Savonlinna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Saimaa-tóvidék központjában, a Haapavesi és a Pihlajavesi tó találkozásánál fekszik Savonlinna városa (szó szerint: „Savo vára”), a finn idegenforgalom egyik legjelentősebb csomópontja.[1]

Savonlinna a kelet-finnországi tartományban, a dél-savoi régióban található. A város alapterülete 1973 km², melyből 1211 km² földterület és 762 km² vízterület. Lakossága 2012. január 1-jén 27 585 fő. Népsűrűsége 22,79 fő/km².[2]

Életkor megoszlása 2011-ben: 0 – 14 év: 13,34 %; 15 – 64 év: 63,07 %; 65 év felett: 23,58 %. Beszélt nyelvek: finn: 97,07 %; svéd: 0,16 %; egyéb: 2,75 %.[3]

Savonlinna Helsinkitől – Mikkelin keresztül – 334 km-re található.[4]

Savonlinna a tóvidék közepén helyezkedik el, a város közelében a tájat az erdők, itt-ott feltűnő tanyák, gabonatermesztésre vagy legeltetésre használt földek, valamint a kristálytiszta víztükrök váltakozása jellemzi.[5]

A város története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város alapítása 1475-ben kezdődött, mikor Eerik Akselinpoika Tott fölépítette a Szent Olavnak szentelt kővárat a Kyrösalmi nevű szigeten. A vár ma az Olavinlinna nevet viseli, mely magyarul azt jelenti: „Olav (finnül Olavi) vára”.[6]

1475-ben megkezdődött a városépítés, mely a biztonság érzetét keltette, ezért az 1300-as évek óta itt lakók mellé nemcsak balti építőmesterek, hanem másfajta „polgári népek” is letelepedtek.[7]

Pietari Brahe 1639-ben városi jogokkal ruházta fel a települést. de 1683-ra kereskedelme olyannyira visszaesett, hogy elvesztette ezen jogokat.[8]

Savonlinna az 1743-as svéd – orosz békében (turkui békekötés)[9] a cári birodalomba került. Hasonló sorsra jutott Lappeenranta, Hamina és még több más keleti város és erődítmény is.[10]

Várossá válásának idejét az 1800-as évek közepére szokás tenni (1812-ben, mikor a cári birodalom finn nagyhercegségéhez csatolták, mindössze 275-en éltek Savonlinnában, egész Finnország lakossága ekkoriban 1 millió fő volt.)[11]

A város fejlődésére élénkítően hatott a Finn-öblöt és a Suur-Saimaa-tavat összekötő Saimaa-csatorna megnyitása, valamint a XIX. század második felében végbemenő iparosodás.[12]

A mai Savonlinna fa-és hajóiparáról, élelmiszeriparáról, iskoláiról, nyári egyeteméről és főként Olavinlinnáról híres.[13]


Nevezetességei, látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város fő nevezetessége az a középkori vár, melyet 1475-ben építettek abból a célból, hogy megvédjék a svéd birodalom keleti határát. A várat a X. századi norvég szentről, Olofról kapta a nevét, melyet ma Olavinlinnaként ismernek világszerte.[14]

Az Asematie-n (Állomás utca) a város felé haladva, a távolban láthatjuk a temetőt, melyben a második világháború áldozatainak emlékműve áll. Ez a híres szobrász, Johannes Haapasalo „Kuoleva sotilas” (Haldokló katona) című, 1961-ben készített alkotása.[15]

A székesegyház körüli parkban áll Wäinö Aaltonen szobra, a „Rukoileva sotilas” (Imádkozó katona), melyet a polgárháború áldozatainak emlékére készített 1921-ben. Maga a székesegyház gótikus stílusban épült 1879-ben, majd idővel többször is átépítették.[16]

A Haapasalmi-tó partján levő parkban láthatjuk Joel Lehtonen író és fordító (1881 - 1934) szobrát, melyet Wäinö Aaltonen alkotott 1953-ban.[17]

A Haapasalmi fölé emelt hídon át Savonlinna óvárosába jutunk. Az Olavintori-n (Olavi tér) áll a Pikkukirkko (Kis templom, 1845), melyet Szent Zakariásnak és Szent Erzsébetnek emeltek. Ekkor még görögkeleti templom volt, az 1930-as években került az evangélikus egyház tulajdonába.[18]

A kikötőből szinte minden irányban indulnak és érkeznek hajók Savonlinnába a Saimaa-tóvidékről. A kikötőből keleti irányban, a Linnankatu (Vár utca) vezet egy kis hídon át a Tallisaari szigetecskére.[19]

A város nevezetességei közé tartozik két öreg hajó is. Az egyik a „Salama” (Villám) nevű vitorlás gőzhajó, mely a savonlinnai Hajómúzeum első darabja, a muzeális finn hajók között pedig korban a második. A hajót 1874-ben építették Viipuriban, savonlinnai megrendelésre. 1889-ben összeütközött egy másik hajóval és elsüllyedt. A baleset nagy port kavart abban az időben, mivel annak oka a kapitány felelőtlenségében volt keresendő. Az utasok megmentésében az „Ahkera” (Serény) nevű kompvontató segített. Ez a város másik híres hajója, mely korban megelőzi a „Salamá”-t, 1871-ben építették. Ez a hajó egész Finnországot tekintve is a legidősebb hajómúzeumi kiállítási tárgy.[20]


Olavinlinna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A névadó szent „Olav, a Kövér” néven Norvégia királya volt 1015 és 1030 között. Függetlenítette Norvégiát Svédországtól és Dániától, de 1028-ban a dán király elűzte a trónjáról. Hazatértekor, 1030-ban a dánok és a dánpárti norvégok ellen vívott csatában esett el, s hamarosan szentként kezdték emlegetni, s 1164-ben hivatalosan is Norvégia védőszentje lett, kultusza Finnországban is elterjedt.[21] Az Olavinlinna elnevezés az 1800-as végére vált véglegessé. Korábban Savonlinna vagy Uusilinna (Új-vár) néven volt ismert.[22] A szigetet teljesen kitöltő vár, mely három hatalmas bástyával is büszkélkedik, Finnország legszebb és legjobb állapotban lévő középkori erődítménye.[23] A várnak két része van: az 1480-as években már készen levő päälinna („fővár”) és az esilinna (elővár), mely 1496-tól állt ellent a támadásoknak. A várnak 1836-ig volt védelmi szerepe, később börtön lett belőle. Az 1860-as években gazdátlanul állt, ekkoriban nagy tűzvészek pusztítottak benne. A vár alapos és rendszeres helyreállítása 1961-ben kezdődött el.[24]

Olavinlinna ma annak köszönheti hírnevét, hogy nyaranta operafesztivált rendeznek benne. Ennek helyszínéül a belső vár szolgál.[25] A várban múzeumok is működnek, melyek az épület története mellett néhány ortodox egyházi kincset is a látogatók elé tárnak.[26] [27] Finnország egyik legfontosabb nyári fesztiválja a Savonlinnai Operafesztivál, melyet minden év júliusában rendeznek meg a várban. Az operaelőadásokat és koncerteket nagyvállalatok szponzorálják, és mind a minisztériumok, mind a cégek ide viszik vendégeiket. Savonlinna száz kilométeres körzetében csak az egyébként használatos ár duplájáért lehet ilyenkor szállodaszobát foglalni, valamint a város piacán is igen borsos árat kell fizetni a kávéért és az eperért is. Az előadások viszont színvonalasak; klasszikus darabok mellett a modern finn operák is megtalálhatók a repertoárban. A rendezők és énekese között egyaránt megtalálhatók a neves finn és nemzetközi sztárok is.[28] Először 1912-ben Aino Ackté kezdeményezésére és részvételével rendeztek itt operaesteket. Ezeket 1967-ben „felújították”, s azóta ezek a júliusi – augusztusi operaestek (összesen általában 18) a város egyik fő vonzerejét jelentik.[29]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. SZÍJ 1979: 410.
  2. http://www.savonlinna.fi/savonlinna-tietoa/yleistietoa_kaupungista (megtekintés időpontja: 2012. 10. 26.)
  3. http://www.savonlinna.fi/savonlinna-tietoa/yleistietoa_kaupungista (megtekintés időpontja: 2012. 10. 26.)
  4. SZÍJ 1979: 410.
  5. FIGARI 2005: 37.
  6. SZÍJ 1979: 411.
  7. SZÍJ 1979: 410.
  8. SZÍJ 1979: 410.
  9. ZSIRAI 1994: 332.
  10. SZÍJ 1979: 410.
  11. SZÍJ 1979: 410.
  12. SZÍJ 1979: 410.
  13. SZÍJ 1979: 411.
  14. FIGARI 2005: 40.
  15. SZÍJ 1979: 411.
  16. SZÍJ 1979: 411.
  17. SZÍJ 1979: 411.
  18. SZÍJ 1979: 411.
  19. SZÍJ 1979: 411.
  20. SZÍJ 1979: 413.
  21. SZÍJ 1979: 412.
  22. SZÍJ 1979: 412.
  23. SZÍJ 1979: 412.
  24. SZÍJ 1979: 412.
  25. SZÍJ 1979: 412.
  26. FIGARI 2005: 41.
  27. HUOTARI: 8.
  28. HUOTARI: 98 – 99.
  29. SZÍJ 1979: 412 – 413.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Figari, Franco. Finnország. Budapest. Gabo Kiadó. 2005.
  • Huotari, Juani. Finnország. Változó világ sorozat 46. Press Publica.
  • Szíj Enikő. Finnország. Budapest. Panoráma. 1979.
  • Zsirai Miklós. Finnugor rokonságunk. Budapest. Trezor Kiadó. 1994.
  • Savonlinna finn honlapja: http://www.savonlinna.fi/ megtekintés időpontja: 2012. 10. 26.