Sebastian Brant

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Sebastian Brant (Strasbourg, 1457 vagy 1458 – Strasbourg, 1521. május 10.) német író

A baseli egyetemen művészetet és jogot tanult, ezután 1499-ig ugyanott a jogtudományok professzora volt. 1500-tól szülővárosa ügyésze, 1503-tól nótáriusa. I. Miksa császári tanácsossá, később palotagróffá nevezte ki. Latin és német nyelvű jogi és költői munkákat írt. Európai hírnévre a „Das Narrenschiff” (Bolondok hajója, 1494) című szatirikus költeményével tett szert. A mű kerete: 111 bolondot hajóra ültetnek, hogy a távoli Narragoniába (Bolondországba) szállítsák őket. A szerző a „bolond” régi, allegorikus alakját saját korának viszonyaira alkalmazta: mindegyik bolond egy-egy társadalmi visszásságot, emberi gyarlóságot, bűnt pellengérez ki, illetve tesz nevetségessé: a fejedelmek széthúzását, a pénz hatalmát, a papság parazita életét, a kapzsi polgárokat, a házasságtörést, kártyaszenvedélyt, stb, sőt, némi öngúnnyal elsőként a könyvbolondot. Brant írói szemlélete feudális-konzervatív, a mű írói értéke csekélynek mondható, de szókimondó, nyers stílusa, népies nyelvezete hamar igen népszerűvé tette. A munka hatását művészi fametszetei is növelték. 1600-ig 26 kiadása volt, 1497-ben latinra, majd később több más nyelvre fordították. Rotterdami Erasmus művének, a „Balgaság dícsérete”-nek előfutára, általában véve a bolondirodalom első jelentős alkotása. A műben szereplő költemények nagyobbrészt vallásos vagy politikai tárgyúak, nagyobbrészt I. Miksa császárnak ajánlva. E munkáján kívül Brant jelentős teljesítményének mondható, hogy kiegészítette Heinrich Steinhöwel aiszóposzi meséinek német gyűjteményét. E munkája komoly hatást gyakorolt Heltai Gáspár „Fabula”-ira.