Schaár Erzsébet
| Schaár Erzsébet | |
 | |
| Született | 1908. július 27.[1][2][3][4][5] Budafok |
| Elhunyt | 1975. augusztus 29. (67 évesen)[6][7][3][5] Budapest[8] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Vilt Tibor (1935–1975) |
| Foglalkozása | |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (D-3474. fülke)[9][10] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Schaár Erzsébet témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Schaár Erzsébet (Budafok, 1908. július 27. – Budapest, 1975. augusztus 29.) szobrász, Munkácsy Mihály-díjas (1962), érdemes művész (1972).
Pályafutása[szerkesztés]
Mestere Kisfaludi Strobl Zsigmond volt. 1932-ben elnyerte a fiatal művészek Szinyei-díját. 1935-ben férjhez ment Vilt Tibor szobrászművészhez.
Első önálló kiállítása 1932-ben volt Budapesten. Először portréival keltett figyelmet a szakma és a műértő közönség körében. Jelentőségét korán fölfedezte Ferenczy Béni is.
A 40-es években kisméretű fa reliefeket, a 60-as években térbe ékelődő – némileg Giacometti szobraihoz hasonló – figurákat alkotott. Ugyanakkor számos fekvő alakot is mintázott: ágyban fekvő nőalakokat, szerelmespárokat, halott katonákat. Építészeti elemek is foglalkoztatni kezdték; ekkortól alkalmazta a könnyű hungarocellt, amelyből – mint késsel vágható, könnyen fűrészelhető anyagból – már életnagyságú tereket hozott létre. Ezekben a terekben az enteriőr és figura kapcsolata komplett, végleges egységben jelent meg.
1970-ben a Műcsarnokban életmű-kiállítása volt, majd két évvel később Antwerpenben és Genfben állított ki. 1977-ben a duisburgi Wilhelm Lehmbruck Múzeum emlékezett meg róla.
Számos köztéri szobra áll Budapesten, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Tihanyban és másutt. Hagyatékának jó része a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban van.
Az Utca[szerkesztés]
1974-ben Székesfehérváron mutatta be az eredetileg hungarocellből készült Utcát, amelynek falai között, ablakai mögött korábbi művei is megjelentek: tudósokról, politikusokról, művészekről készített portréi. Az Utca más változata egy évvel később Luzernben jelent meg. A mű 1985–91 folyamán időtállóbb gipszből is elkészült, mely fölé Janáky István tervei szerint védőépületet emeltek a pécsi Káptalan utcában.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ 2017. augusztus 22., https://rkd.nl/explore/artists/319445
- ↑ Erzebet Schaar (holland nyelven)
- ↑ Web umenia (szlovák, cseh és angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 13.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
Források[szerkesztés]
- Homegaléria
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Beke László: Schaár Erzsébet Archiválva 2008. május 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Artportál
További információk[szerkesztés]
- Schaár Erzsébet: Kinn és benn Archiválva 2008. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben Artportál
- Schaár Erzsébet: Utca (részlet) Archiválva 2008. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben Artportál
