Sertés reprodukciós és légzőszervi szindróma vírus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sertés reprodukciós és légzőszervi szindróma vírus (PRRSV)
Vírusbesorolás
Csoport: IV ((+)ssRNA)
Család: Arteriviridae
Nemzetség: Arterivirus

A sertés reprodukciós és légzőszervi szindróma vírus (angolul porcine reproductive and respiratory syndrome virus, PRRSV) az Arteriviridae családba tartozó pozitív egyszálú RNS-genommal rendelkező vírus, mely a sertés reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómájának (PRRS) vagy más néven "kék fül betegségének" kórokozója.

Biológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A PRRSV virionja kb 50-70 nm átmérőjű, kapszidja ikozaéder formájú és lipidburokkal rendelkezik. A vírusgenom 15100 bázispár hosszú, két nagy enzimkódoló gént (open reading frame-t, ORF-t) és hét kisebb strukturális fehérjét kódoló ORF-et tartalmaz. Az első gén, az ORF1a egy proteáz, mely saját magát és a többi génterméket vágja funkcionális darabokra. A második nagy gén, az ORF1b jellegzetessége hogy az elsőhöz képest egybázisos elcsúszással (frame shifttel) kezdődik a leolvasása, terméke egy poliprotein, amely RNS-függő RNS-polimeráz, helikáz és endoribonukleáz doméneket tartalmaz. A kis struktúrgének jellegzetessége, hogy egymással átfednek.

A PRRSV makrofágokat fertőz, sejtkapcsolódásában szerepet játszik a heparán-szulfát glükozaminoglikán és a szialoadhezin. A sejtbe jutva a vírusgenom közvetlenül kapcsolódik a riboszómákhoz és átíródik az első két nagy gén (pontosabban ORF, open reading frame). A proteáz darabolja fel funkcionális fehérjére a géntermékeket és az RNS-polimeráz a (+) vírusgenomról komplementer (-)RNS-szálat szintetizál, ami az új vírusgenomok templátjául szolgál majd. A kis struktúrgénekről külön (-)RNS-szálak készülnek, hogy a róluk átíródó (+)RNS-ekről nagyobb mennyiségben készüljenek a kész vírus összeállításához szükséges fehérjék. A vírusfertőzés a sejt pusztulásával jár.

A PRRSV az RNS-vírusokhoz hasonlóan rendkívül variábilis, ami megnehezíti a diagnosztikáját és az oltóanyag készítését. Két altípusa ismert, az 1-es Európában, a 2-es Észak-Amerikában elterjedt; közöttük csak 60%-os a hasonlóság.

A betegség terjedése és tünetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A PRSSV elsősorban házisertéseket és vaddisznókat fertőz, bár kimutatták már csirkéből és vadkacsából is. Az emberre nem veszélyes.

A vírus cseppfertőzéssel, a kitüsszögött váladékkal való érintkezéssel vagy szexuális úton (ondóval) terjed. A fertőzési kapu környékén levő periferiális makrofágok az elsődleges célpontjai, majd onnan továbbterjedve a tüdő és a nyirokcsomók makrofágjait pusztítja el, ezzel lényeges lerontva a gazdaállat védekezési képességét az egyéb fertőzésekkel szemben.

Tünetei: láz, étvágytalanság, köhögés, tüsszögés, esetenként elkékülő fül, vemhes kocák esetében vetélés, koraellés. A fertőzött anyaállat malacai jelentősen gyengébben, vagy halva, mumifikálódva születnek. A legyengült immunrendszer miatt gyakoribbak az egyéb -bakteriális vagy vírusos- fertőző megbetegedések és lefolyásuk súlyosabb.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vírust először 1987-ben izolálták az Egyesült Államokban és 1990-ben már Európában is kimutatták. Kínában 2007-ben okozott komoly járványt. Magyarországról az első jelentése 1996-ból származik. Jelenleg az országban a nagyüzemi állományok 25-30%-a, míg a kisüzemek 8-10%-a fertőzött. 2011-ben program indult a magyar sertésállomány vírusmentesítésére.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • B. Mahy, M van Regenmortel: Encyclopedia of Virology (3rd edition) 2008 Academic Press ISBN: 978-0-12-373935-3
  • Balka Gyula: A PRRS diagnosztikájának javítása, a magyarországi járványtani helyzet felmérése és az itthon előforduló törzsek genetikai tulajdonságainak vizsgálata [1]

További információ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]