Slachta Margit

Slachta Margit
Születéskori neve	Slachta Margit
Született	Kassa, 1884. szeptember 18.
Elhunyt	Buffalo, 1974. január 6. (89 évesen)
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	szerzetes, politikus, országgyűlési képviselő
Iskolái	Kassa Kalocsa

Slachta Margit (Kassa, 1884. szeptember 18. – Buffalo, USA, 1974. január 6.) szerzetes, feminista politikus, az első magyar női országgyűlési képviselő. Neve előfordul németes Schlachta Margit névformában is.

Élete

Vezetékneve lengyelül a lengyel nemesi osztály megnevezése (Szlachta), ami vélhetően nagyban hozzájárult ahhoz, hogy neve hol németes (Schlachta), hol magyaros (Slachta) kiejtés szerinti (át)írásban fordul elő. (később álnévként is ezért választotta a Nemes vezetéknevet)

Fiatalkora

Lengyel származású felvidéki nemesi családba született. Öt leánytestvére közül négyen élték meg a felnőttkort. Apja, Slachta Kálmán a Kassai Takarékpénztár vezérigazgatója volt, mikor az meggondolatlan üzletpolitikájának köszönhetően válságba került. Ekkor, 1908-ban apja több gyermekével együtt kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba; Margit itthonmaradt. A felső leányiskolát szülővárosában, a tanítónőképzőt Kalocsán végezte. Németországi tanulmányútja után a győri polgári leányiskolában tanított 1906-1907 között, majd Budapesten a II. kerületi tanítónőképzőben. 1908-ban abbahagyta a tanítást, hogy a szociális munkának éljen. 1908 elején az Országos Katolikus Nővédő Egyesület Berlinbe küldte „munkásnőtitkári” tanfolyamra, ahonnan visszatérve már maga is egy nővédő szociális tanfolyam előadója lett. 1908. november 19-én az elsők között lépett be a Farkas Edith által alapított Szociális Missziótársulatba.

Politikai pályán

1915-ben szociális iskolát nyitott, majd 1915. március 25-től A Keresztény Nő című katolikus egyesületi lapot szerkesztette. 1918 márciusában a lap neve Magyar Nő-re változott, ami alcíme szerint A keresztény feminizmus lapja volt. Maga is cikkek sorozatát publikálta az újságban. A Keresztényszocialista Párt tagja volt, mikor az a Katolikus Néppárttal egyesülve 1918 februárjában létrehozta a Keresztényszociális Néppárttot; az új pártnak szintén tagja lett, de 1918. október 28-tól már az általa szervezett Keresztény Női Tábor élén állt.

1920. február 26-án a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) vezetése a kiírt időközi választásra abszolút többséggel elfogadta a párt hivatalos jelöltjének, aminek tagja is lett. 1920. március 25-én a főváros I. kerületében nemzetgyűlési képviselővé választották. Ő lett az első női képviselő Magyarország történetében. 1922. február 16-án véget ért a parlamenti ülésszak, s ezzel egyelőre az ő képviselői pályafutása is abbamaradt. A KNEP és az Országos Kisgazdapárt egyesüléséből ekkor létrejött Egységes Pártba már nem lépett be, inkább nőmozgalmával foglalkozott a továbbiakban. 1923-ban néhány társával együtt elhagyta a Szociális Missziotársulatot; és megalapították saját társulatukat, a Szociális Testvérek Társaságát.

1931-től a munkásnők szervezésén fáradozott. 1933-ban megalakította a Szentlélek Szövetséget, 1932-ben lapot is indított A Lélek Szava címmel, amelyben több írása is megjelent. 1937. november 3-án megnyitotta a Katolikus Női Szociális képző nevű szociális munkás-oktató intézetet. 1942-től az egész országban ún. világnézeti kurzusokat szervezett, hogy a keresztény értékrend közvetítésével ellensúlyozza a hitleri propagandát.

A Szociális Testvérek és Slachta Margit emléktáblája Budapesten, a Thököly út 69. szám alatt

1940. november 8-án a Keresztény Női Tábor nevében beadványt írt a munkaszolgálatosok érdekében. 1941 telén tiltakozott a kőrösmezei deportálás ellen. Miután 1943. február 8-án Szlovákia bejelentette a „teljes zsidótlanítást”, Rómába utazott, hogy személyesen sürgesse XII. Pius pápát a cselekvésre. A testvérek Thököly úti rendházába bújtatta az üldözötteket, köztük Heltai Jenőt, Radnóti Miklós feleségét valamint Rusznyák Istvánt is.

Mozgalmát, a Keresztény Női Tábort 1944 júliusában a Sztójay-kormány betiltotta, ami az év végétől a Demokrata Néppárton (DNP) belül működött azonos néven tovább. A második világháborút követően a DNP-vel és a Polgári Demokrata Párttal (PDP) kötött hármas választási szövetség révén pártonkívüli jelöltként Slachta ismét nemzetgyűlési képviselő lett 1945-ben, ahol a parlament alakulásakor még csak ő és a választási szövetség listáján bejutott másik politikus, Szent-Iványi Sándor (a PDP elnöke) vagyis a 409 képviselőből mindössze ketten voltak csupán hivatalosan ellenzékiek, a kommunisták ténykedéseinek köszönhetően azonban az ellenzékiek száma hamar gyors növekedésnek indult.

Nőmozgalmát az 1947-es választásokra azonos néven önálló politikai párttá szervezte, melynek első (és egyetlen) elnöke lett. A nagymértékű csalások ellenére is a Keresztény Női Tábor négy mandátumot nyert. Kommunista nyomásra 1947. október 28-án elhangzott parlamenti felszólalását a külpolitikai érdekeket sértőnek minősítették és ezért hatvan napra kizárták az Országgyűlésből. Utolsó felszólalását 1948. június 16-án tartotta az egyházi iskolák államosítása ellen. Mikor ez megtörtént (a törvényt elfogadták) a kormánypárti képviselők elénekelték a Himnuszt, amit ő ülve hallgatott végig. Ezért a mentelmi bizottság kétszer hat hónapra kitiltotta és mentelmi jogát is felfüggesztette, ami magyarországi politikusi pályája végét is jelentette.

Emigrációban

Indulni akart az 1949-es választásokon is, de a letartóztatástól való félelmében végül csak a május 15-ei szavazáson vett részt. 1949. június 22-én éjjel húgával együtt Ausztriába szökött, majd 1949. szeptember 16-án Tóth Etelka álnéven az Amerikai Egyesült Államokba távozott. Onnét Nemes Margit néven levelezett az itthon maradottakkal, illetve a Szabad Európa Rádióban Nemes Borbála néven szerepelt.

1951-ben a hazatérés reményében Bécsbe költözött, ahonnét 1953. május 5-én már igazi nevén az USA-ba utazott és végleg ott telepedett le. Az emigrációban is megpróbált aktív maradni, próbált segíteni az 56-os menekülteknek is. A Szociális Testvérek Társaságának egyik rendházában hunyt el, Buffalóban.

Halála után 11 évvel, 1985-ben Izrael Állam a Világ Igaza kitüntetésben részesítette, és fát ültettek emlékére a Yad Vashem kertjében. 1995. március 15-én ő és a Szociális Testvérek Társasága emlékérmet kapott a magyar kormánytól; május 7-én a Magyar Köztársaság Bátorság érdemjelében részesült.

Művei

• A puszták rejtekéből az élet centrumába (Budapest, 1918)
• Elkapott sugarak (Budapest, 1927) (útiélmények az Egyesült Államokból).
• Pünkösdi tűz (Budapest, 1944)
• Sugárzó élet. Válogatás Slachta Margit testvér gondolataiból. (Budapest, 1993)

Források

• Életrajza a Holokauszt Magyarországon honlapján
• Életrajza az 56-os Intézet honlapján
• Életrajza a Nemzetgyűlési Almanach 1920-1922-ben
• Életrajza a Nemzetgyűlés Almanachja 1945-1947-ben, Budapest, 1999
• Rövid életrajza a Magyar életrajzi lexikonban

Külső hivatkozások

• [1] Balogh Margit: Slachta Margit (in: Rubiconline, 2009)
• [2] Mona Ilona: Slachta Margit (A PPKE Elektronikus Könyvtárában)