Setälä-féle átírás
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
A Setälä-féle átírás az uráli nyelvek szöveglejegyzéseiben használt fonetikus–fonematikus átírás (transzkripció). Nevét Emil Nestor Setälä finn nyelvészről kapta, aki először írta le a jelölési rendszert a Finnisch-Ugrische Forschungen első számában. Setälä nem egy teljesen új rendszert talált ki, hanem a finnugor nyelvekre korábban is használt átírások alapján próbált új, egységes átírást alkotni. A Setälä-féle átírás sosem vált teljesen szabványossá, különböző kutatók különböző nyelvekre eltér változatokat használtak, a Setälä-féle elveket nagy vonalakban követő átranszkripciókat mégis Setälä-féle átírásnak nevezzük. A Setälä-féle átírás az uralisták körében szinte egyeduralkodó volt a 20. század végéig (kivéve Oroszrszágot, ahol a cirill alapú átírások jelentettek konkurenciát), a 20. század végén elsősorban a megváltozott tipogrfiai körülmények hatására más transkripciók is megerősödtek (pl a Salminen-féle nyenyec átírás), ill. nemzetközi hatásra egyre erősebb konkurenciájává vált az IPA. A Unicode-ban nincsenek speciális Setälä-karakterek, de nagyon sok olyan karakter van, amely megfelel a Setälä-átírás egy-egy jelének.
Tartalomjegyzék |
Általános vonások [szerkesztés]
Míg az IPA minden lehetséges hangot, amely bármely nyelvben két külön fonéma lehet, igyekszik önálló betűjellel jelölni (legfeljebb az összetett képzésű hangokra, mint az affirkáták vagy a diftongusok használ betűkombinációkat), és mellékjelekkel csak az ejtésvariációkat használja, addig a mellékjelek a Setälä-féla átírásban fonémákat is megkülönböztetnek. A Setälä-féle átírás latin alapú, de jelkészlete tartalmaz a cirill és a görög írásból származó jeleket is. Az IPÁval szemben nem álló, hanem kurzív betűkkel írják.
A magánhangzók jelölése [szerkesztés]
| į[1] | i | ||||||||
| ę[1] | e | ||||||||
| ε[1] | ε | ||||||||
| a | ä | ||||||||
| a | |||||||||
| å | äₒ | ||||||||
| ᴖ | ᴖ[2] | ||||||||
| o | ö | ||||||||
| u | ɯ | ü |
A táblázat olvasata: balra a hátul, jobbra az elöl képzett magánhangzók állnak (pont fordítva, mint az IPA-t használó táblázatokban szokásos).A táblázat középvonalától felfelé a kerekítetlen, lefelé a kerekített magánhangzók állnak. Minél távolabb ll a középvonaltól a magánhangzó, annál magasabb nyelvállású.
A rendszerben a következő mellékjelek használatosak:
- A betű alatt:
-
- A lefelé domborodó a félkör azt jelzi, hogy az egyébként palatális magánhangzót jelölő betű velárist jelöl;
- A felfelé domborodó a félkör azt jelzi, hogy a magánhangzó nem szótagképző.
- A < alak mellékjel velárisabb, a > palatálisabb képzést jelöl.
- A ^ zártabb, a v nyíltabb képzést jelöl.
- A tilde nazális képzést jelöl.
- A betű felett:
-
- A két pont az egyébként velárist jelölő betűk felett a hasonló, de palatális képzést jelöi. Az egy pont a mérsékelten palatális képzést jelöli.
- A kör a labialitást jelöli.
- A lefelé domborodó félkör (ă, breve) a rövid, a tompa ékezet (à) a félhosszú, a macron (ā) a hosszú, a „cirkumflex” (â) a túlhosszú magánhangzók mellékjele. (A rövid általában jelöletlen, a gyakorlatban csak a gyakran redukáltnak nevezett túlrövid magánhangzókat jelölik vele.)
A fejjel lefelé álló magánhangzók a „nem teljes képzés”-t jelölik. A kiskapitálisok jelölik a zöngétlen magánhangzókat.
A mássalhangzók jelölése [szerkesztés]
A Setälä-féle átírásban a latin ábécé betűi az európai nyelvekben általában jellemzőhangértéket képviselik. A zöngés hangot jelző mássalhangzók kiskapitális jelölése mediális (félzöngés) ejtésmódot vagy (szonoránsoknál) zöngétlenséget jelöl. A Setälä-féle átírás nem különbözteti meg konzekvensen a palatális és a palatalizált hangokat, mindkettőt vesszővel jelöli. Az alveoláris képzést a v-szerű mellékjel (caron, háček, mäkčeň) jelöli.
| Explozíva | Frikatíva | Laterális | Pergetett | Nazális | Klikk | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Bilabiális | p | ʙ | b | φ | β | ᴪ | ψ | ᴍ | m | p˿ | b˿ | |||||||
| Labiodentális | p͔ | ʙ͔ | b͔ | f | v | ᴍ͔ | m͔ | |||||||||||
| Poszt- vagy interdentális | θ | δ | ||||||||||||||||
| Alveoláris | t | ᴅ | d | ᴙ | s | ᴢ | z | š | ž | ʟ | l | ʀ | r | ɴ | n | t˿ | d˿ | |
| Dentipalatális (palatalizált) | ť | ᴅ́ | ď | ś | ᴢ́ | ź | š'[3] | ž' [3] | ʟ́ | ľ | ʀ́ | ŕ | ɴ́ | ń | ||||
| Prepalatális (palatalizált/előrébb képzett) | ḱ | ɢ́ | ǵ | χ́ | j | ᴎ́ | ŋ́ | |||||||||||
| Veláris | k | ɢ | g | χ | γ | ᴎ | ŋ | k˿ | g˿ | |||||||||
| Postveláris | k͔ | ɢ͔ | g͔ | χ͔ | γ͔ | ᴫ | ᴎ͔ | ŋ͔ | ||||||||||
| Uvuláris | ᴩ | ρ | ||||||||||||||||
Források [szerkesztés]
- Setälä, Emil N[estor] 1901. Über die Transkription der finnisch-ugrischen Sprachen. Finnuisch-ugrische Forschungen I., 15–52.
- Post, Lauri ja Itkonen, Terho (toim.) 1973 FU-transkription yksinkertaisteminen [Az FU-átírás egyszerűsítése] Castreniumin toimitteita 7. Helsinki.
