Savonius-kerék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kétlapátos Savonius-kerék sematikus rajza
A Savonius-kerék működési elve

A Savonius-kerék a függőleges tengelyű szélturbinák egy fajtája, segítségével a szél ereje forgatónyomatékká alakítható. S. J. Savonius finn mérnök találta fel 1922-ben. A Savonius-kerék egyike a legegyszerűbb szélkerekeknek. Aerodinamikai szempontból tolólapátos szerkezetek, két vagy három lapáttal. Felülnézetben a kétlapátos szerkezet keresztmetszete egy S betűt ad ki. A kanyarnak köszönhetően a lapátokra kisebb erő hat széllel szemben, mint a szél irányába fordulva, ez a különbség okozza a kerék forgását. Drag-type (tolóerőt hasznosító) szerkezet lévén a Savonius-kerék jóval kevesebbet képes a szél energiájából elvonni, mint egy azonos lapátfelületű, lift-type (felhajtóerőt hasznosító) szélkerék. Inkább a kisebb erejű, földközeli légmozgások hasznosítására alkalmas. A Savonius-kerék ott hasznos ahol az előállítási költség és a tartósság fontosabb szempont mint a teljesítmény. Mivel széliránytól függetlenül működik, ezért a felépítése egyszerű. A vízszintes tengelyű szélkerekekkel ellentétben nincsen szükség iránybaállító mechanizmusra, és más függőleges tengelyű megoldásokkal ellentétben indítószerkezetre sem. Az egyik legelterjedtebb gyakorlati felhasználása a Savonius-keréknek a Flettner-ventilátor, amit Anton Flettner német repülőgép-mérnök fejlesztett ki az 1920-as években. A Flettner-ventilátort a mai napig használják buszok és tehergépkocsik hűtőszerkezetének hajtására.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Savonius-kerék témájú médiaállományokat.