill |
| 16P | 2004. szeptember 29. | 2,92 Mach | 102.9 km | Mike Melvill |
| 17P | 2004. október 4. | 3,09 Mach | 112.0 km | Brian Binnie |
SpaceShipTwo[szerkesztés]
A SpaceShipTwo a SpaceShipOne utódja.
Jegyzetek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- A Scaled Composites webhelye Archiválva 2006. április 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Index: Megnyerte a tízmilliót a SpaceShipOne
- 2004. június 21. – Fényképek a startról
