Siegfried Wilhelm Dehn

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Siegfried Wilhelm Dehn (Adolph Menzel festménye)

Siegfried Wilhelm Dehn (Altona, 1799. február 25.Berlin, 1858. április 12.) német zenetudós.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdag bankár fia volt, erdészjelöltből lett Lipcsében 1819-22-ben jogász, buzgón foglalkozván a zenével is. Több hangszeren játszott, sőt a gordonkán művészileg. 1823-tól svéd követségi hivatalnok volt Berlinben; vagyonát elveszítvén, Bernhard Klein művelte ki alaposan. Giacomo Meyerbeer kieszközölte, hogy 1842-ben Dehn feje lett a porosz királyi könyvtár zenei osztályának, melyet aztán ő rendezett és gyarapított az ország többi könyvtárának kincseivel. Ezután a Gottfried Weber alapította Cäcilia című berlini zenei lapot szerkesztette 1848-ig, írt is bele sokat. Főműve: Teoretisch-praktische Harmonielehre, 1840. (történeti bevezető része értékes); Analyse dreier Fugen aus Bach's wohltemp. Klavier; Hátrahagyott művét tanítványa, Bernhard Scholtz adta ki átdolgozva; a magyar kormány is kiadatta: Az ellenpont tana cím alatt (1893, fordította Kereszty István). Kiadványa: Sammlungälterer Musik (XVI-XVII. Jahrhundert) 12 füzet. Híres tanítványai: Glinka, Kiel, Rubinstein, Kullak, Heinrich Hoffmann.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]