Slade

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Slade 1974-ben

A Slade egy angol együttes, amely 1969-ben alakult.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Slade a skinheadek zenekaraként indult a hatvanas években. Az eredeti felállás zenészei, Dave Hill (gitár), Noddy Holder (ének, gitár), Jimmy Lea (basszusgitár, billentyűs) és Don Powell (dob) maguk is követték a bőrfejűek divatját: Kopaszra nyirt fej, fekete szegecselt bőrruhák, bakancs. A Slade először kis klubokban lépett fel, és hamarosan a helyi fiatalok kedvenc együttese lett. Koncertjeiken állandó volt a balhé, a verekedés, ami nemcsak skinhead rajongóiknak, hanem a zenekar agressziv előadásmódjának, szabadszájú dalszövegeinek, és nem utolsósorban Noddy Holder elképesztően erős hangjának, észbontó viselkedésének volt a következménye. (Holdert annyira jó rockénekesnek tartották, hogy Bon Scott halála után az AC/DC komolyan fontolgatta, hogy vele folytatják pályafutásukat.)

Midland után London East End negyedében léptek fel, a Speakeasy és Rasputin's Clubban, ahol felfigyelt rájuk Chas Chandler menedzser, az Animals együttes volt basszusgitárosa, aki pénzt látott a társaságban. Szerződést kötve velük gyökeresen átalakíttatta a zenekar kinézetét: hajukat megnövesztve, csillogó jelmezekbe öltöztetve adták elő új számaikat. Chandler legzseniálisabb húzása viszont az volt, hogy a selyembe-bársonyba öltöztetett zenekar a diszkógömbök fényénél is ugyanazt a nyers, vad, szabadszájú külvárosi rockzenét játszotta, mint a kezdeti időkben. Holder vérfagyasztó hangja, a vad, lendületes szerzemények a lemezeken is nagy sikert arattak. (A Slade alkalmazta ismét azt a régi amerikai-néger szokást, hogy a számok címét nem a hivatalos helyesirással, hanem fonetikusan, kiejtés szerint irták le, például: Cum on Feel the Noize - Tak Me Bak 'Ome - Gudbuy T'Jane) Merry Xmas Everybody című kislemezükből 1973-ban két és félmillió példányt adtak el. 1973-ban európai, 1974-ben amerikai koncertturnén vettek részt. A Slade 1972-74 között hat Nr.1 slágerrel és két Nr.1 albummal büszkélkedhetett, és akadt olyan kritikus, aki a Lea-Holder szerzőpárost Lennon-McCartneyhoz hasonlította.

Az évek múltával a zenekar népszerűsége egyre csökkent, azonban hosszú kihagyások után még a nyolcvanas években is visszakapaszkodtak a slágerlistákra, köszönhetően az olyan albumoknak mint a "We'll Bring The House Down" vagy a zseniális "The Amazing Kamikaze Syndrome" - az ezen hallható "Run Runaway" és "My Oh My" című számokkal végül 1984-ben sikerült betörniük az amerikai piacra is.

A Slade 1992-ig játszott az eredeti felállásban, ezt követően 1993-tól Slade II néven folytatta működését.

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti felállás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagylemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]