Sopronhorpács
| Sopronhorpács | |||
 | |||
| Római katolikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Vármegye | Győr-Moson-Sopron | ||
| Járás | Soproni | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Talabér Jenő (független)[1] | ||
| Jegyző | Czipetits Györgyné | ||
| Irányítószám | 9463 | ||
| Körzethívószám | 99 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 821 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 40,94 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 20,69 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 28′ 60″, k. h. 16° 43′ 60″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 60″, k. h. 16° 43′ 60″ | |||
 Sopronhorpács
Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
| |||
| Sopronhorpács weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sopronhorpács témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Sopronhorpács község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Soproni járásban.
Fekvése[szerkesztés]
A Kisalföld nyugati kavicstakarós peremvidékén, a Répce-síkságon fekszik, közvetlenül az osztrák határ mellett, attól 5 kilométerre. Éghajlata mérsékelt, ám mivel hatással van rá az Alpok közelsége, így csapadékosabb, szelesebb és kissé hidegebb is az országos átlagnál. A napfénytartam évi átlaga 1900 óra, az évi középhőmérséklet 10 °C fok, a csapadék átlagos mennyisége pedig 625 mm/év.
A szomszéd települések az államhatár magyar oldalán: észak felől Sopronkövesd, kelet felől Völcsej, dél felől Egyházasfalu, délnyugat felől Zsira, nyugat felől pedig Und. Osztrák területen a két legközelebbi település Füles (Nikitsch) és Malomháza (Kroatisch Minihof).
Megközelítése[szerkesztés]
Csak közúton közelíthető meg, legegyszerűbben a 84-es főút felől, lövői letéréssel, a 8627-es úton; ugyanez az út kapcsolja össze Kőszeggel is. Szomszédai közül Egyházasfaluval és Zsirával a 8626-os út kapcsolja össze.
Története és mai élete[szerkesztés]
A falu 1906-ban kapta Horpács helyett a Sopronhorpács nevet, 1933-ban egyesült a szomszédos Lédec községgel.
A csiszolt kőkorszakban már éltek emberek a falu területén, a korai vaskorból már a népcsoportok is ismertek: illírek, kelták, rómaiak, hunok, longobárdok, avarok és frankok. A honfoglalás körüli időkből nincsenek leleteink. Horpácsot az Osl nemzetség a 12. századtól birtokolta. 1230-ban említi először oklevél a községet. 1241-ben a falu népe a tatárok elől a környező erdőkbe menekült, a templom is leégett. IV. Béla bajor telepesekkel töltötte fel a lakosságot.
A 13. században Horpács és környéke sokat szenvedett a Kőszeg várából gyakran kicsapó rabló Németújváriaktól és Kőszegiektől. 1320-tól az Osl család egyik ágából származó Kanizsayak lettek a falu földesurai. 1526-ban majort létesítettek. 1529-ben és 1532-ben a török pusztított a községben. 1536-ban Nádasdy Tamás feleségül vette Kanizsay Orsolyát, ezzel Horpács is a Nádasdy család kezébe került. 1664-ben a török ellen harcoló francia zsoldosok nagy pusztítást tettek a faluban. A Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétel miatt 1671-ben kivégzett Nádasdy Ferenc horpácsi birtoka rövidesen a Széchényi család kezére jutott először zálogbirtokként, majd 1711-ben örökjogon is. Széchényi Antal, a nagycenki földesúr 1760-ban örökölte Horpácsot.
Az 1800-as évek elejére az összes Széchényi birtok gróf Széchényi Ferenc kezén volt, aki 1814-ben három hitbizományt létesített fiai részére, Horpácsot Lajos kapta. 1711-től 1714-ig pestisjárvány dúlt a faluban, melynek a lakosság ötödrésze áldozatul esett, emiatt németeket telepítettek be. Az 1831–32-es kolerajárvány megtizedelte a lakosságot. 1848. október 12-én a honvédseregek Horpácsnál támadták meg Theodorovich tábornok horvátjait. 1858-ban egytantermes iskola épült Horpácson. 1860. április 26-án gróf Széchenyi István lelki üdvéért mondott gyászmisén az egész falu részt vett. 1896. május 17-én iskolai millenniumi ünnepséget tartottak, majd gyalogos búcsújáráson vettek részt Osliban. Ez év november 15-én alakult meg az Önkéntes Tűzoltó Egyesület.
Lédecet először egy 1461-ben kelt latin nyelvű oklevélben említik Kislédec néven. A középkortól kezdve a csornai prépostság birtoka. Gyakran Sopronhorpács kültelkeként szerepelt. 1588-ban a Nemeskéren tartott megyegyűlésen mentességet kaptak az adófizetés alól. A 17. század második felében zsellérközség lett. A jobbágytelkek száma a 18–19. században 24-26 között járt, a zsellérek száma 1828-ban 7 fő. A lélekszám 1785 és 1930 között 183-ról 256-ra emelkedett. A Bán nemzetség 1728-ban egymaga 10 családból állt, a falu népének tekintélyes részét ez alkotta. 1823-ban Drinóczy György kanonok megépíttette az új „tiszti lakot”, (ez lett később a kutatóintézet főépülete). A község közepe táján a déli házsor előtt fából épült harangláb állt. 1891-ben elhatározták, hogy a közút tengelyében kápolnát építenek, először 1893-ban mondtak benne szentmisét. A kápolna a környező gesztenyefákkal ma is impozáns látvány. Lédec a 20. század elején is élte a kisközségek egyhangú, kiszolgáltatott életét. Tűzifából is keveset kaptak. Ekkor már a környéken a találékonyságot jellemző ismert szólás: „Keresztbe viszik, mint a lédeciek a létrát”, ugyanis ők olyan széles utat vágtak maguknak az erdőben, hogy a létra keresztben is elférjen.
Az első világháborúban a 18–42 év közötti férfilakosság nagy része bevonult, 1920-ban avatták fel a horpácsi templom mellett a 18 hősi halott 12 eltűnt horpácsi és lédeci áldozat emlékművét, melynek minden költségét gróf Széchenyi Dénes vállalta magára. Ebben az évben alakult a Hangya Szövetkezet két üzlettel, 1925-ben pedig a Levente Egyesület. 1927-ben gróf Széchenyi László parkosíttatta a Horpács közepén elterülő lapályos területet. 1930-ban hozták létre a Polgári Lövészegyletet. Sedlmayer Kurt 1930-ban létesített növénynemesítő üzemet Lédecen, később ebből fejlődött ki a Répatermesztési Kutatóintézet. Ma az Országos Meteorológiai Intézet hálózatának részeként meteorológiai állomás is működik benne.
1933-ban egyesült Sopronhorpács és Kislédec. 1941-ben Katolikus Leánykör alakult, a következő évben pedig a KALOT helyi szervezete. Ekkor már a második világháború hatását is egyre jobban érezte a lakosság. A falu a civil áldozatokon kívül 36 hősi halottat gyászolt.
1951-ben gépállomás létesült, 1959-ben alakult a mezőgazdasági termelőszövetkezet. 1970-től 1990-ig ide tartoztak a társközségek szövetkezetei és közigazgatásuk: Egyházasfalu, Und, Zsira, Völcsej.
A lakosság a 60-as évekig növény-termesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozott, azóta megnőtt az iparban és a szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya. A 80-as évekre az ingázók nagy része a munkahelyéhez közelebb eső településeken – elsősorban Sopronban és Kőszegen – keresett lakáslehetőséget.
A szolgáltatások széles köre található a faluban: posta, napköziotthonos óvoda, általános iskola, körzeti és fogorvosi rendelő, az egészségházban terhes- és csecsemőgondozás, gyermekorvosi szakrendelés. A művelődési házban könyvtár, filmvetítés van. 1978-ban alakult a Szentirmay Vegyeskar. A szervezett sportélet 1920-ban kezdődött, legnagyobb sikereit az ötvenes években érte el, napjainkban a labdarúgásé és a röplabdáé a vezető szerep. A meglévő ABC áruház mellé folyamatosan nyíltak kisebb-nagyobb üzletek.
A falu idegenforgalmi szempontból kirándulóhely. Jól alkalmazkodik a határmenti bevásárlóturizmus igényeihez. Egyre nagyobb szerephez jut a kereskedelemben és egyéb szolgáltatásoknál is a magánszféra. A határok megnyitásával Ausztria felé is bővült a munkalehetőségek köre.
Közélete[szerkesztés]
Polgármesterei[szerkesztés]
- 1990–1994: Dr. Hetzer Tibor (független)[3]
- 1994–1998: Dr. Hetzer Tibor (független)[4]
- 1998–2000: Ifj. Tóth László (független)[5]
- 2000–2002: Szeli Sándor (független)[6][7]
- 2002–2003: Friderics Tibor (független)[8]
- 2003–2006: Talabér Jenő (független)[9]
- 2006–2010: Talabér Jenő (független)[10]
- 2010–2014: Talabér Jenő (független)[11]
- 2014–2019: Talabér Jenő (független)[12]
- 2019-től: Talabér Jenő (független)[1]
A településen 2000. augusztus 27-én időközi polgármester-választást tartottak,[6] az előző polgármester halála miatt.[13] A következő önkormányzati ciklusban ugyancsak sor került egy időközi polgármester-választásra, 2003. május 18-án,[9] ezúttal a korábbi faluvezető lemondása okán.[14]
Kultúra[szerkesztés]
A faluban a népi jóslások, időjárási megfigyelések, néphagyományok nem különböznek a környékbeli szokásoktól, de a népviselet a század elejéig jellegzetes. Az asszonyok hosszú ráncos szoknyát viseltek, erősen testhezálló, deréktól loknis, szoknyára boruló blúzzal. A szoknya sötétebb színű, majdnem földig érő volt. Az ünnepi ruha szabásban nem különbözött a köznapi viselettől, de anyaga drágább, finomabb szövetből volt. A nők csizmát vagy magas szárú fűzős fekete cipőt hordtak, jobb esetben volt belőlük külön ünnepi és köznapi. Nyáron a köznapi divatban tért hódított a szandál, de ha csak egy mód volt rá, mezítláb jártak. A mezítláb járás nyáron mindenkire vonatkozott, csak a nagyon öregek voltak kivételek. Télen a nőknél a nagykendő volt használatos, amely a nagykabátot helyettesítette. A lányok öltözete hasonlított az asszonyokéhoz, csak kissé világosabb és fél lábszárig érő szoknyát viseltek. Befont hajukba szalagot kötöttek. Fejkendőt a lányok nem viseltek, ezért is hívták őket hajadonoknak.
A férfiak köznapi ruházata csizmából, csizmanadrágból, lajbiból és kisdolmányból, nagydolmányból állt. Ez magyarázható a nagy fokú edzettséggel, hozzászokással és az akkori ruhaanyagok minőségével, hogy a szelet kevésbé enged-ték át. Nyáron a férfiak bő vászoninget és alul rojtos bő gatyát viseltek háziszőttesből. Az 1930-as években még lehetett látni egy-két bőgatyás gazdát. Köznapi viseletnél később tért hódított a bakancs, de efölött sokan külön csizmaszárt (kamáslit) viseltek, cipőt az ún. „nadrágos emberek” hordtak. Külön kell szólni a férfiak gyönyörű zsinóros, magyaros ünnepi viseletéről, ami kb. az első világháborúig volt divatban. Jellemző volt erre az erős, kék vagy fekete posztó anyag, ebből volt a nadrág, a lajbi és a kabát is. Ezek mindegyike elöl-hátul gazdagon zsinórozott volt. Egy öltözet ilyen ruhára 100 rőf (kb. 70 m) zsinór került. 35 db zsinórozás minta maradt ránk.
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 846 | 843 | 848 | 849 | 835 | 821 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,2%-a magyarnak, 3,1% horvátnak, 0,2% lengyelnek, 2,6% németnek, 0,4% románnak, 0,7% szerbnek mondta magát (9,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 75,6%, református 1,2%, evangélikus 1,6%, felekezeten kívüli 4% (17,2% nem nyilatkozott).[15]
Nevezetességei[szerkesztés]
- A falu műemlék plébániatemploma a 12. század vége felé valószínűleg nemzetségi templomnak épült, és hamarosan többször is átalakították. A negyedik átépítéskor, 1230 táján készült a pompás díszkapu és a déli mellékhajó. A tatárjárás után már gótikus részletekkel építették újjá. Ekkor készültek a szentély ülőfülkéi és a kis sekrestye az apszis északi, és egy kápolna a déli oldal mellett. 1714-ben kezdtek a nagyon rossz állapotban levő templom újjáépítéséhez, és ez csak az 1740-es években fejeződött be. Ekkor emelték a barokk tornyot és készítették a boltozatokat. A templomot az Országos Műemléki Felügyelőség Soproni Építésfelügyelősége restaurálta 1957-1960 között. A barokk boltozatokat és a tornyot meghagyták, de ahol csak lehetett, kibontották a román kori és gótikus részleteket. A déli mellékhajót a feltárt román kori alapfalakon, és az északi kis sekrestyét is újjáépítették. A templom belseje a román kori, gótikus, barokk és modern építészet és berendezés szépen kialakított összhangjával tűnik ki. A főhajót fiókos dongaboltozat fedi. Az északi falon középkori vezeklőfülke létható. A déli falon gótikus ülőfülkék vannak. Itt helyezték el a templom korábbi oltárképét, amely valószínűleg az ifjabb Dorfmeister István műve. A szentélyben 18. századi faszobrok találhatók. Az oltár, a feszület felette és a stáció-domborművek Szakál Ernő munkái. A templom körül tárták fel az egykori temetőt, itt van a kőtár is, ahol eredeti helyükre vissza nem helyezhető faragványok tekinthetők meg.
- A falu másik híres épülete a Széchenyi kastély, melyet Széchényi Zsigmond özvegye 1771 és 1774 között építtetett. 1800 körül gróf Széchényi Ferenc a földszintes kastélyt emeletesre bővítette. A nyugati oldalon könyvtárat létesített. A késői barokk stílusú műemlék jellegű épületet 1972 és 1976 között átalakították és felújították.
Egykori kápolnájában 18. századi falkép látható. A 24 holdas kastély-park ma természetvédelmi terület. A park alapját a síkvidéki tölgy-kőris-szil ligeterdők képezik, amelyekből a szebb csoportokat meghagyták a kastély építésekor. E fák közé kerültek a hársak, a platánok, a vadgesztenyék, a hazai fenyők, majd 1850-től a külföldi egzotikus növények. A fejlesztés a második világháborúig tartott. Ezt a család annyira a szívén viselte, hogy Széchenyi Alexandra Angliában kertészeti főiskolát is végzett, hazatérve ő irányította a park munkálatait. Az akkor még 30 holdas parkot joggal tartották a megye legszebb és fajokban leggazdagabb kertjének, ahol a fenyőknek 60, a lombosoknak 87 faja és változata él. A ma is mintaszerűen gondozott park bővelkedik kiemelkedő fákban. Az egyik legnagyobb a duglászfenyő, amely 3,3 m törzskerülettel és 29 m magasságával hazai viszonylatban kiemelkedő. Másik észak-amerikai fája a mamutfenyő, amelynek villámsújtotta koronája már lassan száradni kezd. Ázsiát a park egyik legszebb fája, a japán ciprus képviseli, amely 26 m magasra emelkedik karcsú oszlopként. Lombos fái közül legérdekesebb a kastély homlokzata előtt álló kislevelű hárs-változat, amelynek lecsüngő ágai a törzstől 15-20 méterre a földre érve gyökeret eresztenek és új fákká nőnek. A platánsor a park másik értéke. A tölgyek számos változata is megtalálható, egyikük levélnagysága a 30 cm-t is meghaladja. A magaskőrisek, hársak igen nagy méretűek. Növényállományát az 1960-as években súlyos kár érte. A szilfavész több száz fát pusztított ki. A helyükre ültetett fenyők a hézagokat mára már jól benőtték.
A kastély híres vendége volt Liszt Ferenc zongoraművész és zeneszerző, aki itt zenésítette meg Jókai Mór „Holt költő szerelme” című versét Petőfiről; továbbá II. Vilmos német császár 1893-ban.
- Műemlék jellegű a 18. századi barokk Szent Flórián szobor és Nepomuki Szent János szobra, a barokk Mária-oszlop 1750 körül és Szent Donát szobra 1775-ből, a temetőben Bogyai Szabó Erzsébet sírköve a 18 század végéről, átfaragva 1838-ban Niczky Vilmos sírkövévé.
- A Répatermesztési Kutatóintézet tulajdonát képező, kör alaprajzú háromemeletes magtár – a közhasználatban „körmagtár” –, épülete alakjánál és belső kiképzésénél fogva az országban egyedülálló, építészeti szempontból nyilvántartott alkotás.
- Említést érdemel még Szent László kőszobra a Szent László kert közepén, a Szent Anna szobor, a Szent Antal szobor, továbbá a „Háborús kereszt”, amelyet az első világháború után állított a lakosság.
Irodalom[szerkesztés]
- Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd, 1998) Torma Margit irásának átdolgozásával.
- Szőnyi O. (É.n.): Régi magyar templomok. Alte Ungarische Kirchen. Anciennes églises Hongroises. Hungarian Churches of Yore. A Műemlékek Országos Bizottsága. Mirályi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest.
- Gerevich Tibor: Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest, 1938. 843 p. --- 32-33. p., LXXXVI. tábla bal alsó kép.
- Henszlmann, I. (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Sopronhorpács települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Sopronhorpács települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Sopronhorpács települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
- ↑ Sopronhorpács települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
- ↑ a b A 2000. augusztus 27-én tartott időközi választások eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2000. augusztus 27. (Hozzáférés: 2020. május 25.)
- ↑ A hivatkozott forrásból a választás részletes eredményei nem állapíthatók meg.
- ↑ Sopronhorpács települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
- ↑ a b Sopronhorpács települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2003. május 18. (Hozzáférés: 2020. május 27.)
- ↑ Sopronhorpács települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
- ↑ Sopronhorpács települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
- ↑ Sopronhorpács települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
- ↑ Időközi választások 2000-ben (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2000 (Hozzáférés: 2020. május 25.)
- ↑ Időközi önkormányzati választások 2003-ban (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2003 (Hozzáférés: 2020. május 26.)
- ↑ Sopronhorpács Helységnévtár
További információk[szerkesztés]
- Sopronhorpács hivatalos weblapja
- Sopronhorpács kluboldala
- Karpatmedence360.hu – Sopronhorpács gömbpanoráma
- Sopronhorpács az utazom.com honlapján
- Növénynemesítési és Növénytermesztési Kutató Intézet. Sopronhorpács; szerk. Harmos Ferenc; s.n., Sopronhorpács, 1961
- Gimes Endre: Sopronhorpács. Útikalauz; Panoráma, Bp., 1974
- 60 éves a Répatermesztési Kutató Intézet; Répatermesztési Kutató Intézet, Sopronhorpács, 1990
- Sopronhorpács krónikája; szerk. Briber József; Önkormányzat, Sopronhorpács, 1996
- Bazsó Gábor: Sopronhorpács, plébániatemplom; TKM Egyesület, Bp., 1998 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
- Briber József–Pájer Imre: Sopronhorpács; szerk. Jászberényi Ferenc, Néma Sándor; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2000 (Száz magyar falu könyvesháza)
