Sila-fennsík

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Sila-fennsík télen

A Sila-fennsík (olasz nyelven La Sila) egy magasfennsík Olaszország Calabria régiójában a Calabriai-Appenninek vidékén. Crotone, Cosenza és Catanzaro megyék területére terjed ki.

Három alegységre tagolható:

  • Sila Greca (magyarosan Görög-Sila)
  • Sila Grande (magyarosan Nagy-Sila)
  • Sila Piccola (magyarosan Kis-Sila.

Legmagasabb csúcsai a Monte Botte Donato (1928 m) és a Monte Gariglione (1764 m).

A terjedelmes erdőkkel borított fennsík területe a Sila Nemzeti Parkhoz tartozik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A latin silva (magyarul erdő) szóból ered.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókor során a fennsík területét a bruttiusok lakták, akik elsősorban állattenyésztéssel foglalkoztak. I. e. 510 után, Szübarisz elfoglalása után a vidék a rómaiak fennhatósága alá került. A Nyugatrómai Birodalom bukása után az osztrogótok, bizánciak, majd a 11. századtól kezdődően a normannok fennhatósága alá került, akik több kolostort és apátságot építettek a vidéken. A 15. században albán telepesek érkeztek a vidékre. Ma közel harminc település lakosai őrzik az albán hagyományokat.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Blanchard, Paul - Southern Italy, Somerset Books Company, London, 2007 ISBN 9781905131181