Seress Rezső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Seress Rezső
Életrajzi adatok
Születési név Spitzer Rezső
Született 1889. november 3.
magyar 1867-1918 Budapest
Elhunyt 1968. január 11. (78 évesen)
magyar Budapest
Pályafutás
Műfajok sláger
Hangszer zongora

Seress Rezső (született Spitzer Rudi) (Budapest, 1889. november 3. – Budapest, Józsefváros, 1968. január 11.)[1] zeneszerző, zongorista.

Az egyik leghíresebb örökzöld dal, az egyetlen magyar világsláger, a Szomorú vasárnap (Gloomy Sunday) szerzője (szöveg: Jávor László, a 8 Órai Újság bűnügyi riportere). A dalt több mint 100 nyelven adták elő.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesanyja Spitzer Blanka, felesége Nádler Háni volt, akivel 1934-ben kötött házasságot.

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskolai tanulmányait korán abbahagyva egy vándorcirkuszhoz csapódott. Jelentkezett Bruno úrnál, a cirkuszigazgatónál, hogy artista szeretne lenni.


"… ha egy ilyen csúnya kis kölyök, akit az Isten is bohócnak teremtett, nem vállalja sorsát, hanem szép akar lenni, bátor és hatalmas: az csakis zsidó lehet"

– a cirkuszigazgató

3 hónap légtornászat, segédkezés után azonban beállított édesanyja a sátorba, s hazaparancsolta. Azonban ő maradt, s légtornásszá vált. Vecsésen baleset érte, egy próba során kötelek nélkül leesett a magasból. A fővárosi Korányi-klinikára szállították, s csodával határos módon túlélte a zuhanást. Élete akkor vett más irányt, amikor az Üllői úti kocsmák valamelyikében megismerkedik Bilicsi (Growatsch) Tivadarral, akinek kiöntötte szomorú élettörténetét, s aki rávette, álljon be vele színésznek. Rákosi Szidi magántanodájába jelentkezett, ám a meghallgatásra még mindig mankóval kellett beállítania a balesete miatt. Táncoskomikus szeretett volna lenni, de mankói miatt ez ironikus hátteret adott szavainak. Végül mégis színész lett, s végzős társai között ott találjuk Vaszary Piroskát és Halmay Tibort. Később a városligeti Műszínkörben kezdett dolgozni. 9 évig sínylődött itt, napjait a nélkülözés, a pénztelenség jellemezte. Egyetlen vigasza ekkor a színfalak mögötti zongora volt, ahová saját szórakoztatására ült le az előadások után. Az igazgató felfigyelt erre, s műsorra tűzte játékát. Az előadásokon az autodidakta zeneszerző saját szerzeményeivel rukkolt elő, egyre több nézőt csábítva a Műszínkör épületébe. Ismertté vált az arra járók körében, de a nagyközönség számára még mindig névtelen volt. Részint a hanglemezek betiltása miatt (mivel a győztes hatalmak ezeket betiltották akkortájt Magyarországon) részint, mert a rádió akkor még kevesek kiváltsága volt. Így hírneve élőzenében terjedt a színházlátogatók között.

Az első eredmények – 1925[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első, országosan ismert dala az 1925-ben komponált "Még egy éjszaka…" című nóta. Ezzel betört a köztudatba, a dal tizenhatezer példányban kelt el. A siker annak volt köszönhető, hogy lassan újra legálissá vált a hanglemezgyártás, így négy felvétel is készült a darabból. Pestet mégis egy másik dala, a "Ki volt az az asszony, akinek a szíve” kezdetű dala hódította meg. Az alsóbb társadalmi osztály, a cselédek, cipőpucolók, konflis-kocsisok között úgy terjedt, mint a pestis. Mégis a nagy sikerek között úgy döntött, hogy elhagyja a színházat. Csárdákba szegődött zongoristának. Egy ilyen előadáson figyelt fel rá Nádor József, a kis termete miatt "kis Seress" néven ismert fiatal tehetségre. Szárnyai alá vette, beajánlotta a Dohány utcai Kulacs vendéglőbe. Itt teljesen más életet tudott élni, mint azelőtt, rendes fizetésén lakást vett Pesten s egy télikabátot.

Tíz év munkája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1923-1933 közötti tíz év rendkívül termékeny időszak volt alkotói munkásságában. Több mint negyven dalszöveget írt mások számaira, a körülbelül hatvan saját szerzeménye mellett. A Délibáb 1933. 25. száma, mint „a zeneszerzés kis termetű nagymestere” írt róla.

1933-ban megírta a "Szerelem az egész vonalon" című operettjét, melynek zenéjét s librettóját is ő írta. Azonban a mű sosem került színpadra, mert a rendezők nem voltak hajlandóak színre vinni, csak a már ismert operettírók műveit, annak ellenére is, hogy kollégái mindegyike remeknek tartotta az operettet. A közönségen kívül azonban a szakma képviselői nem tartották nagyra, s ez a színpadi művének kudarcával együtt mélyen megviselte. A világnak azonban mindig a mosolygós arcát mutatta, melyet jól tükröznek a róla szóló anekdoták.


"Ne beszélj olyan sokat, Rezső, mert mindjárt beduglak a mellényzsebembe. – Akkor, barátom – nevet vissza Seress –, több lesz a zsebedben, mint a fejedben…"

– anekdota

Azonban az igazi Seress kiolvasható dalaiból, melyek borongós-szomorú hangulata annyira ámulatba ejtette a közönséget. A józanság és a realitás helyett a mélyről jövő érzelmeket, és a belső vágyakat énekli meg. Témái, a reménytelen szerelem, a szentimentalitás, az elérhetetlen boldogság a hallgatói szívébe hatolnak, s népszerűségét az egekbe röpítik.


Gazdasági világválság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pestet is eléri a munkanélküliség szele, diplomások seprik az utcákat, mivel nem tudnak végzettségükhöz méltó állást találni. A pénz elértéktelenedett, munkahelyek mentek tönkre. A hangosfilmek megjelenésével a mozi-zongoristák, akik a háttérzenét szolgáltatták a némafilmek alatt munkanélkülivé váltak, ezért Seress is szorongott. Ezt, hogy megélhetése ilyen időkben kardélen táncol még az sem tudta elhalványítani, hogy Pest legszebb asszonya, Jászonyiné Helénke otthagyta érte gazdag katonatiszt férjét, s felesége lett. Témái még inkább sötét színt kaptak, ahogy ő is egyre jobban az elkeseredett gondolatok hatása alá kerül.

Szomorú vasárnap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jávor László, a Szomorú vasárnap dal szövegírója Párizsban

Seress ekkor vállalta el Jávor László „Szomorú vasárnap”-jának megzenésítését.

Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával.
Álmokat kergető
vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja
nélküled visszajött.
Azóta szomorú
mindig a vasárnap,
könny csak az italom,
kenyerem a bánat.

Szomorú vasárnap.

Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is miránk vár,
virág és – koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak…

Utolsó vasárnap.

A dallam szerzése lassan haladt, a költő türelmetlenkedett. Azonban egy este Seress a Fórum kávéházban előadta a verset. A dallam simult a szöveghez, melyet c-moll hármashangzatokkal tett borzongatóvá. A megbízó határtalan örömmel fogadta a dalt, amit még akkor az aktuális közönségen kívül senki sem ismert. Egy Arányi Kornél nevű, Zeneakadémiát végzett fiatalember öt pengőért lekottázta azt fütty után (hisz a zeneszerző nem ismerte a hangjegyeket, csak a hangokat, s később sem tanulta meg őket). Majd egy kottamásolóval a Lovag utca 18.-ból kinyomtatták a költségeket megosztva. A paksamétát Jávor rögtön a Csárdás kiadóhoz vitte. Az első hetekben semmi érdeklődés nem volt iránta. Seress ezt újabb kudarcként élte meg, s új dalokkal kezdett foglalkozni. Korábbi dalsikerei ellenére a nem keresett szerzők közé kerül. Úgy érezte, minden hiába. Elkeseredettségéből a Délibáb egy híre űzte ki, mely közölte, hogy Kalmár Pál, a kor neves énekese repertoárjába helyezte a Szomorú vasárnapot. A zeneszerző azonban nem örülhetett a hírnek, mert lassan kezdtek elérni hozzá a rossz hírek. Szőts Ernő, a rádió igazgatója meghalt, s a dal bemutatója elmaradt. A kudarcból aztán aggódás lett, ahogy bemondták, hogy öngyilkosságot követett el egy cseléd, s a lúgkövet ivott lány teteme mellett a Szomorú vasárnap kottáját találták meg. Seress nem értette, hogy került a kotta a lány kezébe. Egy hét múlva Lédig László pénzügyminiszter tanácsos egy taxiban fejbelőtte magát, s búcsúlevele mellett a Szomorú vasárnapot találják. 1935. november 7-én a 8 Órai Újság támadást indított a dal és a szövege ellen, „Gyilkos sláger”-nek nevezi, s csak megcsonkítva közölte.

„Az öngyilkosok költője lettem? Rettenetesen levert, hogy ez lett a dal sorsa. Ezen az áron nem kell a siker! Idegességemben és a támadó cikkek hatására alatt lassan elhittem, hogy én vagyok a gyilkos”

– Jávor László

Seress Rezsővel interjú készült a történtekkel kapcsolatban. Az interjú úgy állította be, mintha Seress műve lett volna a szöveg is. Jávor Lászlót ez végképp elkeserítette.

Svájci, olasz, francia, német újságok vegyesen cikkeztek a "Szomorú vasárnap”-ról. A világmédia már „öngyilkos himnusznak” nevezte. A hangulat Európából átterjedt Amerikába is, ahol a The New York Times már arról számolt be, hogy Budapesten tömegek ugrottak a Dunába a dal hatása miatt. Az egész iróniája, hogy Magyarországon még ekkor alig volt híre a Seress-Jávor műnek. Így amikor egy francia úr Pesten ezt a számot kérte, a zongorista nem tudott mit kezdeni a kuncsaftjával. Végül kiderül, hogy melyik műről van szó, s nemcsak meghallgatta az úr, hanem magával vitte a kottát a párizsi Olimpia színpadára. A bemutatót követve Seress világhírűvé vált, a nagyvilág megismerte a szerzőt is. Eközben Magyarországon a szakma még mindig nem tartotta semmire, s Eisemann, Lehár, Ábrahám Pál, Zerkovitz operettjeitől voltak hangosak a színpadok.

…a világhírű Ray Ventura adja elő Párizsban. Mielőtt a dalt játszani kezdenék, a zenekar vezetője bekonferálja a pesti nótát. Pontos statisztikát olvas fel arról, hogy melyik városban hányan és milyen halálnemmel dobták el életüket a bánatos nóta hatása alatt. A konferálás után játszani kezdik a dalt. Amikor először kerül sor a refrénre, feláll a dobos, revolvert ránt elő zsebéből, és főbe lövi magát. A riasztópisztoly durranása példátlan hatást vált ki a közönségből. A dobos tetszhalála után késsel mellbe szúrja magát a pisztonos. A szaxofonos számára méregpoharat hoz a pincér. Lassan-lassan kipusztul az egész zenekar, és már csak a prímás játssza egyedül a "Szomorú vasárnap"-ot. Az ő hegedülése sem tart örökké, mert egyszerre csak kötelet eresztenek le a kávéház mennyezetéről. A hurokba Ray Ventura bedugja a fejét – és ezzel az "öngyilkossággal" végződik a "Szomorú vasárnap" előadása Párizsban.[2]

A második világháború: munkaszolgálat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németországban Adolf Hitler került hatalomra, s hamarosan Magyarországon is zsidótörvények lépnek életbe az állami hivatalokban betöltött szerepükről. A dala miatt elkeseredett Seresst egy este hazafelé menet az újonnan megjelent nemzetszocialisták megverték. A dolgok előrehaladtával már származása miatt fellépésekre sem kérték fel. Munkanélkülivé vált. Ez ismét egy csapás volt a számára, hogy megvetett létére már eltartani se tudta magát. Nemsokára megérkezett a behívója, függetlenül attól, hogy már megtért-e. A nagykátai Honvéd Kiegészítő Parancsnokságon kellett jelentkeznie katonának. Végül fegyver helyett kapát kapott árokásásra, s front helyett az aknásított mezőket ellenőriztették vele. Édesanyját deportálták, egy haláltáborban halt meg. Fél veséjét egy német tiszt szétrúgja, miközben szolgálatot teljesített. Majd egy elegáns magasabb tiszt lépett ki egy fekete Mercedesből. Saját kezűleg akart véget vetni Seress életének, mondta társainak. Ezzel szemben azonban ruhát adott neki, s rejtegetni kezdte. Mint kiderült, járt egyszer Pesten, mikor a Szomorú Vasárnapot játszotta, s felismerte a többi munkaszolgálatos között. Hírneve mentette meg a háborúból, s a tiszt egy „H. W.” monogramos cigarettatárcát adott neki emlékbe.

Vége a világnak…[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ebben az apokaliptikus érzületben született meg a „Meghalt a szeretet… című verse, melyet az átkozott dal, a „Szomorú Vasárnap” dallamához írt, mint egy alternatív szöveget az akkori világ arculatához.

Ősz van és peregnek
A sárgult levelek
Meghalt a földön az
Emberi szeretet.
Bánatos könnyekkel
Zokog az őszi szél
Szívem már új tavaszt
Nem vár és nem remél.
Hiába sírok és
Hiába szenvedek
Szívtelen rosszak és
Kapzsik az emberek

Meghalt a szeretet.

Vége a világnak
Vége a reménynek
Városok pusztulnak
Srapnelek zenélnek.
Emberek vérétől
Piros a tarka rét.
Halottak fekszenek az
Úton szerteszét.
Még egyszer elmondom
Csendben az imámat:
"Uram, az emberek
gyarlók és hibáznak…"

Vége a világnak!



A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazatérve feleségét, Helént egy másik férfi karjaiban találta. Hitvese ekkor elhagyta. A háborúban megviselt, s lelkileg összetört Seress azonban belenyugodott a helyzetbe. Később felesége megszakította szeretőjével a kapcsolatot. A zeneszerző megbocsátott neki, s attól kezdve soha többet nem esett köztük erről szó. Anyagilag is megsanyargatva napról napra élt. Amerikában az IRWING Trust Banknál 370 000 dollár volt befagyasztva a számára, várva, hogy eljöjjön érte, mert Magyarország akkori politikai helyzetében az átutalás nem volt lehetséges. Azonban a művész csak egy óceán távolságából nézhette a vagyont, mert pénze nem volt az útra, hogy felvegye. Egyébként is megálmodta, hogy zuhanásban leli halálát, s tériszonya is volt. Saját számait nem játszhatta, mert azok feketelistára kerültek. Az ok a Horthy-féle polgári Magyarország népszerű kiszolgálása volt.

1956[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forradalom kitörésekor kérlelték, hogy hagyja el hazáját, meneküljön Magyarországról. Ő azonban rendíthetetlenül csak játszott az ő magyar közönségének, akármennyire is meggyötörték élete során. S emellett az elkötelezés mellett sem remélhetett többet. A televízió és a rádió elterjedésével egyre kevesebben látogatták a kocsmákat, ahol játszott, s Elvis Presley, a rock, a Beatles lassan elhomályosították.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ő mégis játszott, s lassan visszatért oda, ahonnan kezdte. Este, lámpaoltás után csak magának zongorázgatott. Ekkorra már semmije se volt. Se barátai, pénze, boldogsága, hallgatója, minden ami addig erőt adott neki a nehéz időkben elmúlt, s a feleségével is megromlott a kapcsolata.

"Én egy ideig egy házban laktam Seress Rezsővel, épp az alatta lévő emeleten. Emlékszem, mindig a Szomorú vasárnapot hallgatta, mindennap, pontosan kettőtől hatig, egyik feldolgozást a másik után." – Presser Gábor

“Hol lesznek már a Beatlesek, mikor én még mindig itt leszek…” - egykorú beszámolók és Presser Gábor elmondása szerint is gyakran énekelte ezt a dalt Seress.[3][4]

Később napjai beszűkültek, már játszani sem volt miért, csak zenét hallgatott, s számolta a napokat. 1968-ban 78 éves korában levetette magát lakása erkélyéből. Ugyan túlélte a zuhanást és ájult állapotban a MÁV-kórházba szállították, de később, január 11-én megfojtotta magát a dróttal, ami a gipszét tartotta.

Ismertebb dalai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szomorú vasárnap
  • Gyere, Bodri kutyám
  • Szeressük egymást, gyerekek
  • Fizetek, főúr
  • Csak átutazó vagyok itt a földön Horváth Jenő egyik legnagyobb slágerének a szövegét írta.

A Szomorú vasárnap felvételei, előadói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lemezei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Seress Rezső slágerei QUALITON LPM 16659 - 1983
  • Egy ember a Kispipából (Seress Rezső dalai - 'Nosztalgia Ohhh'), Hungaroton, 2000 [5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest VIII. ker. polgári halotti akv. 163/1968. folyószáma alatt.
  2. 8 Órai Újság, 1936. április 30. csütörtök
  3. Az élet egy színes álmodás Müller Péter: Szomorú vasárnap / Esztergomi Várszínház - Szabadkai Népszínház, III. Deszka Fesztivál, Ördögkatlan 2009 2008.08.22.
  4. Propaganda: Presser Gáborék a Beatles után zenéltek (2013.11.21-i adás 2. rész) 22:48-23:15
  5. SERESS, Rezső (1900-1969) (magyar nyelven). Hungaroton. (Hozzáférés: 2009. november 11.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Seress Rezső témában.