Seychelle-szigeteki vércse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Seychelle-szigeteki vércse
Falco araea Seychelles Kestrel side views.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Sólyomalakúak (Falconiformes)
Család: Sólyomfélék (Falconidae)
Alcsalád: Sólyomformák (Falconinae)
Nemzetség: Valódi sólymok (Falconini)
Nem: Falco
Faj: F. araea
Tudományos név
Falco araea
(Oberholser, 1917)
Szinonimák

Falco araeus

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Seychelle-szigeteki vércse témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Seychelle-szigeteki vércse témájú kategóriát.

A Seychelle-szigeteki vércse (Falco araea) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Seychelle-szigetek területén honos. A szigetországban ez az egyetlen nappali ragadozó madárfaj.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 18-23 centiméter, szárnyfesztávolsága 40-45 centiméter, testtömege 73-87 gramm, a tojó egy kicsit nagyobb. Szárnyai viszonylag rövidek és lekerekítettek. A kifejlett hím testének felső része vörösebarna apró fekete pettyekkel, míg hasa fakóbarna és petty nélküli. Feje szürkéskék. Csőrének hegye sárga, amúgy fekete. A tojók szinezete hasonló a híméhez, csak kicsit halványabb.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyíltabb erdők, füves rétek lakója, de előfordul mezőgazdasági területeken és farmokon is. Többnyire egy kiszemelt leshelyen ülve várja ki áldozatát és rárepülve kapja el. Szitálni nagyon ritkán szokott. Elsősorban gyíkokkal, a szigeteken őshonos nappali gekkókkal (Phelsuma nem) és szkinkekkel (Mabuya nem) táplálkozik. ezek étrendjének mintegy 92%-át teszik ki. Ezeken kívül fogyaszt még apró madarakat, békákat, rovarokat is. A nagyobb testű tojó legyűri a betelepített patkányokat is.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Territóriuma a legkisebb az összes nappali ragadozómadár közül, mintegy 40 hektár. Költési ideje augusztustól októberig tart. Fészkét sziklafalra, fára vagy épületre rakja. Kettő vagy három fehér, barnával mintázott tojást rak, melyeket 28-31 nap alatt költ ki a tojó. A kikelt fiókákat a szülők közösen etetik. A fiatal madarak 35-42 nappal a kikelés után hagyják el végleg a fészket.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj állományai, mint minden endemikus fajé a szigetországban megsínylették az emberi jelenlétet. A szigetcsoport központi nagy szigetein élt korábban is elsősorban, és ma is megtalálható Mahé, Silhouette, North Island és Praslin szigeteken valamint néhány apróbb környékbeli szigeten. Praslin szigetéről kihalt, de 1977-ben visszatelepítették.

Az élőhelyeit jelentő erdők kiirtása, az erdőtüzek és a betelepített macskák miatt állományai erősen lecsökkentek. Ezen felül a macskák, a patkányok és a betelepített gyöngybagoly (Tyto alba) emellett még táplálékkonkurense is, mivel ezek is sok gyíkot fogyasztanak. Ráadásul a gyöngybagoly és a szintén betelepített pásztormejnó (Acridotheres tristis) még fészkelőkonkurensei is

Ma állományát mintegy 800 egyedre becsülik és a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a "sérülékeny" kategóriába sorolják.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Seychelles Kestrel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]