Sauze d’Oulx

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sauze d’Oulx
Sauze d'Oulx panorama.JPG
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Piemont
Megye Torino (TO)
Polgármester Mauro Meneguzz
Irányítószám 10050
Körzethívószám 0122
Népesség
Teljes népesség 1070 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 67,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 1510 m
Terület 17,10 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sauze d’Oulx  (Olaszország)
Sauze d’Oulx
Sauze d’Oulx
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 02′, k. h. 6° 51′Koordináták: é. sz. 45° 02′, k. h. 6° 51′
Sauze d’Oulx weboldala

Sauze d’Oulx (piemonti nyelven Sàuze d'Ols; okszitán nyelven Le Saouze d'Ols , a fasizmus alatt olaszosított neve Salice d'Ulzio) egy 1157 lakosú észak-olasz község a Piemont régióban, Torino megyében. A Susa-völgyben található, és a Susa- és Sangone-völgyi Hegyi Közösség részét képezi.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oulx 1503 méteres tengerszint feletti magasságon helyezkedik el a Genevris-hegy nyugati oldalán. A település két, jól elválasztható részre oszlik, az alpesi jellegű óvárosra, és a magasabban fekvő modern városrészre. A község területe magába foglalja Sportiniat (2137), amely a téli sportok helyszíne a Triplex-hegyen.[2]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Manapság a község gazdaságának motorja a síturizmus. Sestriere után az ún. Via Lattea (Tejút) második legfontosabb síközpontja. Ez a szerepe egészen a 20. század elején kezdődött, amikor Adolfo Kind, miután véghezvitte első kísérleteit Giaveno hegyein, meghonosította az alpesi síelést Olaszországban. Télen 35 ezer turista is megfordul itt egész Európából.[2]

Sípályái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sauze d'Oulx sípályái 1509 méter tengerszint feletti magasságon kezdődnek, kitűnően felszereltek, 11 felvonó és 11 sílift szolgálja ki az idelátogatókat. A 2006-os torinói téli olimpia alatt itt rendezték meg a síakrobatika versenyeket.[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.demo.istat.it/bilmens2013gen/index02.html
  2. ^ a b c Fabrizio Ardito, Anna Balbiano, Alberto Santangelo, Antonio Piccinardi, Michele Saviozzi. Turin (angol nyelven). Dorling Kindersley Ltd., 129. o (2005). ISBN 1-4053-1171-1 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]