Scharnhorst osztály (1906)

Scharnhorst-osztály
Hajótípus	Páncélos cirkáló
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	12 781 t
Hossz	143,8 (vízvonal) 144,6 m (teljes)
Szélesség	21,6 m
Merülés	8,4 m
Hajtómű	18 db gőzkazán, 3 db gőzturbina, 3 db hajócsavar
Sebesség	22,7 csomó
Fegyverzet	8 db 210 mm-es ágyú (2 × 2, 4 × 1) 6 db 150 mm-es ágyú (6 × 1) 18 db 88 mm-es ágyú (18 × 1) 4 db 450 mm-es torpedóvető cső
Páncélzat	Vízvonal: 80-150 mm Fedélzet: 35-60 mm Parancsnoki torony: 150 mm Ágyútornyok: 30-170 mm
Legénység	764 fő

A Scharnhorst-osztályú páncélos cirkálókat a Német Császári Haditengerészet állította hadrendbe az első világháború előtt. A SMS Scharnhorstot 1905-ben kezdte el építeni a Blohm & Voß hajógyár, 1906. március 22-én bocsátották vízre, és 1907. október 24-én állt hadrendbe. A SMS Gneisenaut 1905-ben kezdte el építeni az AG Weser hajógyár, 1906. június 14-én bocsátották vízre, és 1908. március 6-án állt hadrendbe. A hajókat Gerhard von Scharnhorst és August Neidhardt von Gneisenau német hadvezérekről nevezték el. Mindét egység a német flotta Kelet-Ázsiai hajórajában szolgált. A Scharnhorst volt az egység vezérhajója Maximilian Graf von Spee admirális alatt. A hajóraj tagjai voltak még a SMS Nürnberg, SMS Emden, SMS Dresden és a SMS Leipzig könnyűcirkálók.

A Kelet-Ázsiai hajóraj a háború kitörésekor a térségben angol és brit szállítóhajókat támadott, majd von See tengernagy Amerika felé vezette hajóit. Az angolok üldözni kezdték a flottát. 1914. november elsején Chile partjainál a németek megütköztek a Christopher Cradock admirális vezette angol hajórajjal (2 páncélos cirkáló, 1 könnyűcirkáló, 1 segédcirkáló). A 2 páncélos cirkálót elsüllyesztették. Ezután Von Spee dél felé fordította hajóit. Egy hónap múlva, december 8-án a Falkland-szigeteknél Frederik Doveton Sturdee admirális vezette angol flottával (2 csatacirkáló, 4 páncélos cirkáló, 2 könnyűcirkáló, 1 segédcirkáló) ütközött meg. A csatában a Scharnhorst és a Gneisenau elsüllyedtek.