Soha ne mondd, hogy soha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Soha ne mondd, hogy soha
(Never Say Never Again)
Rendező Irvin Kershner
Producer Michael Dryhurst
Kevin McClory
Jack Schwartzman
Alapmű Ian Fleming
Műfaj akciófilm
Forgatókönyvíró Lorenzo Semple Jr.
Ian La Frenais
Dick Clement
Történet:
Kevin McClory
Jack Whittingham
Ian Fleming
Főszerepben Sean Connery
Kim Basinger
Klaus Maria Brandauer
Barbara Carrera
Max von Sydow
Bernie Casey
Alec McCowen
Edward Fox
Rowan Atkinson
Zene Michel Legrand
Operatőr Douglas Slocombe
Gyártás
Gyártó PSO International
TaliaFilm II Productions
Woodcote
Ország  Nagy-Britannia
 USA
 NSZK
Nyelv angol
magyar szinkron
Időtartam 134 perc
121 perc (vágott verzió)
Költségvetés 36 000 000 dollár
Forgalmazás
Forgalmazó Producers Sales Organization (PSO)
Warner Bros.
MGM
Bemutató Nagy-Britannia 1983. december 14.
USA 1983. október 6.
Bevétel 160 000 000 dollár
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

Soha ne mondd, hogy soha 1983-as brit-amerikai-NSZK kalandfilm, mely egyben a legismertebb nemhivatalos James Bond-film. Bondot ismét Sean Connery alakítja, de első komolyabb szerepében látható még Kim Basinger, valamint az Oscar-díjas Mephistoval ismerté váló Klaus Maria Brandauer is, a további szerepekben pedig Max von Sydow, Barbara Carrera, Edward Fox és Rowan Atkinson láthatóak. A filmet A Birodalom visszavág rendezője, Irvin Kershner rendezte. A film alapjául Ian Fleming Tűzgolyó című regénye szolgált, melyből 1965-ben készült hivatalos film.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A SPECTRE nevű terrorszervezet a szervezet egyik fontos ügynöke, Maximilian Largo segítségével szert akar tenni két atomtöltetre, amikkel zsarolhatják a szabad világ vezetőit. A kulcsfigura, aki bejáratos a bombák indításához használt katonai bázisra, Jack Petachi kapitány ugyanabban a szanatóriumban tartózkodik, ahova a brit titkosszolgálat kissé korosodó ügynökét, James Bondot is beutalják. Bond hamar kiszimatolja, hogy valami nincs rendben a betegtársával, de mivel Largo egyik embere vigyáz a kapitányra, hamar nyilvánvaló lesz, hogy Bond kutakodása veszélybe sodorja az egész akciót, ezért már a szanatóriumban az életére törnek. Bond miután a szokásosnál is sajátosabb módon kivágja magát a szorult helyzetből, rögtön nekiáll kideríteni mi áll a háttérben. Largo Petachi kapitány húgával, Dominoval tartja sakkban a férfit, amíg nem szerzik meg a bombákat. Miután ez sikerül, a kapitányt likvidálják, ezután pedig eljuttatják az ultimátumot a vezetőknek. Bond immár hivatalos megbízás keretében a Riviérán időző Largo és Domino nyomába ered, hogy kiderítse hol vannak a töltetek, mialatt emberünk Dominoval is egyre szorosabb ismeretséget köt…

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerep Színész Magyar hang
James Bond Sean Connery Vass Gábor
Maximilian Largo Klaus Maria Brandauer Mihályi Győző
Ernst Stavro Blofeld (Fantom) Max von Sydow Tordy Géza
Fatima Blush Barbara Carrera Balázs Ági
Domino Petachi Kim Basinger Kovács Nóra
Felix Leiter Bernie Casey Orosz István
Q / `Algy` Algernon Alec McCowen Kajtár Róbert
M Edward Fox Holl Nándor
Miss Moneypenny Pamela Salem Koffler Gizi
Nigel Small-Fawcett Rowan Atkinson Kálloy Molnár Péter
Kovács Milos Kirek Csuha Lajos
Lippe Pat Roach Horányi László
Jack Petachi Gavan O`Herlihy R. Kárpáti Péter

A film elkészülte[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film létrejötte a Bond-filmek készülésének előtti időkre nyúlik vissza és gyakorlatilag Kevin McClory producer pereskedéseinek köszönheti a létét. Ian Fleming 1958-ban filmforgatókönyvként kezdte el írni a Tűzgolyó című történetet, amihez McClory és Jack Whittingham forgatókönyvíró segítségét kérte, akik már akkor filmet szerettek volna forgatni belőle, de ez végül nem valósult meg. Fleming aztán átírta regénnyé a történetet és úgy adta ki, amiért McClory beperelte Fleminget. Innentől kezdve hosszas jogi hercehurca vette kezdetét McClory és Fleming, majd később a hivatalos Bond-filmek készítői, Harry Saltzman és Albert R. Broccoli, valamint az EON között, ami gyakorlatilag McClory munkásságának érdemi részét tette ki.

Első körben McClory elérte, hogy a regény minden példányán szerepeljen a neve Whittinghammel együtt. Saltzman és Broccoli közben a Dr. Noval elkezdte a Bond-filmeket készíteni és amikor a Tűzgolyóra került sor, McClory elérte, hogy az ő neve szerepeljen producerként a film plakátján, aki jogával élve jelentősen bele is szólt a készülő film cselekményébe, például miatta került sok búvárjelenet a filmbe. McClory kiharcolta, hogy Fleming regényét újra megcsinálhatja a saját elképzelése szerint, ezért aztán 1976 körül elkezdte a saját filmjét tervezni, amit az akkor gyengélkedő Bond-filmek miatt gondolt időszerűnek, ezért igyekezett minél nagyobb hírverést csinálni a saját verziójának, és Sean Conneryt sikerült is beszerveznie. Mikor aztán 1977-ben A kém, aki szeretett engem került sorra, melynek története hasonlított a Tűzgolyóéra, McClory ismét aktivizálta magát, és elérte, hogy a történetbe rakéták helyett tengeralattjárók, Blofeld helyet pedig a Stromberg nevű karakter legyen a gonosz. A kém,… azonban népszerű lett, ezért a korábbi támogatók kihátráltak McClory mögül. McClory így kénytelen volt új támogatót keresni, akit végül Jack Schwartzman személyében talált meg, vagy inkább ő találta meg McCloryt, mert az felajánlotta, hogy a nemrég alapított saját cégével, a Taliafilmmel vállalná McClory filmjét, mint első nagy projectét. A film aztán igen jelentős költségekkel valósult meg, amit többek között Connery, a rendező Kershner és Lorenzo Semple Jr. forgatókönyvíró alkalmazása eredményezett. A film végül szintén nagy siker lett, de közvéleményesen alatta van az ugyanebben az évben bemutatott Polipka című hivatalos Bond-mozi színvonalának.

McClory később sem nyugodott, a John Gardner által 1984-ben íródott Dicsőség rendje című Bond-regény miatt szintén perelt, mert annak kéziratában Bond egy számítógépes szimulációban harcol, amit McClory szerint a filmjéből loptak, ezért az írónak át kellet írnia a regényt, amitől annak minősége is romlott és visszavetette a regény sikerét. McClory a Tűzgolyó és a Soha… filmek producerségén kívül szinte csak pereskedésekkel töltötte munkássága nagy részét, még a kétezres években is, amíg végül 2006-ban meg nem halt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]