Sebestyén Géza (színész)
Sebestyén Géza (Kurd, 1878. február 11. – Budapest, 1936. április 2.) színész, színigazgató.
Életpályája [szerkesztés]
A Sebestyén család öt fiúgyermeke közül négy, Géza, Jenő, Dezső és Mihály választotta a színészi pályát (a legfiatalabb, Béla, az MTK és a magyar válogatott híres futballistája lett). Sebestyén Géza a Színiakadémia elvégzése után Pécsett debütált 1899. április 1-jén, Shakespeare Velencei kalmárjában, Shylock szerepében. 1902-ben a Buda–Temesvári társulatban játszott, és 1905-ben került pályafutása fontos állomására, Kolozsvárra. A Farkas utcai kőszínház egyik fontos előadása volt a Bánk bán, amelyben Sebestyén Géza Petur bánt alakította (Gertrudist vendégként Jászai Mari játszotta, egyéb szerepekben Rajnai Gábort, Janovics Jenőt, Aczél Ilonát, Király Ernőt láthatta a közönség). Innen került 1909-ben a Pesti Magyar Színházhoz, ahol vezető színész lett, s közben játszott a Nemzeti Színházban is. Főleg az intrikus szerepekben alakított nagyot, pedig ez élesen szemben állt civil egyéniségével: vidám, társaságkedvelő, bohém ember volt.
1914-ben átvette a Krecsányi Ignác-féle Buda–Temesvári Színház vezetését, majd 1920-ban ő lett a Buda–Miskolci Színház igazgatója is. A temesvári és a miskolci társulatból remek együttest kovácsolt össze. A budai fából készült színkört átalakíttatta, ahol a miskolci repertoárdarabok utáni nyári produkciókkal, elsősorban operettekkel aratott nagy sikereket. Többek között Honthy Hanna, Kabos Gyula és Csortos Gyula neve vonzotta a közönséget. Sebestyén kiváló kapcsolatot teremtett a közönséggel, igen népszerű direktor volt Miskolcon és Budán is. 1924. november 14-én a pesti Városi Színháznak is ő lett az igazgatója. Ezt a „többszínházas” lehetőséget kiválóan használta fel darabok és színészek cseréjére. Egész pályafutása során szívélyes kapcsolatot ápolt a színházért felelős személyekkel, intézményekkel is. 1931-től 1936-ig elnöke volt az Országos Színészegyesületnek, de ezt megelőzően huszonöt évig tanácsosa volt. Amikor az új Nemzeti Színház felépítésére gyűjtést indítottak, ő volt az első adakozó: 1923 januárjában tízezer koronát ajánlott a nemes célra.
Sebestyén Géza 1926-ban távozott Miskolcról, helyét öccse, Mihály vette át. Ezt követően tíz évvel elhunyt Budapesten. Emlékére Sebestyén Géza emlékünnepséget rendeztek a Miskolci Nemzeti Színházban, ami tulajdonképpen a Sebestyén-éra végét is jelentette. A második zsidótörvény értelmében ugyanis zsidó ember nem tölthetett be színházakban olyan állást, amely befolyással volt az adott színház szellemi irányvonalára.
Források [szerkesztés]
- szerk.: Dobrossy István, Gyarmati Béla: Legendák, anekdoták, emlékek a miskolci színjátszás történetéből. Miskolc: Nazar Bt. ISBN 978-963-06-2775-7 pages= 104–106 (2007)
- szerk.: Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon 1000–1990. Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 12.
- Alpár, Ágnes (2003. február 11.). „Az operett titkait tanította a Városiban”. Népszabadság. Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 12.
További információk [szerkesztés]
- Sebestyén Géza sírjának fotója Hozzáférés: 2010. szeptember 12.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.
