Sipos Dávid
| Sipos Dávid | |
| Született | 18. század nem ismert |
| Elhunyt | 1762[1] nem ismert |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sipos Dávid XVIII. században, Kidén élt stílusteremtő kőfaragó mester volt. Helyi kőfaragókkal, segédekkel dolgozott, tanítványai nem voltak, csak követői (Budai Sámuel és András, Kidei Horváth Ádám). 1762-ben halt meg Kidén, és ott is nyugszik jeltelen sírban.
XVIII. századi erdélyi kőszószékek[szerkesztés]
"Az osztrák hatalommal, az ellenreformációval szembeszegülő erdélyi szellem a XVIII. században teremtette meg az igehirdető katedrák legegyénibb és művészi megformáltságukban legérettebb darabjait. Erdélynek a barokk korban is továbbélő stílusa a virágos reneszánsz. A késő gótika naturalisztikus ábrázolásmódjával szemben ezt a lényegében észak-olasz eredetű ornamentikát a megkomponáltság, a stilizáltság jellemzi. Motívumai függetlenek a természeti mintaképtől, vonalvezetésének ritmusa, szimmetriája ellentétes a természet rendjével. Az erdélyi népművészet meseszerű, játékos mintái csodálatos egységbe ötvöződnek a klasszikus eredetű, stilizált ornamentikával. Ez a díszítésmód könnyen felismerhető, más stílussal össze nem téveszthető. A stilizált virágból, mint főmotívumból induló és abba visszatérő levélformák, levélszárak, indák változatos, ritmusos vonalvezetése igen hangulatos, finom vonaljátékhoz vezet. Ez tölti ki a jól meghatározott, mértani szabályossággal keretezett mezőt minden díszítésre váró felületen: a szószékkosár kőtábláin, a lábazattagozatokon, ajtó és ablakkereteken, famennyezetek kazettáin, pad- vagy karzatmellvédeken. A virágmintás reneszánsz stílus Erdélyben a kolozsvári Farkas utcai templom szószékével kezdődik. Ez a monumentális gótikus épület romjaiból épült újra I. Rákóczi György fejedelem idején. Helyreállítása évében, 1646-ban készült el a ma is eredeti pompáját őrző, mívesen faragott reneszánsz szószéke, két kőfaragó mester közös alkotása. Az elsőnek tulajdonítható a szószék fölépítése, olaszos tagolása, a katedra kosarának díszes kerete és a talpazat domborműves virágdíszítése. Ezeket a részeket lapos faragás, rajzszerű mintázás, egyenletes térkitöltés jellemzi. Igen szép, nemes vonalú virágdíszei finoman stilizáltak. Másik mestere készítette a hatszögű szószékkosár függőleges kőlapjait kitöltő alabástrom faragványokat. Ezek gyümölcsfüzérei, vázából kinyúló virágcsokrai és egyéb díszítőmotívumai hangsúlyosan plasztikus hatásúak. Ez utóbbi mesternek művészi fölfogása erősen eltér társáétól; motívumkezelésében több a naturalizmus, formái kiemelkednek a felületből, már barokkosak, a térkitöltés zsúfolt. Ebben a jelentős műben azonban nem az eltérés hangsúlyozódik, hanem a kialakított összhang, melyet szépen emel ki a mélytónusú, változatos árnyalatú, nemes patinát adó festés." (Dr. B. Murádin Katalin: Erdélyi szószékek – Erdélyi Művészet - 2000. I. évfolyam 3. szám)
Kidei Sipos Dávid munkássága[szerkesztés]
”Az erdélyi faragott kőszószékek törzsanyagát képezik Sipos Dávid alkotásai. Példamutató katedráinak kőlapjain egységes egésszé varázsolta a virágos reneszánsz ismert díszítőmotívumait, s azokat új elemekkel gazdagítva teremtett szintézist. Tökéletességig fejlesztett kompozícióival s könnyed, lendületes, játékos vonalvezetésével, az alkalmazott ornamentika összefogottságával stílust teremtett, utat nyitott. Kehely alakú, rendszerint öttáblás, mészkőbe faragott szószékein páratlan tudással, mesterségbeli hozzáértéssel vezette virágindáit, dinamikus szimmetriában töltve ki velük a szépen keretezett kőtáblák mezejét. Szószéktalapzatai általában nyolcszögűek, középen a kehely gombjára emlékeztető osztópárkánnyal. A mezők medalionszerű virágmotívummal, a vízszintes tagozatok folyamatosan futó levélmintával díszítettek. Ha nagyobb megrendeléseket kapott, kőfaragásának formakincsét stilizált sárkányfejekkel, gyümölcsdíszekkel bővítette. Nyilvánvalóan a megrendelők anyagi helyzete, társadalmi rangja határozta meg, hogy egyszerűbb vagy összetettebb díszítőformát választott. Ám bármi mellett döntött is, kőfaragását az önmagával szembeni igényesség, a finom rajzolatú vonalvezetés, a fantáziadús komponálás és a biztos vésés jellemzi. Kőszószékei rendszerint feliratosak, egy-egy bibliai igét, s a megrendelők nevét tartalmazzák. Erdélyi nemes családok, az adományozók címerei díszítik gyakran a központi helyezésű kőtáblákat. Sipos nagy jártassága a címerfaragásban világi munkáin is megmutatkozik. Jól példázzák ezt kolozsvári, magyargyerőmonostori, erdőszentgyörgyi, szamosújvári alkotásai. Megrendelői, foglalkoztatói voltak Erdély történelmi nevű főúri családjai, a Wesselényiek, Rhédeyek (hadadi, hadadnádasdi, erdõszentgyörgyi katedrák), a Bánffyak (Bonchida), a Gyerõffiek, illetve a Kemény család (címerük a magyargyerőmonostori református templom cintermének falában). Rokonok, barátok ajánlhatták egymásnak a kiváló mestert a különböző munkák elvégzésére. Ezt látszanak bizonyítani az azonos családnevek a faragott szószéktáblákon.” (Dr. B. Murádin Katalin: Erdélyi szószékek – Erdélyi Művészet - 2000. I. évfolyam 3. szám)
Sipos Dávid által faragott kőszószékek[szerkesztés]
- 1720 Bonchida
- 1722 Magyarvalkó (egyes források szerint, de ez nem bizonyos)
- 1741-1754 közötti korszakát síkszerű faragású, szélesen kibontott szirmok, lendületesen vezetett indák, festményszerű kontúrok jellemezték.
- Báboc (később a kidei római katolikus templomba került) - 1747
- Dés - 1752
- Magyargyerőmonostor -1752
- Magyarzsombor – 1742
- Csomafája – 1745
- Magyarköblös - 1745
- Türe – 1747
- Hadad – 1754
- Hadadnádasd – 1753
- Drág (drági református templom lebontása után a bánffyhunyadi református templomba került) - ?
- Tötör - ?
- 1755-1762 közötti korszakát plasztikusabb, letisztultabb formák, kialakult motívumkincs jellemezte, indái középen kidomborodva vezetik a tekintetet, faragásainál nagyobb hangsúlyt kapott a fény-árnyék hatás.
- Tancs – 1758
- Apa – 1759
- Avasújváros - 1759
- Erdőszentgyörgy – 1759
- Árpástó – 1760
- Erdőcsinád – 1761
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
Források[szerkesztés]
- B. Murádin Katalin: Faragott kőszószékek Erdélyben (Metem-Polis Kiadó, Budapest-Kolozsvár, 1994)
További információk[szerkesztés]
.svg){kind=small}