Sigemicu Mamoru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sigemicu Mamoru
Shigemitsu Mamoru.jpg
1945-ben
Japán külügyminisztere
Hivatali idő
1943. április 20.1945. április 7.
Előd Tani Maszajuki
Utód Tógó Sigenori
Japán külügyminisztere
Hivatali idő
19541956
Előd Josida Sigeru
Utód Kisi Nobuszuke

Született 1887. július 29.
Bungo-óno,  Japán
Elhunyt 1957. január 26. (69 évesen)
Jugavara,  Japán
Párt Liberális Demokrata Párt

Foglalkozás diplomata, külügyminiszter
Iskolái Tokiói Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sigemicu Mamoru témájú médiaállományokat.

Sigemicu Mamoru (重光 葵Hepburn-átírássalMamoru Shigemitsu?1887. július 29.1957. január 26.) japán diplomata, 1943 és 1945 valamint 1954 és 1956 között hazája külügyminisztere. Habár erősen ellenezte a japán militarizmust és a háborúskodást, a tokiói perben 7 év börtönbüntetésre ítélték, ám a büntetés időtartamát vád alá helyezésétől számították, így csak négy és fél évet kellett börtönbe töltenie.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1887-ben született egy olyan településen, amely ma Bungo-óno város része. 1907-ben végezte el a jogot a Tokiói Császári Egyetemen. Első jelentős diplomáciai megbízatása a versailles-i békeszerződésen való részvétel volt, mint a küldöttség alacsony rangú tagja, majd az Amerikai Egyesült Államokban, Portlandban dolgozott japán konzulként. 1932. április 29-én Sanghajban tevékenykedett japán követként. Egy koreai függetlenségi aktivista bombát dobott rá, ami miatt elveszítette egyik lábát, így élete végéig műlábat kellett használnia, és a járáshoz sétabotra volt szüksége.

A Japán és a Szovjetunió között vívott 1938-as Haszan-tavi csata után a szovjetekhez küldték, hogy tárgyalja meg a béke feltételeit. Ezután Nagy-Britanniába küldték nagykövetnek, ahol általános tisztelet övezte angolbarátsága miatt. 1941 júniusában visszahívták, ám hazatérése előtt két hetet töltött Washingtonban, Nomure Kicsiszaburóval, az Egyesült Államokba akkreditált nagykövettel tárgyalva. A Pearl Harbor-i csata után két nappal nagykövetté nevezték ki a japán által működtetett nankingi bábkormányhoz. 1943. április 20-án Tódzsó Hideki miniszterelnök külügyminiszterévé tette, amelyet egészen 1945. április 7-ig betöltött.

1945. szeptember 2-án részt vett a japán fegyverletétel aláírásán. 1946. május 3-án a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék (The International Military Tribunal for the Far East) vád alá helyezte, angolbarátsága és militarizmusellenessége ellenére is, mivel külügyminisztersége alatt Japán támadó háborút folytatott, amely ellen ő nem lépett fel elég erélyesen a vád szerint. A törvényszék többségi döntése alapján háborús bűnösnek nyilvánították, és 7 év börtönbüntetésre ítélték. Enyhítésképp azonban a büntetés letöltésének kezdetét a vád alá helyezés időpontjától számították, így a tényleges büntetés 4 és fél volt. 1950-es szabadlábra helyezése után visszatért a Japán közéletbe, és 1954–1956 között ismét hazája külügyminisztereként tevékenykedett. Ő képviselte hazáját az ENSZ Közgyűlésében, amikor Japán a szervezet 80. tagja lett 1956. december 18-án. 1957-ben halt meg jugavarai otthonában.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lord Russell of Liverpool: A Bushido lovagjai, Gold Book, 2002, ISBN 9639437875
  • Mamoru Shigemitsu, Japan and Her Destiny: My Struggle for Peace, New York: Dutton, (1958). Questia

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]