Segner János András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Segner János András
Johann Andreas von Segner.jpg
Johann Andreas von Segner –
Segner János András
Született 1704. október 9.
Pozsony
Elhunyt 1777. október 5. (72 évesen)
Halle
Nemzetisége magyar
Foglalkozása természettudós, fizikus, kémikus, csillagász, matematikus, orvos, egyetemi tanár
Segner-kerék vázlata

Segner János András (Pozsony, 1704. október 9.Halle, 1777. október 5.) magyar természettudós, matematikus, orvos, fizikus, egyetemi tanár.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskoláit Pozsonyban és Győrben végezte. Főiskolai tanulmányait a debreceni Református Kollégiumban kezdte 1724-ben, de egy évvel később már a jénai orvostudományi egyetemen tanult, ahol a kor szokása szerint fizikát és matematikát is hallgatott.

1730-ban megszerezve orvosi oklevelét, Pozsonyban kezdett praktizálni. 1735-ben már az akkor szerveződő göttingeni egyetemen tanított – elsőként – fizikát, matematikát és kémiát. Itt adott elő egészen 1755-ig. Közben csillagászattal is foglalkozott, ő hívta életre a göttingeni egyetem csillagvizsgáló obszervatóriumát. 1755-től haláláig a fizika, matematika és csillagászat professzora volt Halleban.

A meteorológiatörténet őt tekinti a matematikai meteorológia megalapítójának. Tagjául választotta a szentpétervári és a berlini, valamint a göttingeni tudományos akadémia, ill. társulat. A londoni Királyi Társaságnak is tagja volt. II. Frigyes porosz király kitüntetésekkel halmozta el.

Tudományos munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Segner nevét legtöbben a turbina ősének tekinthető Segner-kerékről ismerik. Találmányát Segner a Göttingen melletti Nörtenben a gyakorlatban is kipróbálta. Olyan malmot épített, amelynek hajtószerkezete a Segner-kerék (azaz vízturbina) volt. Ezen túl az elsők között igyekezett számítások alapján a legjobb hatásfokot elérni.

A fizikában legjelentősebb eredményeit a folyadékok és a merev testek dinamikájában érte el. Leonhard Euler éppen Segner munkáira alapozva fogalmazta meg a folyadékok és a merev testek mechanikájának alaptörvényeit, az Euler-féle egyenleteket.

A matematikában felelevenítette a Cavalieri-elvet, amelyet sokáig tévesen róla neveztek el. Bizonyította a Descartes-féle előjelszabályt, foglalkozott az egyenletek grafikus megoldásával és a kor színvonalán álló kitűnő matematikai tankönyveket írt.

A kémiában a gyakorlati irányt képviselte. Ő ajánlotta a kén-dioxidot a gabonavetőmagok fertőtlenítésére és a fahamut trágyázására. Foglalkozott a cukor-, a szesz- és a puskaporgyártás technológiájával is.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • De natura ac principiis medicinae (doktori disszertáció), Jena, 1730;
  • Elementa mathematicae et geometriae, Göttingen, 1739;
  • Specimen Theoriae Turbinum, Halle, 1755;
  • Grunde der Perspectiva, Berlin, 1799.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albertfalván és Pozsonyban utcát, Debrecenben teret neveztek el róla. Szintén a nevét viseli a Hold egyik krátere.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • KAISER, W.: J. A. S.', Lipcse, 1977;
  • Műszaki nagyjaink. 1.
  • Magyar tudós-mérnök életrajzi lexikon. (Nagy F. főszerk, Bérczi Sz. és Mtrsai, szerk.) (1986): Magyarok a Természettudomány és technika történetében. Országos Műszaki Könyvtár. Magyar tudós és mérnök életrajzi lexikon. (ISBN 963-592-547-6), újabb kiadása 1997-ben ISBN 963-85433-5-3)