Sigmond István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sigmond István
A Körkép 90 antológiában megjelent fényképe Vahl Ottó felvétele
A Körkép 90 antológiában megjelent fényképe
Vahl Ottó felvétele
Élete
Született1936. július 31.
Torda, Románia
Elhunyt2014. január 18.
Kolozsvár, Románia (77 évesen)
Nemzetiségmagyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)elbeszélés, regény, dráma, novella
Első műveÁrnyékot eszik a víz (elbeszélések, 1969)
Fontosabb műveiKeselyűcsók (2003)
Csókavész (2004; 2006)
Varjúszerenád (2006)
KitüntetéseiMagyar Arany Érdemkereszt (1997)
Irodalmi díjaiNagy Lajos-díj (1995, 1997)

Sigmond István (Torda, 1936. július 31. – Kolozsvár, 2014. január 18.[1]) romániai magyar író, műfordító. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2005).

Életútja[szerkesztés]

Szülei: Sigmond István és Julianna. 1955-1959 között a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen jogot hallgatott. Az egyetem elvégzése után 1960-1973 között egy kolozsvári állami vállalatnál (IRVA) kereskedelmi osztályvezetőjeként működött. 1973-1990 között a Kolozs megyei kulturális bizottság színházi szakfelügyelője, közben 1980-1983 között a Kolozsvári Állami Magyar Opera művészeti igazgatója volt. 1990 óta a Helikon című szépirodalmi hetilap szerkesztője és felolvasóesteket, könyvbemutatókat tart.

Munkássága[szerkesztés]

A második Forrás-nemzedék prózaírói közt tűnt fel parabolikus-abszurd, ironikus szemléletével, művészi és erkölcsi tartásával. Számos munkája színházi előadásba és tv- vagy rádióadásba került. Az ismeretlen c. abszurd játékát diákszínjátszók adták elő, a Gyertyafénynél című egyfelvonásosát a Szatmárnémeti Északi Színház stúdió-színpada mutatta be 1986-ban. Szerelemeső című regényének színpadi feldolgozását a kolozsvári színház játszotta 1989-ben. Vétó című drámáját a Kolozsvári Rádió sugározta 1985-ben.

Elbeszéléseket, novellákat, regényeket, drámákat ír, de indulásától kezdve a novella számított kitüntetett műfajának, ahogyan ez Csókavész című 2006-os kötetéből is kiderül, hősei magyar falusi kisemberek, öregek, árvák, tehetetlenek, kisemmizettek, megalázottak, megszomorítottak. A Csókavész című kötet címadó novellája először a Helikon lapjain volt olvasható, majd megjelent nagy feltűnést keltve az Erdélyi Szép Szó 2004-es antológiájában,[2] végül 2006-ban Magyarországon.[3][4]

Az Irodalmi Jelen 2006-os regénypályázatának díjnyertes alkotását, Sigmond István Varjúszerenád című regényét így jellemezte Kötő József: „Szürrealista létérzés megemelt látásmóddal, félelmetes nyelvérzék, szöveg és látvány egyszerre.”[5] Írói talentum, nagy élettapasztalat, szociális érzékenység emeli őt az olümposzi magasságba.

A műfordítás terén is figyelemre méltó tevékenységet folytatott. 1972 óta a Romániai Írószövetség, 1989 után a Magyar Írószövetségnek is tagja. 2005-ben választották be a Magyar Művészeti Akadémia tagjainak sorába.[6]

Művei[szerkesztés]

  • Árnyékot eszik a víz (elbeszélések, 1969)
  • Valaki csenget (elbeszélések, 1971)
  • Egy panaszgyűjtő panaszai (regény, 1971)
  • A kútbamászó ember (elbeszélések, 1978)
  • Szerelemeső (regény, 1979)
  • Vétó, egy mai Szókrátész (dráma, 1980)
  • Félrevert harangok (regény, 1987, cenzúrázatlanul, 1990)
  • Mi a sötétben is látjuk egymást (novellák, 1993)
  • Ugassak magának, Rezső? (novellák, 1995)
  • Gyászhuszárüvöltés (novellák, 1996)
  • Minden nap halottak napja van (novellák, 1998)
  • Keselyűcsók (válogatott novellák 1978-2002, 2003)
  • És markukba röhögnek az égiek (novellák, 2003)
  • Csókavész (novellák, 2006)
  • Varjúszerenád (2006)
  • Angyalfalva (regény, 2008)
  • Isten is gyónni szeretne valakinek (elbeszélések, 2012)
  • Egy ateista tanácsa: Higgyetek Istenben! Novellák; Polis, Kolozsvár, 2013
  • Káosz. Novellák; Polis, Kolozsvár, 2014

Műfordításai[szerkesztés]

Színházi bemutatók[szerkesztés]

  • Gyertyafénynél (1978)
  • Szerelemeső (1989)
  • Banyabuli (2005)

Hangjátékok[szerkesztés]

  • Vétó (1980)
  • Szerelemeső (1989)

TV-film[szerkesztés]

  • A játék (1988)

Díjai (válogatás)[szerkesztés]

  • A Kolozsvári Írói Egyesület prózadíja (1979, 1985, 2003, 2006)
  • Nagy Lajos-díj (1995, 1997)
  • Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1997)
  • a Soros-alapítvány alkotói díja (1997)
  • A Romániai Írók Szövetsége kolozsvári fiókszervezetének díjazottja (2004)
  • Év Könyve-díja (2004)[7]
  • Az Irodalmi Jelen regénypályázatának fődíja (2006)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Meghalt Sigmond István kolozsvári író. Szabadság online Archiválva 2014. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2014. január 19.
  2. ↑ Erdélyi Szép Szó antológia. Csíkszereda : Pro Print könyvkiadó, 2004.
  3. ↑ Csókavész. Novellák. Budapest : Kortárs Kiadó, 2006.
  4. ↑ Bogdán László: Sigmond Istvánról pontosan, pontatlanul. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2006. augusztus 26.
  5. ↑ V. M.: Egy „hipnotikusan megkapó” díjnyertes regény. Szabadság (Kolozsvár), 2006. december 18.
  6. ↑ A Magyar Művészeti Akadémia új tagjai. Szabadság (Kolozsvár), 2005. április 8.
  7. ↑ Keselyűcsók című válogatott novellás kötetéért.

Források[szerkesztés]

  • Romániai magyar ki kicsoda : 1997. Nagyvárad, 1996. Sigmond István szócikkét lásd 510. p. ISBN 973 97980 0 4
  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1800. o. ISBN 963-05-6807-1  
  • MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
  • Demeter Zsuzsa: Sigmond István; MMA, Bp., 2018 (Közelképek írókról)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sigmond_István&oldid=26999001”