Servius Sulpicius Lemonia Rufus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Servius Sulpicius Lemonia Rufus (? – Kr. e. 43) római jogász

Cicero barátja volt. Fiatal korában szónoklattal foglalkozott, Ciceróval együtt hallgatta Mollót Rodoszon. Később a jogtudományt kezdte művelni, nyilvános pályafutását Kr. e. 65-ben a praetori hivatalnál kezdte. Kr. e. 52-ben interrex, Kr. e. 51-ben (egy meghiúsult kísérlet után) consul lett. A polgárháború kitörése után Kr. e. 49-ben Campaniába ment Julius Caesar elől, hosszas ingadozás után (amiért Cicero erélyesen megdorgálta) csatlakozott Caesarhoz, aki Akhaia proconsulává tette. Caesar megölése után ismét ingadozott mindaddig, ameddig a senatus be nem választotta abba a küldöttségbe, amely Antoniushoz Mutinába indult, mielőtt azonban odaért volna, Kr. e. 43-ban váratlanul meghalt. Szónoki működése mellett igen fontosak jogtudományi munkái és tanításai, amelyekben a jogot igen magas szinten tárgyalta.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904.  


Elődei:
Quintus Caecilius Metellus Pius Scipio
és
Cnaeus Pompeius Magnus
Consul
Kr. e. 51
Kollégája:
Marcus Claudius Marcellus
SPQR
Utódai:
Caius Claudius Marcellus
és
Lucius Aemilius Lepidus Paullus