Say Say Say

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul McCartney és Michael Jackson
Say Say Say
kislemez a Pipes of Peace (McCartney) albumról
B-oldal Ode to a Koala Bear (McCartney)
Megjelent 1983. október 3.
Formátum 7" kislemez
Felvételek 1981
Stílus pop
Hossz 3:55
Kiadó Parlophone (UK), Columbia (US)
Szerző Paul McCartney, Michael Jackson
Producer George Martin
Paul McCartney-kronológia
The Girl Is Mine
(1982)
Say Say Say
(1983)
Pipes of Peace
(1983)
Michael Jackson-kronológia
P.Y.T. (Pretty Young Thing)
(1983)
Say Say Say
(1983)
Thriller
(1983)

A Say Say Say Paul McCartney és Michael Jackson duettje. 1983. október 3-án jelent meg McCartney ötödik szólóalbuma, a Pipes of Peace kislemezeként. Ez lett Jackson hetedik top 10 slágere egy éven belül, és számos országban listavezető lett, az Egyesült Államokban platinalemez. Videoklipjét Bob Giraldi rendezte, és a kaliforniai Santa Ynez Valleyben forgatták, Jackson és McCartney két szélhámost alakít benne, vendégszereplőként feltűnik Linda McCartney és La Toya Jackson. Ez a videoklip hozta divatba, hogy a klipeknek története legyen és párbeszéd is szerepeljen bennük.

A dal 1987-ben szerepelt McCartney All the Best! című albumán is.

Felvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

McCartney már dolgozott együtt Jacksonnal korábban is: Girlfriend című számát eredetileg neki írta (később mindketten felénekelték), első duettjük pedig a The Girl Is Mine volt, Jackson Thriller című albumán.[1][2] McCartney életrajzírója, Ray Coleman szerint a szöveg nagy részét Jackson írta és csak másnap adta oda McCartneynak.[3] A dalt az Abbey Road Studiosban vették fel 1981 májusa és szeptembere közt, eredetileg McCartney Tug of War című albumára, ami első szólóalbuma volt Wings nevű együttese feloszlása után.[4][5] Jackson a McCartney-házaspárnál lakott a dal felvételeinek hónapjaiban, és mindkettejükkel összebarátkozott.[6] Egy este vacsoránál Paul McCartney megmutatta Jacksonnak azoknak a daloknak a listáját, aminek a kiadási joga az övé. „Így lehet sok pénzt keresni” – mondta. „Valahányszor valaki feldolgozza ezeket a dalokat, pénzt kapok. Valahányszor valaki lejátssza őket a rádióban vagy előadja koncerten, pénzt kapok.” Jackson ennek hatására vásárolta fel a Northern Songs zenei katalógust 1985-ben.[6]

McCartney számos hangszeren játszik a Say Say Sayben: ütősökön, szintetizátoron, gitáron és basszusgitáron is. A harmonikán Chris Smith, a ritmusgitáron David Williams játszott, a hangmérnök Geoff Emerick volt.[7] A dal 1983 februárjában készült el teljesen, a kaliforniai Cherokee Studiosban zajlott utómunkálatok után. A korábban a The Beatlesszel is dolgozó George Martin volt a producere. Ő később így emlékezett vissza Jacksonra: „Van egyfajta kisugárzása, ami rögtön látszik, amint belép a stúdióba. Nem zenész abban az értelemben, mint Paul, de tudja, mit akar a zenében, és nagyon határozott elképzelései vannak.”[3][4] Jackson is visszaemlékezett az együttműködésre Moonwalk című önéletrajzi könyvében, azt írta, növelte az önbizalmát, mert Quincy Jones, a Thriller producere nem volt jelen, hogy kijavítsa a hibáit. Azt is megjegyezte, hogy McCartney és ő egyenlő felekként dolgoztak.[8]

A dal négynegyedes ütemű, tempója 116 BPM.[9] B-mollban íródott, hangterjedelme F4 és B♭5 közötti.[9] Dalszövege könyörgés egy lány szerelméért.[9][10]

Megjelentetése és fogadtatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Say Say Sayt a Thriller album és legtöbb kislemeze megjelenése után jelentette meg 1983. október 3-án az Egyesült Királyságban a Parlophone Records, az Egyesült Államokban pedig a Columbia Records.[11][12][13] A dal hat héten át vezette az amerikai Billboard Hot 100 slágerlistát, ezzel Jackson hetedik top 10 dala lett 1983-ban – ezzel megdöntött egy rekordot, amelyet eddig holtversenyben tartott a The Beatles és Elvis Presley.[14][15][16] A Billboard R&B-slágerlista 2., a Hot Adult Contemporary Tracks lista 3. helyét érte el.[17] Az Egyesült Királyságban először a 10. helyig jutott a slágerlistán, majd csúszni kezdett lefelé. McCartney ekkor egy tévés interjúban a dal videoklipjéről beszélt. Részben ennek köszönhetően, részben annak, hogy a klipet játszani kezdte a Top of the Pops (ami többnyire csak a slágerlistán felfelé tartó dalokat játszotta), részben pedig a dal szereplése a The Tube tévésorozatban és Noel Edmonds The Late, Late Breakfast Show című műsorában, a dal feljutott a brit kislemezlista 2. helyére.[18][19] A Say Say Say listavezető lett Norvégiában és Svédországban, és a top 10-be került Ausztriában, Ausztráliában, Hollandiában, Svájcban és Új-Zélandon.[18][20] Az egymillió példányban elkelt kislemez az Egyesült Államokban aranylemez lett.[21]

A dal vegyes kritikát kapott a kritikusoktól. Anthony Violanti a The Buffalo Newstól a szöveget 1983 legrosszabb dalszövegének tartotta.[22] A Lexington Herald-Leader a Pipes of Peace albumról írt kritikájában azt írta, hogy a két Jacksonnal közös számot, a Say Say Sayt és a The Mant leszámítva McCartney az album nagy részét „elpazarolta”.[23] A Los Angeles Times munkatársa, Paul Grein szerint McCartney minden eddigi bűnét jóvá tette a belevaló dallal, de utána az album ismét érzelgős lett a No More Lonely Nightsszal.[24] Whitney Pastorek újságíró a dalt McCartney és Stevie Wonder 1982-es duettjével, az Ebony and Ivoryval összehasonlítva kijelentette, hogy a Say Say Say jobb dal, és videoklipje is jobb, „bár kicsivel értelmetlenebb”, és a dalnak „nincs komolyabb társadalmi tudatossága”.[25] A The Daily Collegian szerint a dal jó, annak ellenére, hogy orrba-szájba játsszák a rádiók.[26]

A Deseret News szerint az „esdeklő szerelmes dal” refrénje „mesteri és fülbemászó”.[10] A Rolling Stone kritikája szerint a dal „szerethető, bár felületes táncdallam”, a kritikus, Parke Puterbaugh hozzátette, hogy „azonnali slágerré válásra predesztinált dal, ami banalitásba hajlik”.[27] Nelson George szerint a dal „Michael Jackson nélkül nem érdemelte volna ki, hogy ennyiszer játsszák”.[28] A Salon.com érzelgős duettnek nevezte.[29] A Billboard magazin 1984 legjobb dalai közt a 3. helyre sorolta.[30] Egy 2007-es cikkében a Vibe magazin egy munkatársa minden idők 22. legjobb duettjének nevezte.[31] 2005-ben a Hi Tack holland együttes felhasznált a dalból egy részletet első kislemezén, a Say Say Say (Waiting 4 U)-n, benne Jackson énekével.[32]

Videoklip[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dal videoklipjét (vagy „rövidfilmjét”) Bob Giraldi rendezte, aki korábban Jackson Beat It című számának klipjét is. A klipben szerepelt McCartney felesége, Linda, és Jackson egyik nővére, La Toya.[33][34] Hogy a forgatást be tudják illeszteni Jackson számtalan elfoglaltsága közé, a klipet a kaliforniai Santa Barbarához közeli Los Alamosban forgatták. McCartney külön a forgatás kedvéért repült oda.[35][36] The video cost $500,000 to produce.[18]

A filmben a két énekes egy „Mac és Jack” nevű szélhámosduót alakít. (A becenevek a valódi nevükből jönnek). Egy vadnyugati kisvárosban kezdődik a klip, ahol Mac (McCartney) egy „csodaszert” árul, amiről azt ígéri, bivalyerőssé teszi azt, aki megissza. A közönségből előlép Jack (Jackson), vesz egy adaggal a csodaszerből, megissza, és kihív szkanderpárbajra egy megtermett férfit, akit le is győz. A közönség nem tudja, hogy Jack és a nagydarab férfi Mac társai és mind csalók. Miután sikerül rengeteget eladni a „csodaszerből”, Mac és Jack az összes pénzt egy árvaháznak adományozzák.[36] Később Jack bemegy Mac hotelbeli fürdőszobájába, miközben Mac borotválkozik; Mac őt is összekeni borotvahabbal. A következő jelenetben mindketten egy bárban lépnek fel vaudeville-előadóként.[37] Egy jelenetben bohócnak maszkírozva láthatóak.[38] Jack flörtöl egy lánnyal, akit La Toya alakít.[39] A klip végén Paul, Linda és Michael lovaskocsin elhajtanak, La Toya pedig, aki kapott tőlük egy csokor virágot, néz utánuk az út széléről.[37]

Giraldi, a rendező azt mondta, „Michael nem táncolta le a színről Pault, és Paul se Michaelt”, de hozzátette, hogy nem volt könnyű dolga velük, mert „az egójuk megtöltötte a szobát”.[40] A klipnek története is volt és párbeszéd is elhangzott benne, ez jellemezte később Jackson Thriller c.[41] Egy 1984-es tanulmányban, melyet a National Coalition on Television Violence készített a videoklipekben látható erőszakról, a the Jacksons klipjeit „nagyon erőszakosnak” minősítették, és példaként Michael Jackson Billie Jean, Thriller és Say Say Say, valamint Jermaine Jackson Dynamite és a The Jacksons Torture című klipjét hozták fel.[42] A Billboard által 1984 végén összeállított listában a Say Say Say klipjét az év negyedik legjobb videoklipjének nyilvánították. Az első három helyen is Jackson klipjei szerepeltek.[43]

A The Manchester Evening News Emir Kusturica-filmhez hasonlította a klipet,[44] a PopMatters pedig kijelentette, hogy a Say Say Say és a Goodnight Tonight klipje érdekessé tette az egyébként felejthető dallamokat.[45] Steven Greenlee, a The Boston Globe munkatársa szerint a klip „borzasztó és lenyűgöző” egyszerre, és nevetségesnek tartotta már az ötletét is, hogy egy csodaszer segíthetne Jacksonnak, hogy legyőzzön valakit szkanderban.[46] A videoklip később felkerült a The McCartney Years és a Michael Jackson’s Vision című klipgyűjtemény-DVD-kre.[47]

James M. Curtis író szerint a klipben két központi téma szerepel: az egyik a kisfiú és a felnőtt férfi szembeállítása Jackson alakjában – a fürdőszobai borotválkozós jelenet arra emlékeztet, amikor a kisfiú utánozza az apját, a csodaszeres jelenet szintén a felnőtt/gyerek témát hangsúlyozza. Ezenkívül Paul és Linda McCartney úgy viselkednek, mintha Jackson szülei lennének. A jelenet, ahol Jackson egy csokor virágot kap egy lánytól, egy 1931-es Charlie Chaplin-film jelenetének a fordítottja. Jackson nagy tisztelője volt Chaplinnek.[37]

A klip másik nagy témája az afroamerikaiak történelme és kultúrája. A vaudeville-jelenetek némelyike emlékeztet az ún. blackface-jelenetekre (a régi színházi előadásokban nevezték így azt, amikor fekete szereplőt fehér alakít elmaszkírozva; a feketék gyakran sértőnek érzik).[38] W. T. Lhamon megjegyzi, hogy bár a klip Kaliforniában játszódik a gazdasági világválság idején, McCartney és Jackson interakciója nem tükrözi a korabeli társadalmi viszonyokat, mert a fehér énekes számtalan alkalommal segíti a feketét (egy alkalommal ő segíti fel a kocsira), és abban a korban ez fordítva lett volna.[38]

Helyezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Slágerlista Legmagasabb helyezés
Ausztrál kislemezlista[20] 4
Brit kislemezlista[17] 2
Holland kislemezlista[20] 8
Norvég kislemezlista[20] 1
Osztrák kislemezlista[20] 10
Svájci kislemezlista[20] 2
Svéd kislemezlista[20] 1
USA Billboard Hot 100[17] 1
USA Billboard R&B Singles Chart[17] 2
Új-zélandi kislemezlista[20] 10

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Stephen Thomas Erlewine & William Ruhlmann. "Paul McCartney biography". MTV. Elérés: 2009. március 3.
  2. Romanowski, p. 626
  3. ^ a b Coleman, p. 129
  4. ^ a b Halstead, p. 268
  5. Andersen, p. 99
  6. ^ a b Taraborrelli, p. 333
  7. A Pipes of Peace album borítószövege
  8. Jackson, p. 188
  9. ^ a b c „Say Say Say – Paul McCartney Digital Sheet Music (Digital Download)”, MusicNotes.com, Alfred Publishing Co. Inc (Hozzáférés ideje: 2010. március 13.) 
  10. ^ a b McCartney, Jackson together again. Deseret News, 1993. november 18. (Hozzáférés: 2009. március 7.)
  11. Grant, p. 68
  12. Harry, p. 171
  13. Hill, p. 381
  14. Everett, p. 282
  15. Campbell, p. 68
  16. Lewis, p. 6
  17. ^ a b c d George, p. 39
  18. ^ a b c Barrow, p. 92
  19. Herynato, p. 92
  20. ^ a b c d e f g h Austrian Singles Chart Archives. austriancharts.at. Hung Medien. (Hozzáférés: 2009. március 3.)
  21. RIAA database. Recording Industry Association of America. (Hozzáférés: 2009. április 30.)
  22. Violanti, Anthony (1996. augusztus 18.) "Schlock: An Unusually Confused and Nasal Dylan". The Buffalo News. Elérés: 2009. március 19.
  23. "Paul McCartney's New Album Is Just 'Embarrassing Fluff'". Lexington Herald-Leader (1983. január 15.) Elérés: 2009. március 19.
  24. Grein, Paul (1988. január 3.) "Hits That Hurt In Some Cases, That Top 10 Smash Can Smash an Artist's Image". Los Angeles Times. Elérés: 2009. március 19.
  25. Pastorek, Whitney: This Week in '82. Entertainment Weekly, 2007. május 3. (Hozzáférés: 2009. március 19.)
  26. Yeany, Ron: McCartney and Simon. The Daily Collegian, 1990. november 22. (Hozzáférés: 2009. március 2.)
  27. Puterbaugh, Parke: Pipes of Peace review. Rolling Stone, 1984. január 19. (Hozzáférés: 2009. március 7.)
  28. George, Nelson (1984. december 22.). „Black '8496 (51). ISSN 0006-2510. Hozzáférés ideje: 2010. február 11.  
  29. Garcia, Gilbert: The ballad of Paul and Yoko. Salon.com, 2003. január 27. (Hozzáférés: 2009. március 7.)
  30. Campbell, p. 65
  31. Caramanica, Jon. The 50 greatest duets of all time. Vibe (2007. február 1.). Hozzáférés ideje: 2010. február 11. 
  32. (2006. január 7.) „Upfront118 (1). ISSN 0006-2510. Hozzáférés ideje: 2010. február 24.  
  33. Grant, p. 270
  34. Linda McCartney Dies Of Cancer. MTV, 1998. április 20. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
  35. Reba, Bonnie Churchill: You (Payment required to access full article.). Los Angeles Times, 1984. március 1. (Hozzáférés: 2010. március 19.)
  36. ^ a b Campbell, p. 69
  37. ^ a b c Curtis, p. 323
  38. ^ a b c Lhamon, p. 219
  39. Morris, Davina: Happy birthday MJ. The Voice, 2008. augusztus 24. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
  40. Garcia, Guy: People: Nov. 14, 1983. Time, 1983. november 18. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
  41. Sklar, Ron: Thriller ímű dalának klipjét isvideo. The Daily Collegian, 1990. november 23. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
  42. Bishop, Pete. "Group on TV Violence Looks at Music Videos and Is Not Amused" Chicago Tribune, 1985. január 25.
  43. Campbell, p. 105
  44. Gilliver, Stephen: DVD review: Paul McCartney – The McCartney Years (Warner). The Manchester Evening News, 2007. november 20. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
  45. Lawson, Terry: Old rockers go on a DVD roll. PopMatters, 2007. november 20. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
  46. Greenlee, Steven: Back when MTV had videos. The Boston Globe. (Hozzáférés: 2009. március 16.)
  47. Paul McCartney The McCartney Years DVD
Bibliography