Soxhlet-extraktor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Soxhlet-extraktor sematikus rajza
1: keverőrúd 2: csatlakozó csiszolat 3: oldalcső 4: filter 5: szilárd (extrahálandó) anyag 6: szifontető 7: szifon kifolyó 8: csiszolatváltó 9: hűtő 10: hűtővíz bemenet 11: hűtővíz kimenet

A Soxhlet-extraktor laboratóriumi berendezés, amelyet Franz von Soxhlet[1] alkotott meg 1879-ben. Soxhlet a berendezést eredetileg lipidek szilárd anyagokból történő kiextrahálására készítette, bár nemcsak lipidek extrakciójához használható. Mint szilárd-folyadék folyamatos extraktort a preparatív kémiai gyakorlatban kiterjedten alkalmazzák. Soxhlet-extraktort főképp akkor alkalmazunk, ha az extrahálandó komponens csak korlátoltan oldódik az extrahálószerben, míg a szennyezés egyáltalán nem oldódik benne. Amennyiben az elválasztani kívánt anyag jól oldódik az oldószerben, akkor egyszerű szűréssel elválasztható a nem oldódó szennyeződéstől.

Gyümölcs extrakciója. A gyümölcs minta a filterben van.

Az extrahálandó szilárd anyagot egy speciális vastag pórusos szűrőpapírszerű tokba (ez a filter) teszik, majd ezt belehelyezik a Soxhlet-extraktorba. A Soxhlet-extraktort egy lombikhoz erősítik, mely az oldószert (extrahálószert) tartalmazza. Az oldószert folyamatosan melegítjük. Az oldószer a forralással a oldalcsövön át a felső térbe kerül, majd a hűtő a gőzöket lekondenzálja és az így keletkező folyadék ellepi a filtert. Az ellepés által a meleg, tiszta oldószer a kívánt anyag egy részét feloldja. Amennyiben a filtertérben a folyadékszint eléri a szifon felső szintjét, a filtert tartalmazó rész teljes folyadéktere átömlik az alsó lombikba (hasonlóan a bor egy felső edényből csővel való áttöltéséhez egy alsó edénybe). Ez a ciklus újra ismétlődhet akár órákon át is. Az oldott anyag az oldószerrel a szifonból a lombikba kerül. Innen azonban a forralással csak az oldószer távozik, így a lombikban egyre töményebb formában lesz jelen az extrahálandó komponens. A módszer jelentős előnye, hogy folyamatos extrakciót biztosít és folyamatosan megújítja az oldószert, így az extrakció hajtóereje legfeljebb a filterben lévő extrahálandó komponens koncentrációjának csökkenésével együtt csökken.

Az extrakció végén a filtert általában a maradék szilárd anyaggal együtt kidobjuk, a megmaradt oldószert rotációs bepárlón bepároljuk.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

William B. Jensen jegyzetei szerint [2] az első extraktort az ókori Mezopotámiában találták meg. Ez egy forró vizes extraktor volt szerves anyagok kinyerésére Kr. e. 3500 körül. Soxhlet előtt Anselme Payen francia vegyész is sokat tett a folyamatos extrakciós technikák kifejlesztéséért az 1830-as években.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Novák – Nyitrai: Szerves kémiai praktikum I., Műegyetemi Kiadó, 1995

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Soxhlet, F. Die gewichtsanalytische Bestimmung des Milchfettes, Polytechnisches J. (Dingler's) 1879, 232, 461
  2. The Origin of the Soxhlet Extractor William B. Jensen Vol. 84 No. 12 December 2007 • Journal of Chemical Education 1913

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Soxhlet extractor című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.