Szikambria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Sicamber szócikkből átirányítva)
A nibelungok és a hunok csatája

Szikambria (Sicambria) egy krónikákból és legendákból ismert város volt Pannónia területén, a Duna partján. A mondák egyértelműen arról tudósítanak, hogy Attila hun király székhelye volt. A település pontos helyét ma is számtalan vita övezi.

Nevének eredete[szerkesztés]

A szugamber germán frank törzset a rómaiak i. e. 8-ban legyőzték és Galliába telepítették, így ezen a néptörzsön, a szikambereken keresztül az 5. századi frank írástudók a népet a trójaiaktól származtatták. A 6. században Tours-i Szent Gergely ősi lakhelyükként Pannoniát említi, a 7. századi Gesta Regum Francorum szerint a trójai eredetű frankok Pannónia határánál várost alapítottak, amit saját magukról Szikambriának neveztek el, és ez az elképzelés terjedt el a középkori irodalomban.

Sicambria a középkori forrásokban[szerkesztés]

Szikambria építése

A Liber Historiae Francorum szerint a trójai menekültek átmenetileg tartózkodtak Pannóniában, ahol megalapították Sicambriát. Ezt a Pannóniát azonban a szerző a Meótisz mocsarai mellé helyezte.[1]

A 8. századi, Aethicus Ister-féle Cosmographia szintén említi a trójai menekültekből frankokká váló nép Sicambria nevű városát, ám annak helyszínét Germániába helyezi. Vezetőiket Francusnak és Vassusnak mutatja be.[1]

Viterbói Gottfried történetíró a 12. században két helyszínen is megjelölte Sicambriát: egyrészt a már említett meótiszi mocsarakban, amelyet azonban ő Ungaria vetusnak, azaz Régi Magyarországnak nevezett. Egy másik szövegrészben azonban már azt írta, hogy az illyricumon keresztül Pannóniába bevándorló frankok Magyarország területén építették fel Sicambriát.[1]

Szikambria építése a Tárih-i Üngürüsz elbeszélése nyomán:

"Egy nap a Duna folyó partján egy hegy tetejére értek, mely Szikara néven volt ismeretes. Mikor erre a pompás helyre néztek, látták, hogy szerfölött kellemes, füves, madárdalos, úgyhogy mindenfelé virággal van díszítve és körös-körül virágdísszel ékeskedik, madarai kellemes dalolással énekelnek.

A kanyargó patakok egyik kerten át a másikba folydogálnak az élet örömére teremtett virágok rózsáskertben.

Minden tája különféle gyümölcsökkel tele, minden oldalon színes gyümölcsökben bővelkedik, levegője kellemes, minden tája jól bejárható, áldása [terményei] és kenyere bőséges, úgyhogy minden tekintetben bővelkedő tartomány.

Ezt a paradicsomi vidéket ő azonnal megkedvelte, és megparancsolta, hogy a Szikan hegy tetejére egy hatalmas várat építsenek. Azután egy szerencsés órában felhúzták a várfalakat és tornyokat. Jó ideig dolgoztak, végül is [a vár] készen lett.

Mivel szerfölött gazdag és terményekben bővelkedő tartomány volt, ez oknál fogva nevezték el Pannonijának, ami latin nyelven "kenyeret" jelent. Azután, mivel Firanko azt a várost a Szikara hegy tetején építette fel, mert annak hegynek Szikara volt a neve, azt találta megfelelőnek, hogy a városnak Szikamberijja nevet adja. "

A magyar krónikák szerint[szerkesztés]

A 13. században Kézai Simon szerint Attila magyar királynak Szikambriában (németül Etzelburg) fontos központja volt és itt is temették el.[2] A Képes Krónika a francia mondákat követve a Szikambria név magyarázatát összekapcsolta Párizs névmagyarázatával és a trójai mondakörrel is. Egyes feltételezések szerint Kézai Simon egy Aquincumban talált római sírfelirat alapján vélekedett úgy, hogy az óbudai királyi vár közelében lévő régi romok Sicambriával azonosak.[3]

Anonymus a Gesta Hungarorum című művében a következőket írja Attila városáról:

"A révet, ahol az átkelést végrehajtották, Magyar-révnek nevezik el azért, mert a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondtak, ott hajóztak át a Dunán. Mikor odaát voltak, tábort ütöttek a Duna mellett a felhévizekig. Ennek hallatára a Pannónia földjén lévő összes rómaiak futással biztosították életüket. Másnap pedig Árpád vezér meg minden főembere, Magyarország valamennyi vitézével együtt, bevonult Attila király városába. Ott látták a királyi palotákat - egyeseket földig romban, másokat nem -, és fölötte csodálták mindazt a kőépületet."

Anonymus tehát a Megyeri-rév közelében lévő városról tudósít, ez valószínűleg a mai óbuda és környéke, illetve a budakalászi és pomázi romterületre értendő. Anonymus III. Béla király jegyzője volt, és semmi bizonyíték nincs arra, hogy Attila hun uralkodó központja tényleg ezen a területen volt-e, vagy csak politikai megrendelésre írta le ezen információt.

1346-ban két oklevél szól az óbudai klarissza kolostor alapításáról, amelyek szerint azt Sicambria városában kell majd megalapítani.[4] 1375-ben és 1376-ban ugyanerről a kolostorról állította két oklevél, hogy az Sicambria városában található.[5] A 16. századi oklevelek viszont már Óbuda városától északra, az ott található romokban jelölték meg az egykori Sicambria helyét.[6] A Szikambria elnevezés a népnyelvben is elterjedt a 16. században, illetve még a 17. századi térképek is megemlítik.

Tinódi Lantos Sebestyén is említi Erdéli História c. művében, Skanbria néven, leírása alapján a Budát körülzáró törökök tábora közelében lehetett.[7] Szulejmán szultán 1541. augusztus 26-tól Óbuda közelében táborozott.[8]

Sicambria, mint személynév[szerkesztés]

Egyes középkori forrásokban személynévként jelenik meg, amely a híres trójai királynak, Priamosznak a középkori forrásokban szereplő testvérére utal.[9]

Sicambria és Ősbuda[szerkesztés]

A középkori magyar elbeszélő források nyomán egyesek úgy vélik, hogy Sicambria, amely azonos az ősi Buda városával, valahol Budapesttől északnyugatra, vagy a Pilis hegységben található. Sashegyi Sándor amatőr régész Pomáz határában a Klissza-dombon lévő romokban vélte felfedezni az ókori, majd középkori város maradványait.[10][11]

Noszlopi Németh Péter újságíró Pilismarót közelében vélte megtalálni Ősbudát és Sicambriát, és a település közelében lévő Castra ad Herculem római romjaival vélte azonosítani.[12][13] Könyvének posztumusz megjelenését követően számos teória látott napvilágot Sicambria hollétét illetően.

Lánszki Imre ökológus az egykori Sicambriát Budakalász határában, a Nagy-Kevély oldalában véli megtalálni. A kutató egy várat, egy várost valamint fejedelmi sírokat feltételez a helyszínen.[14]

Sicambria helye a tudományos kutatások szerint[szerkesztés]

Sicambria városának ókori létezését semmilyen felirat vagy írott forrás nem támasztja alá. A város létezése csak a középkori írott forrásokban kerül elő, először a frank-trójai történettel összefüggésben. Az évszázadok során Sicambria helyszínét az egyes középkori szerzők máshol jelölték meg. A középkorban először Magyarországon, majd közelebbről Óbudán, illetve később a tőle északra fekvő római romokban rögzült Sicambria elnevezése.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Spekner - B. Szabó - Kanyó 190.
  2. http://mek.oszk.hu/02200/02249/02249.htm#4
  3. Spekner - B. Szabó - Kanyó 191.
  4. Spekner - B. Szabó - Kanyó 196.
  5. Kanyó Ferenc: Elméletek az Árpád-kori királyi Magyarország székvárosairól. (fikció és valóság). Szakdolgozat (kézirat). 2010. 66. o.
  6. Spekner - B. Szabó - Kanyó 196-197.
  7. "Terekök, magyarok ostromnak menének, Nagy rettenetösön Szent Gellérd hegyének, Sokan az némötök az hegyen veszének, Kik szalathatának, hamar felsietének. Vígan terök császár Skanbriába juta, János királ fiát ott alá hozatá..."
  8. Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000) 68. o.
  9. K. J. P. Lowe: Nuns' Chronicles and Convent Culture in Renaissance and Counter-Reformation Italy. Cambridge Universty Press, 2003. 251-252.
  10. Belitzky János - Sashegyi Sándor: Pomáz. Budapest, 1939.
  11. Sashegyi Sándor: Pomáz-Florentia-Sicambria-Ősbuda. Országépítő (1990), 1. évf. 2. sz. 14-17.
  12. Németh Péter: Ismeretlen romok a Pilisben. Országépítő (1990), 1. évf. 2. sz. 18-28.
  13. Noszlopi Németh Péter: Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben. Budapest, 1998. Püski Kiadó.
  14. https://osbuda.hu/sicambria/index.php?oldal=kutatasok Fehérvár - Fehér Folt Alapítvány

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Budapest története I. (Szerk. Gerevich László, Bp., 1973)
  • Eckhardt Sándor: Sicambria. Egy középkori monda életrajza, Minerva, 1927.

Források[szerkesztés]

  • Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 462. o. ISBN 963-05-6411-4  
  • Etzelburg (Pallas nagy lexikona)
  • Herceg Ferenc: Történelmünk ősi gyökerei a Pilisben. Koronás Kerecsen Kiadó, 2022.
  • Anonymus: Gesta Hungarorum. Magyar Helikon, 1975.

Külső hivatkozások[szerkesztés]