Seldwylai emberek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Seldwylai emberek
Az első kiadás címlapja
Az első kiadás címlapja
SzerzőGottfried Keller
Eredeti címDie Leute von Seldwyla
OrszágSvájc
Nyelvnémet
Műfajelbeszélésciklus
Kiadás
KiadóVieweg Verlag (I. rész)
G. J. Göschen’sche Verlagsbuchhandlung (II. rész)
Kiadás dátuma1856 (I. rész)
1873–75 (II. rész)
Magyar kiadóFranklin
Magyar kiadás dátuma1930
FordítóSchöpflin Aladár
Sablon • Wikidata • Segítség
Ernst Würtenberger illusztrációja a Három igazságos fésűslegény-hez (1918)

A Seldwylai emberek Gottfried Keller kétrészes elbeszélésciklusa, amelynek első része 1856-ban, a teljes ciklus pedig 1873–75 között jelent meg. A kitalált svájci városban, Seldwylában játszódó történetek a Shakespeare tragédiáján alapuló Falusi Rómeó és Júlia kivételével ironikus hangvételűek. A kötet kiemelkedő jelentőségű a 19. század német elbeszélései között; egyes elbeszélései a német nyelvű irodalom legolvasottabb darabjai közé tartoznak. A Die Zeit hatvanadik éves irodalmi mellékletében az ötven legjellemzőbb német mű között szerepel.[1]

Babits Mihály – aki egy 1918-as ankét során azon könyvek közé sorolta a Seldwylai emberek-et, amelyek nemcsak gondolkozására, hanem érzésére, életére hatottak[2] – így méltatta a kötetet: „Csodálatos, hogy Keller, akit életírói rideg, magányos, tüskés embernek festenek, egy mogorva hivatalnok típusának, az igaz emberi emóció milyen kincses tartalékát oldotta föl ezekben a novellákban. A tragikus életérzés azonban átsötétlik az elragadó kedély és kacagtató komikum legfényesebb színjátékain is. [...] A nevetés és sírás könnyei itt is egymásba folynak, mint Dickensnél.”[3]

Keletkezése[szerkesztés]

A novellasorozat gondolata már berlini korszakában, A zöld Henrik című regény írása közben foglalkoztatta Kellert, de egy sort sem vetett belőle papírra, mivel megígérte kiadójának, Eduard Viewegnek, hogy a regény befejezéséig nem foglalkozik egyébbel.[4] 1851. július 15-i levele szerint „kigondoltam egy derűs elbeszéléseket tartalmazó kötetecskét, amelyet idén ősszel fogok megírni e búbánatos berlini időszakból való felüdülésképpen.”[5] A sorozat első része 1856-ban, az író Zürichbe visszatérése után jelent meg. A második rész jóval később, 1874-ben látott napvilágot; az ehhez írott előszóban Keller közli, hogy figyelemmel kísérte az időközben végbement társadalmi-gazdasági változásokat.[6]

Tartalma[szerkesztés]

I. kötet[szerkesztés]

  • Bevezetés
  • A duzzogó Pongrác (Pankraz, der Schmoller)
  • Falusi Rómeó és Júlia / Schöpflin fordításában Romeo és Júlia falun címmel (Romeo und Julia auf dem Dorfe)
  • Amrain Regula asszony és legifjabb fia (Frau Regel Amrain und ihr Jüngster)
  • Három igazságos fésűslegény (Die drei gerechten Kammacher)
  • Tükör, a cica (Spiegel, das Kätzchen)

II. kötet[szerkesztés]

  • Bevezetés
  • Ruha teszi az embert (Kleider machen Leute)
  • Saját szerencséjének kovácsa (Der Schmied seines Glückes)
  • A kárbaveszett szerelmes levelek (Die mißbrauchten Liebesbriefe)
  • Diethegen (Dietegen)
  • (Das verlorne Lachen)

Fogadtatása[szerkesztés]

Jóllehet a Seldwylai emberek utóbb Keller legismertebb művévé vált, az első kötet megjelenésekor nem keltett nagy visszhangot; a sajtóban megjelent kritikák csak felületesen foglalkoztak vele, csak az író csodálóinak magánlevelezésében jelent meg a mű valódi méltatása. Tipikusnak tekinthetők ebben az értelemben a Der Augsburger Zeitung-ban és az Unterhaltungen am häuslichen Herd-ben megjelent írások: az egyik könnyű nyári olvasmányként aposztrofálja a novellákat, a másik szerint a szerző kényelmessége és apátiája megakadályozzák a szatíra kibontakozását.[7]

Magyar kiadásai[szerkesztés]

A Budapesti Szemlében már 1890 januárjában megjelent a kötet egyik elbeszélése Szerelmes levelet hiába ne írj címmel.[8] 1914-ben az Athenaeum megjelentette Ruha teszi az embert című elbeszélést Ormos Ede fordításában; ugyanezt a művet a Tolnai is kiadta. 1917-ben a Tevan kiadó Tevan Könyvtár sorozatában látott napvilágot a Tükör, a cica Hevesi Sándor fordításában. 1920-ban az Athenaeum a Modern Könyvtár sorozatban regényként aposztrofálva adta ki a Pankrác, a duzzogó című elbeszélést. 1956-ban a Szépirodalmi Könyvkiadó Olcsó Könyvtár sorozatában adták ki a Falusi Romeó és Júlia és más elbeszélések című válogatást. 1957-ben a Magvető Könyvkiadó gondozásában jelent meg a Tükör, a cica, Szabó Lőrinc fordításában.[9]

A teljes elbeszélésciklus magyar kiadásai a MOKKA adatbázis szerint[9]

  • Seldwylai emberek, 1-2.; ford., bev. Schöpflin Aladár; Franklin, Bp., 1930
  • Budapest: Franklin Társulat. [1941-1942 körül]. Fordító: Schöpflin Aladár (A regényírás mesterei)
  • A hét igazak zászlaja. Válogatás a Die Leute von Seldwyla és a Züricher Novellen c. kötetekből. Elbeszélések; ford. Ottlik Géza, Thurzó Gábor, bev. Sőtér István; Franklin, Bp., 1950
  • Budapest: Európa. 1963. Ford. Jánosy István, Lányi Viktor et al.
  • A seldwylai emberek. Elbeszélések; ford. Jánosy István et al.; in: Gottfried Keller művei, 3.; bev. Sőtér István; Európa, bp., 1963
  • Bukarest: Kriterion. 1974 (Horizont könyvek)

Feldolgozásai[szerkesztés]

Az egyes elbeszélések közül valószínűleg a Falusi Rómeó és Júlia szolgál a legtöbb feldolgozás alapjául. A Keller-művekhez kapcsolódó tizenkilenc film illetve TV-film közül hatnak ez a szerelmi történet szolgált az alapjául.[10] 1901-ben operát írt belőle Frederick Delius, amelyet 1907-ben Berlinben mutattak be. Három opera is készült A ruha teszi az embert nyomán (Alexander von Zemlinsky, 1907-22; Joseph Suder, 1926-34; Marcel Rubin 1966-69). 1956-ban mutatták be Münchenben Paul Burkhard operáját, amely a Tükör, a cica című elbeszélés nyomán íródott.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ Hans-Joachim Hahn and Uwe Seja: Introduction. In Gottfried Keller, Die Leute von Seldwyla: Kritische Studien – Critical Essays. Eds./Hrsg. Hans-Joachim Hahn and Uwe Seja. Bern: Peter Lang AG. 2007. 9. o. ISBN 978-3-03911-000-1  
  2. ↑ Könyvek könyve: 87 magyar iró, tudós, művész, közéleti ember és kiadó vallomása kedves olvasmányairól. Szerk. Kőhalmi Béla. Budapest: Lantos. 1918.  
  3. ↑ Babits Mihály: Az európai irodalom története. Budapest: Szépirodalmi. 1979. ISBN 963-15-1414-5  
  4. ↑ Richard R. Ruppel: Gottfried Keller and His Critics: A Case Study in Scholarly Criticism. (hely nélkül): Camden House. 1998. 6. o. ISBN 1-57113-055-1  
  5. ↑ Helmit Pfotenhauer: Sprachbilder: Untersuchungen zur Literatur seit dem achtzehnten Jahrhundert. Würzburg: Königshausen&Neumann. 2000. 175. o. ISBN 3-8260-1954-7  
  6. ↑ Richard R. Ruppel: Gottfried Keller and His Critics: A Case Study in Scholarly Criticism. (hely nélkül): Camden House. 1998. 32. o. ISBN 1-57113-055-1  
  7. ↑ Richard R. Ruppel: Gottfried Keller and His Critics: A Case Study in Scholarly Criticism. (hely nélkül): Camden House. 1998. 30. o. ISBN 1-57113-055-1  
  8. ↑ (cím nélkül) . Vasárnapi Ujság, 3. sz. (1890. január 9.) 32. o.
  9. ↑ a b MOKKA adatbázis
  10. ↑ IMDb adatbázis

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Seldwylai_emberek&oldid=25750436”