Sisteron
| Sisteron | |||
 | |||
| Sisteron Durant folyó fölé magasodó középkori fellegvára | |||
| |||
| Becenév: Provence kapuja | |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Franciaország | ||
| Régió | Provence-Alpes-Côte d’Azur | ||
| Megye | Alpes-de-Haute-Provence | ||
| Polgármester | Daniel Spagnou | ||
| INSEE-kód | 04209 | ||
| Irányítószám | 04200 | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 7699 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 153,21 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 485 m | ||
| Terület | 50,25 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 44° 11′ 24″, k. h. 5° 56′ 47″Koordináták: é. sz. 44° 11′ 24″, k. h. 5° 56′ 47″ | |||
| Sisteron weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sisteron témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Sisteron (provanszál nyelvű alakban Sisteroun) nagy múltú település Franciaországban, Alpes-de-Haute-Provence megyében. Lakosainak száma 7699 fő (2021. január 1.).[1] Sisteron Bevons, Entrepierres, Mison, Peipin, Valbelle, Valernes, Le Poët, Ribiers és Val-Buëch-Méouge községekkel határos.
Földrajza[szerkesztés]
Sisteron 485 m-es tengerszint feletti magasságban, a Durance partján fekszik, 45 km-re Forcalquier-től, 133 km-re Marseille-től, 145 km-re Grenoble-tól és 180 km-re Nizzától. A város stratégiailag kedvező helyet foglal el, közel a Buëch és a Durance összefolyásához, ahol az utóbbi meredek völggyel áttör a Baume sziklatömbjén. A „Provence kapuja” elnevezéssel is erre utaltak, mivel a város Dauphiné tartomány felől érkezve az első provence-i település. A sisteroni átkelőhely az egyetlen, ahol egy híd tartósan fennmaradt a Durance-on, az ókortól egészen a 19. századig.
A település határán belül mintegy 1573 hektár erdő és fás terület található.[2]
Éghajlata[szerkesztés]
A város területe átmeneti éghajlattal rendelkezik, ahol az Alpes-de-Haute-Provence mediterrán éghajlata az alpesi éghajlattal párosul. Szélsőséges években ez kontrasztot okoz perzselő nyarakkal és a hideg telekkel. Az esők ritkák, de a mediterrán hatásnak vannak kitéve, amely miatt zivatarok és felhőszakadás formájában érkezik a csapadék. Másrészt a nyári napok forróak és az éjszakák hűvösek. Ha a tél hideg, akkor az ég ritkán borús, és a nap is mindig süt a misztrálnak köszönhetően, amely széllökései ellenére soha nem éri el a teljes erejével a Rhône-völgyet. Az éves átlag 300 napsütéses nap, az ősz pedig hosszú és meleg, különösen kellemes évszak.
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 8,6 | 10,9 | 14,4 | 16,9 | 21,4 | 25,7 | 29,3 | 28,9 | 24,0 | 18,5 | 12,6 | 9,3 | 18,4 |
| Átlaghőmérséklet (°C) | 4,3 | 5,7 | 8,7 | 11,2 | 15,3 | 19,2 | 22,4 | 22,1 | 18,0 | 13,4 | 8,2 | 5,2 | 12,9 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 0,0 | 0,5 | 3,0 | 5,4 | 9,1 | 12,7 | 15,4 | 15,3 | 12,0 | 8,2 | 3,7 | 1,1 | 7,2 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 27 | 24 | 24 | 44 | 40 | 28 | 21 | 33 | 46 | 54 | 52 | 31 | 423 |
| Forrás: https://www.msn.com/fr-fr/meteo/?wealocations=wc:31009&q=Sisteron%2c+Alpes-de-Haute-Provence+forecast:averagesm | |||||||||||||
Történelme[szerkesztés]
Sisteron környéke már legalább 4000 éve lakott. A város valószínűleg a Sogiontiques (Sogiontii) gall törzshöz tartozott. A rómaiak a Via Domitia nevű úton erre haladtak tovább, amely összekapcsolta a mai Olaszországot Spanyolországgal a közelii Montgenèvre hágóján keresztül. Ezt a Vicarello Segusteronem serlegein jegyezték fel. A rómaiak a városon átvezető utat is használták, amint azt az Authonba vezető út közelében lévő sziklákra vésett latin feliratok is mutatják. A város egész területén számos őskorból és az ókorból származó leletet tártak fel a régészek. A várost a 2. és a 4. század vége között Alpes-Maritimes tartomány civitas rangjára emelte,[3] az 5. században a Sisteroni egyházmegye székhelyévé vált (az első ismert püspök neve 449-ből maradt fenn).[4] Róma bukása után a környék megúszta a barbár inváziókat, de a szaracénok később elpusztították.
Először a 11. században erősítették meg a várost Forcalquier grófjai, később pedig a provence-i grófok tulajdonába került, és tartományuk északi határaként szolgált. A környék már ekkoriban is fontos átkelőhely a Durance folyón, emiatt Sisteronból jelentik Franciaország első romáit, akik 1425-ben keltek át itt a folyón.
1483-ban XI. Lajos uralkodása alatt Sisteron újra a francia királysághoz került. Körülbelül ekkor hét pestisjárvány a lakosság kétharmadával végzett. 1562 és 1594 között protestánsok és katolikusok ostromolták a várost és annak citadelláját. Ekkoriban épültek a város jelenlegi falai. IV. Henrik saját állítása szerint az egész királyságában a legerősebb erődnek Sisteront tartotta.[5] A pestis 1630-ban visszatért, valószínűleg egy kenderkereskedő vagy az átvonuló katonák hurcolták be a városba.[6] Később a tífusz 1744-ben a város sok lakosát megölte.
Richelieu bíboros parancsára a későbbi lengyel királyt, II. János Kázmér lengyel herceget Franciaország elleni összeesküvés vádjával 1639-ben a fellegvár börtönébe zárták; ezzel kezdődött el a fellegvár politikai börtönként való használata.[7]
A francia forradalom idején a város királypárti maradt. Ennek ellenére, amikor Napóleon 1815-ben Elbától való menekülése után észak felé menetelve Sisteronba érkezett, a város figyelmen kívül hagyta és ellenállás nélkül átengedte a csapataival együtt.
Az 1851. december 2-i puccs után, amelyet a későbbi III. Napóleon követett el a Második Köztársaság ellen, Basses-Alpes-ben fegyveres felkelés tört ki. Ennek kudarca után súlyos elnyomásban és üldöztetésben részesültek azok, akik a köztársaságért harcoltak: Sisteron 42 lakóját a bíróság elé állították, akiknek a többségét Algériába deportálták.[8] 1884-ben a várost kolera járvány sújtotta, augusztus 23-tól szeptember 5-ig 18 lakos halt meg. A fellegvárat 1889-ben elhagyták a katonák, ezzel harcászati jelentősége véglegesen megszűnt.[9]
1872. november 25-én nyílt meg a Volx és Sisteron közötti vasútvonal, és ezzel együtt a város vasútállomása. 1875. február 1-jén a Sisteron és Veynes - Dévoluy közötti vonalszakasz is megnyitásra került.
A Pallas nagy lexikona szerint 1891-ben Sisteron az azonos nevű járás székhelye 3996 lakossal. A műemlékek mellett kiemelésre kerül a vasútvonala, a selyemipara és egy faiskola is.[10]
1944. augusztus 15-én a 42nd Bomber Wing francia B-26 Marauder bombázói és az amerikai B-17-esei megpróbálták megsemmisíteni a Durance-t átívelő vasúti és közúti hidat. Az időjárás kedvezőtlen volt, és a hidakat sem sikerült lerombolniuk. Az ütközés elkerülése érdekében egy bombázó véletlenül több bombát dobott a városra, egy templomot teljesen elpusztított, valamint 100 halálos áldozatot követelve, és súlyosan megrongálta a fellegvárat is. Augusztus 17-én egy francia repülőgép visszatért és megsemmisítette a hidakat.[11]
1962-ben a település határában egy erdészeti telepet építettek a harkis menekültek befogadására, akiket aztán a Víz- és Erdőigazgatás alkalmazott.[12]
Látnivalók[szerkesztés]
Sisteron a Durance folyó partján áll, közvetlenül a Buëch és a Sasse torkolata után. A települést gyakran emlegetik Provence kapujaként, mivel egy igen magas és keskeny sziklaszorosban épült, amely rendkívül látványos.[13]
A város legfőbb nevezetessége a sziklatetőre épített fellegvár, amely a 11. században a Provence-i Grófság, később a Francia Királyság legerősebb erődítménye volt. 1562 és 1594 közt a protestánsok és a katolikusok is megostromolták. 1589 és 1612 között Jehan Sarrazin vezetésével korszerűsítették az erődítményt.[14] A vár egyik leglenyűgözőbb rész a Guérite du Diable, azaz az Ördög őrtornya. A 14-17. századból származó építmény a folyópart fölé magasodó sziklaperemre épült, és szinte lehetetlen más irányból megközelíteni. Egy helyi legenda szerint építőmestere eladta a lelkét az ördögnek a lehetetlen őrtorony megvalósításáért cserébe, és innen ered a neve.[15]
A Notre-Dame-des Pommiers-templom a város román kori székesegyháza, 1160 és 1220 között épült provence-i stílusban, lombard hatásokkal, jelenleg műemlék. A székesegyház Provence egyik legnagyobb vallási épülete, egy püspöki komplexum része, amelyhez hozzátartozik még a Szent Thyrse-templom, a keresztelőkápolna és a kanonokok számára fenntartott kolostor. A Notre-Dame-des Pommiers templom belsejében különféle festmények csodálhatóak meg, amelyek közül a legrégebbi a 16. századból maradt fenn.[16]
A város a francia forradalom idején mindvégig royalista maradt, ennek ellenére, amikor Napóleon 1815-ben elbai száműzetéséből visszatérve átvonult rajta, a település lakosai nem tanúsítottak ellenállást. A császár egykori menetelését követő úgynevezett Napóleoni út áthalad a településen, további turistákat és kirándulókat idevonzva ezzel.
A 2020-as Tour de France két szakasza is érintette a várost, a 3. szakasznak a végpontja, míg a 4. szakasznak a kiindulópontja volt Sisteron.[17][18]
Népesség[szerkesztés]
| Népességváltozás | ||
|---|---|---|
| Év | Népesség | Vált. (%) |
| 1793 | 4 000 | — |
| 1800 | 3 891 | −2,7% |
| 1806 | 3 642 | −6,4% |
| 1821 | 4 125 | +13,3% |
| 1831 | 4 429 | +7,4% |
| 1836 | 4 546 | +2,6% |
| 1841 | 3 844 | −15,4% |
| 1846 | 4 392 | +14,3% |
| 1851 | 4 576 | +4,2% |
| 1856 | 4 509 | −1,5% |
| 1861 | 4 338 | −3,8% |
| 1866 | 4 210 | −3,0% |
| 1872 | 4 575 | +8,7% |
| 1876 | 4 280 | −6,4% |
| 1881 | 3 974 | −7,1% |
| 1886 | 3 864 | −2,8% |
| 1891 | 3 996 | +3,4% |
| 1896 | 3 905 | −2,3% |
| 1901 | 3 874 | −0,8% |
| 1906 | 3 702 | −4,4% |
| 1911 | 3 575 | −3,4% |
| 1921 | 3 341 | −6,5% |
| 1926 | 3 354 | +0,4% |
| 1931 | 3 302 | −1,6% |
| 1936 | 3 378 | +2,3% |
| 1946 | 3 432 | +1,6% |
| 1954 | 4 070 | +18,6% |
| 1962 | 5 325 | +30,8% |
| 1968 | 6 289 | +18,1% |
| 1975 | 7 243 | +15,2% |
| 1982 | 6 470 | −10,7% |
| 1990 | 6 594 | +1,9% |
| 1999 | 6 964 | +5,6% |
| 2006 | 7 251 | +4,1% |
| 2009 | 7 427 | +2,4% |
A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:
| Lakosok száma | 6289 | 6470 | 6594 | 7251 | 7408 | 7213 | 7586 | 7579 | 7595 | 7699 |
| 1968 | 1982 | 1990 | 2006 | 2011 | 2015 | 2016 | 2018 | 2019 | 2021 |
Testvértelepülések[szerkesztés]
Fidenza
Herbolzheim
Oliva
Nyingchi
Galéria[szerkesztés]
-
Légi felvétel a városról és környezetéről -
A Rocher de la Baume sziklafala a fellegvárból nézve -
A fellegvár erődítménye -
Kilátás a városra a citadellából -
A város román stílusú székesegyháza -
A fellegvár tervrajza 1693-ból -
A város 1944-es bombázása -
A város vasútállomása, a háttérben Sisteron középkori fellegvárával.
_from_the_air.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Populations légales 2021
- ↑ France, le trésor des régions. tresordesregions.mgm.fr. (Hozzáférés: 2020. szeptember 7.)
- ↑ Brigitte, Beaujard (2006). „Les cités de la Gaule méridionale du IIIe au VIIe s.” (francia nyelven). Gallia (Franciaország) (63.), 18-19. o, Kiadó: CNRS éditions.
- ↑ archeoprovence - archeoprovence. www.archeoprovence.com. (Hozzáférés: 2020. szeptember 13.)
- ↑ The Citadel of Sisteron (brit angol nyelven). Alpes de Haute Provence Tourism. (Hozzáférés: 2020. szeptember 4.)
- ↑ Joly, Jean-Pierre (2008). „« La ligne du Jabron pendant la peste de 1720 »” (francia nyelven). Chroniques de Haute-Provence (360), 8. o.
- ↑ La citadelle de sisteron - History. www.citadelledesisteron.fr. (Hozzáférés: 2020. szeptember 4.)
- ↑ Arrestations-condamnations – 1851-Pour mémoire (francia nyelven), 69. o. [2001]
- ↑ Vandenhove, Jean. Les Alpes du Sud autrefois. Lyon: Éditions Horvath, 107. o. [1994]. ISBN 2-7171-0917-X
- ↑ Sisteron - Lexikon :: (magyar nyelven). www.kislexikon.hu. (Hozzáférés: 2020. szeptember 5.)
- ↑ Guide du débarquement de Provence : 15 août 1944. Julien, Henri, 1921-. 1994. ISBN 2-909800-68-7 Hozzáférés: 2020. szeptember 2.
- ↑ Moumen, Abderahmen. Ils arrivent demain"- Ongles, village d'accueil des familles d'anciens Harkis, 1962-1971 (francia nyelven). Mairie d'Ongles, 42. o. [2008]. ISBN 9782917395035
- ↑ Michel d'Annoville, Nicole: Les hautes terres de Provence : itinérances médiévales. Leeuw, Marc de–Lucas, Gérald–Crespin, Michel. 2008. ISBN 978-2-9527564-3-3 Hozzáférés: 2020. szeptember 1.
- ↑ Droits de la maison de Nassau, au sujet de la principauté &souveraineté d'Orange. Dutch Pamphlets Online. (Hozzáférés: 2020. szeptember 1.)
- ↑ Fortified Places > Fortresses > Sisteron. www.fortified-places.com. [2022. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 5.)
- ↑ Sisteron tourism: pearl of Haute-Provence (brit angol nyelven). Provence-Alpes-Côte d'Azur. (Hozzáférés: 2020. szeptember 4.)
- ↑ Tamás, Pál: Durván kezdődik, és a végéig olyan is marad a Tour de France (magyar nyelven). index.hu, 2019. október 15. (Hozzáférés: 2020. szeptember 4.)
- ↑ Tour de France 2020 : Sisteron, ville étape. www.sisteron-buech.fr. (Hozzáférés: 2020. szeptember 4.)[halott link]
További információk[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sisteron című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sisteron című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
