Seychelle-szigeteki vércse
|
|
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Sebezhető |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Falco araea (Oberholser, 1917) |
||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
Falco araeus |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Seychelle-szigeteki vércse témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Seychelle-szigeteki vércse témájú médiaállományokat. |
A seychelle-szigeteki vércse (Falco araea) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Seychelle-szigetek területén honos. A szigetországban ez az egyetlen nappali ragadozó madárfaj.
Megjelenése [szerkesztés]
Testhossza 18-23 centiméter, szárnyfesztávolsága 40-45 centiméter, testtömege 73-87 gramm, a tojó egy kicsit nagyobb. Szárnyai viszonylag rövidek és lekerekítettek. A kifejlett hím testének felső része vörösebarna apró fekete pettyekkel, míg hasa fakóbarna és petty nélküli. Feje szürkéskék. Csőrének hegye sárga, amúgy fekete. A tojók szinezete hasonló a híméhez, csak kicsit halványabb.
Életmódja [szerkesztés]
Nyíltabb erdők, füves rétek lakója, de előfordul mezőgazdasági területeken és farmokon is. Többnyire egy kiszemelt leshelyen ülve várja ki áldozatát és rárepülve kapja el. Szitálni nagyon ritkán szokott. Elsősorban gyíkokkal, a szigeteken őshonos nappali gekkókkal (Phelsuma nem) és szkinkekkel (Mabuya nem) táplálkozik. ezek étrendjének mintegy 92%-át teszik ki. Ezeken kívül fogyaszt még apró madarakat, békákat, rovarokat is. A nagyobb testű tojó legyűri a betelepített patkányokat is.
Szaporodása [szerkesztés]
Territóriuma a legkisebb az összes nappali ragadozómadár közül, mintegy 40 hektár. Költési ideje augusztustól októberig tart. Fészkét sziklafalra, fára vagy épületre rakja. Kettő vagy három fehér, barnával mintázott tojást rak, melyeket 28-31 nap alatt költ ki a tojó. A kikelt fiókákat a szülők közösen etetik. A fiatal madarak 35-42 nappal a kikelés után hagyják el végleg a fészket.
Természetvédelmi helyzete [szerkesztés]
A faj állományai, mint minden endemikus fajé a szigetországban megsínylették az emberi jelenlétet. A szigetcsoport központi nagy szigetein élt korábban is elsősorban, és ma is megtalálható Mahé, Silhouette, North Island és Praslin szigeteken valamint néhány apróbb környékbeli szigeten. Praslin szigetéről kihalt, de 1977-ben visszatelepítették.
Az élőhelyeit jelentő erdők kiirtása, az erdőtüzek és a betelepített macskák miatt állományai erősen lecsökkentek. Ezen felül a macskák, a patkányok és a betelepített gyöngybagoly (Tyto alba) emellett még táplálékkonkurense is, mivel ezek is sok gyíkot fogyasztanak. Ráadásul a gyöngybagoly és a szintén betelepített pásztormejnó (Acridotheres tristis) még fészkelőkonkurensei is
Ma állományát mintegy 800 egyedre becsülik és a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a "sérülékeny" kategóriába sorolják.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. január 17.)
- Birdlife.org
- A Bizottság 1497/2003/EK rendelete (2003. augusztus 18.) a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendelet módosításáról (magyar neve)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Seychelles Kestrel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

