Slachta Margit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Schlachta Margit szócikkből átirányítva)
Slachta Margit
Születéskori neve Slachta Margit
Született 1884. szeptember 18.
Kassa
Elhunyt 1974. január 6. (89 évesen)
Buffalo
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szerzetes, politikus, országgyűlési képviselő
Iskolái Kassa
Kalocsa

Slachta Margit (Kassa, 1884. szeptember 18.Buffalo, USA, 1974. január 6.) szerzetes, feminista politikus, az első magyar női országgyűlési képviselő. Neve előfordul németes Schlachta Margit névformában is.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezetékneve lengyelül a lengyel nemesi osztály megnevezése (Szlachta), ami vélhetően nagyban hozzájárult ahhoz, hogy neve hol németes (Schlachta), hol magyaros (Slachta) kiejtés szerinti (át)írásban fordul elő. (később álnévként is ezért választotta a Nemes vezetéknevet)

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyel származású felvidéki nemesi családba született. Öt leánytestvére közül négyen élték meg a felnőttkort. Apja, Slachta Kálmán a Kassai Takarékpénztár vezérigazgatója volt, mikor az meggondolatlan üzletpolitikájának köszönhetően válságba került. Ekkor, 1908-ban apja több gyermekével együtt kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba; Margit itthonmaradt. A felső leányiskolát szülővárosában, a tanítónőképzőt Kalocsán végezte. Németországi tanulmányútja után a győri polgári leányiskolában tanított 1906-1907 között, majd Budapesten a II. kerületi tanítónőképzőben. 1908-ban abbahagyta a tanítást, hogy a szociális munkának éljen. 1908 elején az Országos Katolikus Nővédő Egyesület Berlinbe küldte „munkásnőtitkári” tanfolyamra, ahonnan visszatérve már maga is egy nővédő szociális tanfolyam előadója lett. 1908. november 19-én az elsők között lépett be a Farkas Edith által alapított Szociális Missziótársulatba.

Politikai pályán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1915-ben szociális iskolát nyitott, majd 1915. március 25-től A Keresztény Nő című katolikus egyesületi lapot szerkesztette. 1918 márciusában a lap neve Magyar Nő-re változott, ami alcíme szerint A keresztény feminizmus lapja volt. Maga is cikkek sorozatát publikálta az újságban. A Keresztényszocialista Párt tagja volt, mikor az a Katolikus Néppárttal egyesülve 1918 februárjában létrehozta a Keresztényszociális Néppártot; az új pártnak szintén tagja lett, de 1918. október 28-tól már az általa szervezett Keresztény Női Tábor élén állt.

1920. február 26-án a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) vezetése a kiírt időközi választásra abszolút többséggel elfogadta a párt hivatalos jelöltjének, aminek tagja is lett.[1] 1920. március 25-én a főváros I. kerületében nemzetgyűlési képviselővé választották. Ő lett az első női képviselő Magyarország történetében. 1922. február 16-án véget ért a parlamenti ülésszak, s ezzel egyelőre az ő képviselői pályafutása is abbamaradt. A KNEP és az Országos Kisgazdapárt egyesüléséből ekkor létrejött Egységes Pártba már nem lépett be, inkább nőmozgalmával foglalkozott a továbbiakban. 1923-ban néhány társával együtt elhagyta a Szociális Missziotársulatot; és megalapították saját társulatukat, a Szociális Testvérek Társaságát.

1931-től a munkásnők szervezésén fáradozott. 1933-ban megalakította a Szentlélek Szövetséget, 1932-ben lapot is indított A Lélek Szava címmel, amelyben több írása is megjelent. 1937. november 3-án megnyitotta a Katolikus Női Szociális képző nevű szociális munkás-oktató intézetet. 1942-től az egész országban ún. világnézeti kurzusokat szervezett, hogy a keresztény értékrend közvetítésével ellensúlyozza a hitleri propagandát.

1940. november 8-án a Keresztény Női Tábor nevében beadványt írt a munkaszolgálatosok érdekében. 1941 telén tiltakozott a kőrösmezei deportálás ellen. Miután 1943. február 8-án Szlovákia bejelentette a „teljes zsidótlanítást”, Rómába utazott, hogy személyesen sürgesse XII. Pius pápát a cselekvésre. A testvérek Thököly úti rendházába bújtatta az üldözötteket, köztük Heltai Jenőt, Radnóti Miklós feleségét valamint Rusznyák Istvánt is.

Mozgalmát, a Keresztény Női Tábort 1944 júliusában a Sztójay-kormány betiltotta, ami az év végétől a Demokrata Néppárton (DNP) belül működött azonos néven tovább. A második világháborút követően a DNP-vel és a Polgári Demokrata Párttal (PDP) kötött hármas választási szövetség révén pártonkívüli jelöltként Slachta ismét nemzetgyűlési képviselő lett 1945-ben, ahol a parlament alakulásakor még csak ő és a választási szövetség listáján bejutott másik politikus, Szent-Iványi Sándor (a PDP elnöke) vagyis a 409 képviselőből mindössze ketten voltak csupán hivatalosan ellenzékiek, a kommunisták ténykedéseinek köszönhetően azonban az ellenzékiek száma hamar gyors növekedésnek indult.

Nőmozgalmát az 1947-es választásokra azonos néven önálló politikai párttá szervezte, melynek első (és egyetlen) elnöke lett. A nagymértékű csalások ellenére is a Keresztény Női Tábor négy mandátumot nyert. Kommunista nyomásra 1947. október 28-án elhangzott parlamenti felszólalását a külpolitikai érdekeket sértőnek minősítették és ezért hatvan napra kizárták az Országgyűlésből. Utolsó felszólalását 1948. június 16-án tartotta az egyházi iskolák államosítása ellen. Mikor ez megtörtént (a törvényt elfogadták) a kormánypárti képviselők elénekelték a Himnuszt, amit ő ülve hallgatott végig. Ezért a mentelmi bizottság kétszer hat hónapra kitiltotta és mentelmi jogát is felfüggesztette, ami magyarországi politikusi pályája végét is jelentette.

Schlachta Margit sírja az Alba Regia kápolna altemplomában (középen felül)

Emigrációban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indulni akart az 1949-es választásokon is, de a letartóztatástól való félelmében végül csak a május 15-ei szavazáson vett részt. 1949. június 22-én éjjel húgával együtt Ausztriába szökött, majd 1949. szeptember 16-án Tóth Etelka álnéven az Amerikai Egyesült Államokba távozott. Onnét Nemes Margit néven levelezett az itthon maradottakkal, illetve a Szabad Európa Rádióban Nemes Borbála néven szerepelt.

1951-ben a hazatérés reményében Bécsbe költözött, ahonnét 1953. május 5-én már igazi nevén az USA-ba utazott és végleg ott telepedett le. Az emigrációban is megpróbált aktív maradni, próbált segíteni az 56-os menekülteknek is. A Szociális Testvérek Társaságának egyik rendházában hunyt el, Buffalóban.

Sírja a nyugat-virginiai Berkeley Springs-ben, az Alba Regia kápolna altemplomában van.

Halála után 11 évvel, 1985-ben Izrael Állam a Világ Igaza kitüntetésben részesítette, és fát ültettek emlékére a Yad Vashem kertjében. 1995. március 15-én ő és a Szociális Testvérek Társasága emlékérmet kapott a magyar kormánytól; május 7-én a Magyar Köztársaság Bátorság érdemjelében részesült.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A puszták rejtekéből az élet centrumába (Budapest, 1918)
  • Elkapott sugarak (Budapest, 1927) (útiélmények az Egyesült Államokból).
  • Pünkösdi tűz (Budapest, 1944)
  • Sugárzó élet. Válogatás Slachta Margit testvér gondolataiból. (Budapest, 1993)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Nemzetgyűlés tagjai pártállás szerint, Nemzetgyűlési Almanach 1920-1922

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]