SpaceShipOne

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SpaceShipOne
250px
A SpaceShipOne repülés közben

Funkció űrrepülőgép
Gyártó Scaled Composites

Kapacitás 2 fő
Személyzet 1 fő
Első felszállás 2003. május 20. (siklórepülés)
2003. december 17. (működő hajtóművel)
Méretek
Hossz 5 m
Fesztáv 5 m
Szárnyfelület 15 m²
Szárnykarcsúság 1,6
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 1200 kg
Max. felszállótömeg 3600 kg
Hajtómű
Hajtómű SpaceDev hibrid rakétahajtómű
Tolóerő 74 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség 3,09 Mach
Hatótávolság 65
Legnagyobb repülési magasság 112 000 m
Emelkedőképesség 416,6 m/s
Szárny felületi terhelése 240 kg/m²
Tolóerő–tömeg arány 20
Fájl:Spaceship One and White Knight in flight 1.jpg
A SpaceShipOne és a White Knight összekapcsolt állapotú repülési tesztje
Fájl:Spaceship One cockpit in flight.jpg
A SpaceShipOne pilótakabinja repülés közben
SpaceShipOne

A SpaceShipOne többször felhasználható, légi indítású űrrepülőgép, melyet Burt Rutan vállalata, a Scaled Composites fejlesztett ki, kizárólag magántőke felhasználásával, űrturisták szállítására. A repülőeszközzel csak űrugrás hajtható végre, az alacsony Föld körüli pályát sem képes elérni. A Tier One program keretében történt fejlesztéssel 2004. június 21-én történt meg az első magán-finanszírozású embert szállító űrrepülés, majd október 4-én, két, előre bejelentett, egymást két héten belül követő űrrepüléssel megnyerték a 10 millió dolláros Ansari X Prize díjat, demonstrálva a rendszer működőképességét. Továbbfejlesztésével hozzák létre a SpaceShipTwo-t, melyet, kis sorozatban terveznek gyártani, és kizárólag űrturisták szállítására felhasználni.

Tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A SpaceShipOne-t szuborbitális űrrepülőgépnek tervezték. Képes elérni az űrhatárt, de még nincs elegendő sebessége a tartós keringéshez. A Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI, Federation Aeronautique Internationale) által definiált űrhatár 100 km, amely meghaladja a NASA és az USAF által definiált 80 km (50 mérföld) magasságot. A SpaceShipOne 100–110 km magasság elérésére képes. A kabinjában a pilótát is beleértve hárman férnek el. Ereszkedéskor nem használ ejtőernyőt, a részben elfordítható szárnyai fékezik.

A SpaceShipOne néhány tulajdonságát a korábbi rakétarepülőgépektől örökölte. A SPACEDEV Inc. fejlesztette hibrid rakétahajtóművet használ. Az indítási magasságot egy sugárhajtású hordozórepülőgép, a külön erre a célra kifejlesztett White Knight (Fehér Lovag) alá rögzítve éri el. A repülőgép önálló hordozó rendszer, amely az űrrepülőgépet a hasa alatt szállíthatja. A hordozó repülőgép, és az űrrepülőgép is egyaránt a felhasználás után újra üzembe állítható.

Üzemanyag[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az űrjármű üzemanyaga különleges. Hajtóanyaga dinitrogénoxid (kéjgáz) és hidroxivégződésű polibutadién (HTPB), (ez az anyag egyben a gumiabroncsok egyik alkotó eleme is). A két anyag az égéstérben találkozik, ahol a folyékony dinitrogénoxid oxidáló gázzá alakul át. A keveréket a meghajtó indításakor begyújtják. A megoldás előnye, hogy a pilóták a nitrogénoxid-szelepek segítségével egyszerűen tudják befolyásolni az égést. A HTPB üzemanyag nem illékony, ezért biztonságosan tárolható, nem keveredik, és nem robbanásveszélyes. Előnye még, hogy a levegőt is kevésbé szennyezi. Égésekor vízgőzt, szén-dioxidot, szén-monoxidot és nitrogént szabadít fel, míg az Space Shuttle a szilárd rakétáiban fellövéskor ammónium-perklorát és alumínium az üzemanyag, melynek reakcióba lépésekor aluminium-oxid, aluminmium-klorid, nitrogénmonoxid és víz keletkezik. 3 Al + 3 NH4ClO4 => Al2O3 + AlCl3 + 3 NO + 6 H2O

Fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A SpaceShipOne fejlesztése és megépítése 20 millió dollárba került, amely kétszer nagyobb mint a Ansari X-Prize által kitűzött díj. A Scaled Composites vállalat fejlesztési tervét Paul Allen, a Microsoft cég társvezetője támogatta.

Berepülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004. április elején a Scaled Composites megkapta az első engedélyt a rakétarepülőgép repülésére az amerikai közlekedési minisztériumtól. Az engedéllyel egy évre szóló teszt repülési, és ezzel hatalmas fejlődési lehetőséget kapott a vállalat. Ez volt az első eset, hogy egy magáncég emberi űrrepülésekhez repülési engedélyt kapjon. A SpaceShipOne repüléseinek bázisa a Mojave légikikötő polgári repülés teszt központja (Mojave Airport Civilian Flight Test Center) volt.

A SpaceShipOne-t az Egyesült Államok Szövetségi Repülési Hivatalában (FAA, Federal Aviation Administration) regisztrálták.[1]

A SpaceShipOne projekt berepülőpilótái Brian Binnie, Peter Siebold, Mike Melvill, és Doug Shane voltak.

SpaceShipOne végrehajtott tesztrepülései
Repülés Dátum Csúcssebesség Magasság Pilóta
11P 2003. december 17. 1,2 Mach 20,7 km Brian Binnie
13P 2004. április 8. 1,6 Mach 32,0 km Peter Siebold
14P 2004. május 13. 2,5 Mach 64,4 km Mike Melvill
15P 2004. június 21. 2,9 Mach 100,1 km Mike Melvill
16P 2004. szeptember 29. 2,92 Mach 102.9 km Mike Melvill
17P 2004. október 4. 3,09 Mach 112.0 km Brian Binnie


SpaceShipTwo[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A SpaceShipTwo a SpaceShipOne utódja.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz SpaceShipOne témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]