Skálázhatóság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az informatikai (beleértve a hardver, a kommunikáció, a szoftver) skálázhatóság képes egy rendszer, hálózat, vagy egy folyamat áteresztőképességének növelésére. Jelentősége abban rejlik például, hogy a felhasználó elől rejtve maradhat egy rendszer jelenlegi terheltsége, így érhető el, hogy a nagyobb rendszerek (Google kereső, Facebook, Yahoo, stb) egyidejűleg több millió felhasználót képesek fennakadás nélkül kiszolgálni.

Képesek lehetünk a skálázhatósággal -kritikus rendszerek esetében- a rendelkezésre állási időt maximalizálni. Ezt új -azonos munkafolyamatot végző- csomópontok felvételével érhetjük el. További biztonságot jelent, hogy az új csomópontokat földrajzilag elkülönített helyeken, megbízható szerver-központokban helyezzük el. Ezt földrajzi elkülönítettségnek nevezzük.

Egy-egy skálázott rendszer tervezése összetett folyamat, annak függvényében, hogy mit várunk el egy ilyen rendszertől (magasfokú rendelkezésre állás, nagy áteresztőképesség, stb).

Fontos, hogy bármilyen számítástechnikai rendszer skálázhatóságát a CAP tétel határozza meg. A tétel lényege, hogy az alábbi három feltétel közül egyidejűleg maximum kettő teljesülhet:

A CAP ezen szavak angol megfelelőiből áll össze: Consistency, Availability, Partition tolerance.

A skálázásnak alapvetően kettő típusa van, horizontális és vertikális.

A horizontális skálázás lényege, hogy új csomópontok felvételével bővíthetjük a jelenlegi rendszer képességeit, ezzel szemben a vertikális skálázás egy-egy csomópont képességeit bővíti, például további hardver beszerzése. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi módszernek vannak fizikai korlátai, például: minden számítógép csak véges mennyiségű memóriával bővíthető. A horizontális skálázhatóság nagy előnye, hogy elvileg korlátlan.

Források [szerkesztés]


Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]