Schwimmer Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schwimmer Ernő
Született 1837. november 21.
Pest
Elhunyt 1898. február 25. (60 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos-sebész-doktor,
kórházi főorvos,
bőrgyógyász,
egyetemi oktató

Schwimmer Ernő (Pest, 1837. november 21.Budapest, 1898. február 25.) orvos-sebész-doktor, kórházi főorvos, egyetemi rendkívüli tanár, királyi tanácsos, az első magyar bőrgyógyász-specialista.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orvosi tanulmányok első két évfolyamát szülővárosában, a többit pedig Bécsben végezte, ahol 1861-ben orvosdoktorrá avatták. Ezután mint a bécsi közkórház alorvosa különböző osztályokon működött, leghuzamosabban Sigmund és Hebra tanárok mellett. Négy évi kórházi szolgálat után Egyiptomba utazott, hogy a keleten előforduló endemikus bőrbajokkal behatóbban foglalkozzék. Félévi egyptomi útjából Pestre hazaérkezve, nagy lelkesedéssel igyekezett szakmájának műveléséhez hozzáfogni; azonban semmiféle támogatásban nem részesülvén, kénytelen volt egy ideig általános gyakorlattal foglalkozni, míg végre Rózsay főorvos engedelmével a Szent Rókus-kórház egyik osztályán levő bőrbetegeket észlelhette. Később saját költségén járó betegek számára rendelőintézetet nyitott. 1870-71-ben a bőrbántalmak tanából magántanári képesítést nyert és ezentúl kizárólag szakmájának élt. 1875-ben a Szent Rókus-kórház hevenyfertőző osztályának rendelő orvosává nevezték ki és hosszú fáradozás után kieszközölte, hogy ezen osztályon a bőrbetegek számára néhány szobát berendeztek. 1878-1879-ben rendkívüli tanári címet kapott, 1891-92-ben pedig rendkívüli tanárrá nevezték ki. Főorvosa volt a Szent István-közkórház bőrbeteg-osztályának. Tevékeny részt vett a magyar fürdőügyi mozgalmakban, mint a lipiki fürdő tulajdonosa. Ezt a szalvóniai fürdőt nagy virágzásra emelte. A Magyar Dermatológusok és Urológusok Egyesületének elnöke, az üllői úti fővárosi közkórház bőrbeteg-osztályának főorvosa, az Országos Balneológiai Egyesület alelnöke, a Congrès international de dermatologie és a budapesti királyi orvosegylet üléselnöke, a londoni Dermatologicai Section tiszteletbeli, a párizsi Société de dermatologie de France, valamint a bécsi Dermatologische Gesellschaft és a Deutsche Dermatologische Vereinigung választmányi, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat, valamint a magyar orvosok és természetvizsgálók állandó központi választmányának rendes, az országos közegészségi egyesület és a magyar orvosi könyvkiadó társulat alapító és választmányi tagja volt. 1897. december 12-én a magyar dermatológiai társaság, 25 éves tanári jubileumára, mint a modern dermatológia megteremtőjének tiszteletére az egyetem sebészklinikájának tantermében ünnepélyt rendezett. A Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt.

Újságcikkei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cikkei az Orvosi Hetilapban (1863. A bőr idült beszűrődése, Az izzag, 1864-65. Vázlatok Egyptomból, 1866. A közönséges bubor egy esete. Pemphigus vulgaris, 1868. Az idült bőrbajok önállóságáról, 1869. A helybeli gyógymód és átrakodás idült bőrbajoknál, 1870. A csalánküteg, 1871. A fejbőrről levált fejgombolyag, Plica polonica, 1875. Orvosi jelentés a budapesti általános poliklinikáról: Történeti és megfejtő észrevételek, Részletes jelentés a bőr- és bujakorosztályról, 1876. A salicilsav gyógyhatása egyes heveny kütegeknél, 1877. Adat a késői bujasenyv kórtanához, 1878. A himlővel járó hegképződés elleni újabb gyógyeljárás, 1879. Trichorrhexis barbae nodosa, Párisi kórházak, 1880. A festenyes bujakórról, 1881. A bőrbetegségek rendszertanáról, 1883. Xanthoma, 1884. A pityriasis rubra kórisméjéhez, 1885-86. A bújakóros bántalmak gyógykezelésének mai állása, A bőrgyógyászat befolyása a többi orvosgyógytudományi szakokra, 1887. A bőr és nyak hártyák gümőkórja, 1889. A pellagra-kérdéshez Magyarországban, Visszaemlékezés a párisi I. bőrgyógyászati kongresszusra, 1890. Influenza és bőrbántalmak, Sarcoma multiplex pigmentosum diffusum, 1891. A Koch-féle Lympha dermatologiai szempontból, A bőrgyógyászat Londonban, 1892. Az ichtyol therapeutikus használata egyes bőrbántalmak gyógykezelésénél, 1892. Visszaemlékezés a bőrgyógyászati nemzetközi kongresszus budapesti kirándulására, 1894. Az exema lényegéről 1895. Orvosi gyakorlat; diagnostikai és gyógykezelési tévedések); az Allg. Wiener med. Zeitungban (1863. Zur Frage des Lichen ruber); az Ung. med. Presseben (1866. Über das sogenannte Vertreiben der Kopf- und Gesichtsausschläge bei Kindern); a Wiener med. Wochenschriftben (1869. Dermatologische Mittheilungen; Ichthyosis sebacca, Eczema erythematosum); az Orvosi Zsebnaptárban (1875. Étető szerek alkalmazása és sebészi eljárás egyes bőrbántalmaknál); az Orvosi Évkönyvben (1875. Orvosi tudomány és gyakorlat az Ó-korban); a Magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XX. 1880. A lepra előjövetele Magyarországon); az Orvosi Szemlében (1881. Bőr- és bujakórtani rovat); a Biographisches Lexicon der hervorragendsten Aerzte aller Zeitenbern (Wien u. Leipzig, 1883-84. Augustin, Bácsmegyei, Balassa, Balogh Pál, Balsaratus stb. életrajza); a Gyógyászatban (1887. Az orbáncz gyógyhatása egyes kóralakoknál, 1888. A bőrgyógyászat és bujakórtan jelen állása, 1888-89. Néhány újabb bőrgyógyászati szerről); a Magyar Salonban (1891. Szépség és bőrápolás); a Közkórházi Évkönyvben (1892. A sömörszerű bőrlob, Dermatit. herpetiformis); a Belgyógyászat Kézikönyvében (1894. A himlő, Tehénhimlő, Lepra, Poklosság). Idegen nyelvű cikkeit felsorolja Hőgyes, Emlékkönyvében.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bőrkórtan. Bpest, 1874. (A m. orvosi könyvkiadó társulat Könyvtára. XV. k.)
  • A szájjür önszenvi nyáktelepei. Leukoplakia buccalis. U. ott, 1878.
  • Die ideopathischen schleimhautplaques der Mundhöhle, Wien, 1878.
  • Zur Therapie der Variola von Standpunkte der Micrococcuslehre. Leipzig, 1880.
  • Emlékirat a bőr- és bujakórtan oktatásának rendszeresítése tárgyában a budapesti kir. egyetemen. Budapest, 1881.
  • Emlékbeszéd néhai Hebra tanár felett. U. ott, 1881.
  • Die neuropathischen Dermatonosen. Leipzig und Wien, 1883.
  • Hautkrankheiten. Leipzig, 1884. (Ziemsen's Spec. Path. u. Therapie XIV. Bd.)
  • Die Grundlinien der heutigen Syphilistherapie. Hamburg, 1888.
  • Bis zum Endpunkte Europa's, Reiseskizze einer Nordlandfahrt. Wien, 1895.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]