Schwetzi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schwetzi csata
Konfliktus Tizenhárom éves háború
Időpont 1462. szeptember 17.
Helyszín Świecino, ma Lengyelország
Eredmény Lengyel győzelem
Szemben álló felek
POL Przemysł II 1295 COA.svg Lengyel Királyság
Porosz Szövetség
 POL Toruń flag.svg POL Elbląg COA.svg Flag of Kaliningrad.png POL Malbork COA.svg
Teutonic order COA drawing.png Német Lovagrend
Pommernwappen.jpg Pomerelleni Hercegség
Parancsnokok
Herb Jagiellonów.PNG IV. Kázmér András
Piotr Dunin címere.gif Piotr Dunin
Maciej Hagen †
Fritz Raweneck †
Kaspar Nostyc
Pommernwappen.jpg II. Erik pomerán herceg
Szemben álló erők
1000 lovas
1000 gyalogos
400 danzigi
300 tatár
1000 lovas
2000 gyalogos
400 várkatona
1300 pomerán
Veszteségek
Kb. 250 1000 halott
50 fogoly
é. sz. 54° 47′ 14″, k. h. 18° 05′ 16″Koordináták: é. sz. 54° 47′ 14″, k. h. 18° 05′ 16″

A Schwetzi csata Német Lovagrend és Lengyelország seregei közt lezajlott ütközett, a Tizenhárom éves háború keretében, 1462. szeptember 17-én, a pomerániai Schwetz mellett, Pucknál, (ma Świecin, Lengyelország), közvetlenül a Zarnowitz (Żarnowiec)-tó mellett, Zarnowitznál (Żarnowiec), ezért a lengyelek Żarnowieci (Zanrowitzi) csatának is hívják. Az ütközetben a jóval kisebb lengyel sereg nagy győzelmet aratott a lovagrendiek zsoldosai felett.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1454-ben kitört a hosszú háború a német lovagokkal. A háború elején ugyan a rend győzött a konitzi ütközetben de nem aratott maradéktalan sikert, mert ahhoz, hogy tényegesen is nyerjen, fenn kellett volna tartania tekintélyes zsoldos seregét, de erre pénz nem volt. A porosz nemesség, a városok, sőt még a parasztok átálltak IV. Kázmér mellé, akit anyagilag is támogattak. A király seregét így zsoldosokkal (egyrészt lengyelekkel, egyrészt külországiakkal) tudta megerősíteni.

Minthogy pénz nem volt, s a knechtek (azaz a német zsoldosok) nem voltak hajlandóak fizetség nélkül harcolni, ezért kölcsönökkel, s zálogokkal (városok, várak, várkastélyok, uradalmak, ingó, ingatlan vagyonok elzálogosításával) próbálták a pénzhiányt pótolni és segítséget kértek más országoktól, de ez utóbbit nem kapták meg, leszámítva a dánokat és németalföldieket, akiket azonban hamar megvert a danzigi flotta.

A harc váltakozva folyt, de az 50-es évek végére Poroszország nagy része már zálogban volt, s a lovagrend seregvezérei (akik szintén zsoldosok voltak) is hatalmas honorbirtokokat kaptak. 1457-ben még Marienburgot is át kellett adni, amit nem sokkal ezután a lengyelek bevettek, s a lovagok 1458-ban Königsbergbe költöztek át. A zálogból visszamaradt földeket és várakat a zsoldosvezérek titokban eladták a lengyel királynak, s sokszor harc nélkül cseréltek gazdát az egyes területek.

Most újabb, döntő szárazföldi csatára került sor a két sereg között, melyek közt számbeli különbség, de minőségi egyenlőség volt.

A lengyel erők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lengyelek élén személyesen a király állt, de a tényleges vezetés jeles hadvezére Piotr Dunin kezében összpontosult. A sereg létszáma kb. háromezer fő volt, ebből 1000 gyalogos, 1000 lovas (egyrészt 112 nehézlovas), míg Danzigból vagy 400 zsoldos érkezett, továbbá 300 tatár is erősítette a lovasságot. A sereget főleg zsoldosok tették ki, jobbára lengyelek, míg másik részük cseh és magyar volt, előbbiekből többen egykori husziták voltak.

A lovagrendi erők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendi sereg felett (csaknem 5000 fő) az osztrák Fritz Raweneck és Kaspar Nostyc vezérek parancsnokoltak, utóbbi egyik parancsnoka volt a konitzi ütközetben a rendi erőknek.

Raweneck több pontból vonta össze csapatait, Mewe (Gniew), Stargard (Starogard), Neuenburg (Nawe) és Schöneck (Skarszewy) területéről. A sereg háromezer német zsoldosból (2000 gyalogos, 1000 lovas), vagy négyszáz, a környékbeli várak katonaságából állt, továbbá erősítették a sereget II. Erik vezetésével pomerán segédhadak is (1300 fő) és ágyúkkal is rendelkeztek.

Szeptember 16-án találták szembe magukat az ellenséggel.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szeptember 17-én reggel indult meg a csata. A lengyel haderő a huszita harcmodor remek taktikáját alkalmazva szekereiből szekérvárat alakított ki, s vizesárokkal vette körül, amit a közeli tó vizéből töltöttek fel. A lovagrendi sereg szintén a táborban védekezett.

Dunin a gyalogság nélkül a lovassággal indult rohamra a németek ellen a Rosen-tó felől. Ettől távolabbra Raweneck elől a lovassággal, hátul a gyalogosokkal állt harcra készen a táborból.

Paweł Jasienski vezetése alatt a nehézlovasság indult támadásra az első sorokban. 3 óráig tartó ádáz ütközetben győzelemet aratott, s egy déli szünetet követően, miután a katonák megebédeltek, folytatódott a harc. A németek hátulról támadást intéztek a lengyelek ellen, de a lengyel számszeríjasok nyílzáporának hatására nagy veszteségeket szenvedtek, s visszavonulásra kényszerültek.

Raweneck sebesülten leállította egy kis időre a katonáit, azután újabb támadást vezényelt, ami vereséggel végződött: ő maga elesett, a lovasságból pedig vagy fogságba kerültek, vagy megfutamodtak. A még megmaradt német gyalogság ellenállását egy hirtelen lengyel támadás törte meg.

Veszteségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német lovagok zsoldosai vezérükön kívül, vagy 1000 embert vesztettek, ötvenen megadták magukat. Raweneck, vezértársa a zarnowitzi templomba menekült. A lengyelek közül 250-en estek el, ebből 150 sebesülésébe halt bele. A danzigiak vezetője Maciej Hagen is életét vesztette, s Dunin is megsebesült.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vereséggel Danzigot és Kelet-Pomerániát elvesztette a német lovagrend, helyzete kritikussá vált. Schwetz döntő szárazföldi ütközetnek bizonyult, míg alig egy évvel később egy tengeri csatában is súlyos vereséget szenvedtek el a németek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Świecino című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.