Solar Impulse
| Solar Impulse | |
 |
|
| A HB-SIA lajstromú repülőgép első felszállása idején, 2009. december 3., Dübendorf | |
|
|
|
| Funkció | kísérleti repülőgép |
| Gyártó | Solar Impulse Project |
| Tervező | Bertrand Piccard, André Borschberg |
| Gyártási darabszám | 1 |
|
|
|
| Személyzet | 1 fő |
| Első felszállás | 2009. december 3. |
| Méretek | |
| Hossz | 21,85 m |
| Fesztáv | 63,4 m |
| Magasság | 6,40 m |
| Szárnyfelület | kb. 250 m² |
A Solar Impulse napenergiával hajtott, nagy hatótávolságú kísérletirepülőgép-projekt, melyet a svájci École Polytechnique Fédérale de Lausanne műszaki főiskolán terveztek meg 2003-ban. A projektet Bertrand Piccard svájci fizikus és pilóta vezeti, aki másodpilótája volt annak a Breitling Orbiter nevű hőlégballonnak, amellyel egyhuzamban körberepülte a Földet 1999 márciusában Brian Jones-szal. A Solar Impulse projektben partnere és üzlettársa André Borschberg svájci pilóta és üzletember.
Az első repülőgép, svájci lajstromjele HB-SIA, egyfedelű, felsőszárnyas, tandemfutóműves, ultrakönnyű kontrukció, amely négy villanymotorjával hajtott légcsavarjainak köszönhetően önállóan képes felszállni és a levegőben maradni több mint 36 órán keresztül. Repülését egy teljes napi cikluson túl képes végrehajtani akkumulátorai segítségével, melyeket körülbelül 200 m²-nyi összfelületű napelempanel tölt fel a nappali üzemben. Nappal a napelemek, éjszakai üzemben pedig az akkumulátorok táplálják a villanymotorokat. Ezt 2010. július 7-8-án bizonyította be, mikor közel 9 órás éjszakai repülését 26 órás nappali repülés követte. Ezt követően egy némileg nagyobb, második prototípus is épülni fog (HB-SIB), mellyel a Föld körberepülését tervezik végrehajtani 20-25 nap alatt. Ezt a repülést eredetileg a 2014-es évre tervezték, de a sárkányszerkezet törése miatt eltolták 2015-re.
Tartalomjegyzék |
Tervezés és fejlesztés [szerkesztés]
A repülőgép tervezését Bertrand Piccard svájci fizikus kezdte el 2003-ban, majd hat évvel később, 2009-ben egy körülbelül ötven fős, hat országból származó többnemzeti fejlesztőcsapatot szervezett meg, melyek munkáját megközelítőleg száz külső beszállító segíti. A fejlesztési munkákat magántőkéből finanszírozzák, a négy legnagyobb partnere a Deutsche Bank, az Omega SA, a Solvay, és a Schindler Group. Más egyéb partnerek is támogatják, úgymint a Bayer MaterialScience, az Altran és a Swisscom, továbbá a Clarins, a Semper, a Toyota, a BKW és az STG. Az EPFL, az Európai Űrügynökség (ESA) és a Dassault műszaki segítséget nyújt.
Kronológia [szerkesztés]
- Elért események
- 2003: megvalósíthatósági tanulmány elkészítése a Vaud melletti Ecublensben székelő École Polytechnique Fédérale de Lausanne műszaki főiskolán
- 2004–2005: az elképzelés megtervezése
- 2006: hosszúidejű repülések szimulálása
- 2006–09: első prototípus elkészítése (HB-SIA)
- 2009: a prototípus első repülése
- 2009–11: tesztrepülések
- 2011–12: további tesztrepülések
- Tervezett események
- 2011–12: második prototípus elkészítése (HB-SIB).
- 2012: többnapos repülések végrehajtása, majd az Atlanti-óceán átrepülése
- 2013: több szakaszban a Föld körberepülése
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Solar Impulse című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
