Sauropelta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sauropelta
Evolúciós időszak: kora kréta 115–110 Ma
A Sauropelta rekonstrukciója
A Sauropelta rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Madármedencéjűek (Ornithischia)
Alrend: Thyreophora
Alrendág: Ankylosauria
Család: Nodosauridae
Nem: Sauropelta
Ostrom, 1970
Fajok
  • S. edwardsorum Ostrom, 1970 (típus)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sauropelta témájú kategóriát.

A Sauropelta (jelentése 'gyík pajzs') a nodosaurida dinoszauruszok egyik neme, amely a kora kréta korban élt Észak-Amerikában. Egyetlen faja vált ismertté (az S. edwardsorum), de több is létezhetett. Anatómiailag a Sauropelta az egyik legjobban ismert nodosaurida, melynek fosszíliái az Egyesült Államok Wyoming és Montana, valamint feltehetően Utah államaiból kerültek elő. Emellett a nodosauridák legkorábbi ismert neme; maradványainak többségét a 115–110 millió éves Cloverly-formációban fedezték fel.

Közepes méretű nodosaurida volt, a hossza körülbelül 5 méter lehetett. A Sauropelta egyedülállóan hosszú farka a teste hosszának mintegy felét érte el. Bár a teste kisebb volt a modern keskenyszájú orrszarvúénál, a tömege ahhoz hasonló lehetett, azaz nagyjából elérte az 1500 kilogrammot. Az extra tömeget nagyrészt a kiterjedt csontos páncélzat eredményezte, amihez a nyakból kiálló jellegzetes hosszú tüskék tartoztak.

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sauropelta nehéz felépítésű négy lábon járó növényevő volt, melynek hossza 5 méter körül lehetett.[1] A koponyája a széles hátsó rész és a keskeny pofa miatt felülnézetből háromszöget formáz. Az egyik példány koponyájának legnagyobb szélessége a szemek mögötti ponton eléri a 35 centimétert.[2] Más nodosauridáktól eltérően a koponya teteje nem kupolás volt, hanem jellegzetesen lapos. A koponyatető nagyon megvastagodott és annyira szorosan összeforrt a felső részén levő lapos, csontos lemezekkel, hogy úgy tűnik, mintha hiányoznának róla a varratok, melyek láthatók a Panoplosaurus, a Pawpawsaurus, a Silvisaurus és több más ankylosaurus esetében. Ez azonban lehet a megőrződés vagy a preparálás hatása is. Más ankylosaurusokhoz hasonlóan vastag háromszögletű bőrcsontok (scutumok) álltak ki a koponya szemmögötti csontjáról, a szem feletti részről, valamint a szem mögül és alól, a járomcsontból.[2] A nodosauridákra sokkal jellemzőbb tulajdonságként a felső és alsó állcsontban a növények lemetszésére alkalmas levél alakú fogak sorakoztak. A koponya elülső része nem ismert, de a felső és alsó állcsontokon egyaránt egy éles, csontos taraj (tomium) helyezkedhetett el, ami más anklyosaurusoknál is látható. Ehhez a tarajhoz valószínűleg egy szarucsőr tartozott.[3]

A Sauropelta edwardsorum és az amber méretének összehasonlítása

A Sauropelta farka jellegzetesen hosszú volt, elérte a test hosszának felét. Egy csontváz negyven farokcsigolyával együtt őrződött meg, de egyes darabjai elvesztek, eredeti állapotában ötvennél is több csigolyából állhatott. A farkat teljes hosszában elcsontosodott inak merevítették. Más ankylosaurusokhoz hasonlóan a Sauropelta széles testtel rendelkezett, melyhez nagyon széles csípő és mellkas tartozott. A mellső lábai rövidebbek voltak a hátsóknál, ezért a háta meghajlott, a legmagasabb pontja a csípő felett helyezkedett el. A tömeg nagy részét az igen szilárd felépítésű lábfejek, lábak, vállak és a csípő tartotta meg. Az amerikai őslénykutató, Ken Carpenter a S. edwardsorum tömegét 1500 kilogrammra becsülte.[1]

A Sauropelta edwardsi páncélzata az Amerikai Természzetrajzi Múzeum (American Museum of Natural History) gyűjteményében

Más nodosauridákhoz hasonlóan a Sauropeltát is a bőrébe ágyazódott csontfelhalmozódások (osteodermek) védték. A csontváz és a testpáncélzat eredeti helyzetben történő felfedezése Carpenter és a többi tudós számára lehetővé tette, hogy pontos leírást készítsenek erről a védelmi rendszerről. A nyak tetején, az anteriorposterior tengely mentén (elölről hátrafelé) párhuzamosan két sor kupolás bőrlemez (scutum) futott végig. A hát és a farok felső felületén a bőrt kis csontos dudorok borították, amik elválasztották egymástól a mediolaterális tengely mentén (oldalról oldalra tartó), párhuzamos sorokban elhelyezkedő nagy kúpos bőrlemezeket. A csípő felett a dudorok és a nagyobb kúpos lemezek szorosan összekapcsolódva egy úgynevezett keresztcsonti pajzsot hoztak létre.[1] Ez a pajzs az olyan ankylosaurusoknál is megtalálható, mint a Polacanthus és az Antarctopelta.[3][4] A nyakat kétoldalt riasztóan nagy, a váll felé meghosszabbodó, és a test oldalát elérve megrövidülő hegyes nyúlványok szegélyezték, melyek sora a csípőig tartott. A csípő mögött, a farok két oldalán lapos, oldalra (kifelé) irányuló, és a farok vége felé egyre kisebbé váló háromszögletű lemezek voltak. Carpenter a nyak tüskéit és a farok lemezeit eredetileg úgy írta le, mintha kétoldalt, egy-egy sorban helyezkedtek volna el, de később a James Kirklanddel együtt készített rekonstrukción két-két egymás feletti sorban rendezték el ezeket a függelékeket. A nyaktüskék a felső sorban hátrafelé és felfelé álltak, az alsó sorban pedig hátrafelé és kifelé. A nyaktüskék és a faroktüskék az alapjuknál kettesével összeforrtak, nagyban korlátozva a nyak és a farok felső részének mozgathatóságát.[2]

Osztályozás és rendszertan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor John Ostrom 1970-ben először készített leírást a Sauropeltáról. a Nodosauridae család tagjaként azonosította az állatot.[5] A nodosauridák az Ankylosauridae család tagjaival együtt az Ankylosauria alrendágba tartoznak. A nodosauridák jellemzői között találhatók a koponya olyan jellegzetességei, mint a végén lefelé hajló állkapocs. A nodosauridák pofája keskenyebb volt az ankylosauridákénál, és nem rendelkeztek az ankylosauridák farkán levő buzogánnyal sem.[6] A nodosauridák az ankylosauridákhoz hasonlóan Észak-Amerikában, Ázsiában és Európában is megtalálhatók. Míg a nodosauridák rendszertana (evolúciós kapcsolatai) nem teljesen tisztázottak, a Sauropelta, a Silvisaurus és a Pawpawsaurus nemeket néha bazálisnak tartják a geológiailag későbbi nodosauridákhoz, a Panoplosaurushoz, az Edmontoniához, és az Animantarxhoz képest.[3][7] Carpenter egy 2001-es elemzésben a három korábbi nemet a három későbbi testvérkládjaként helyezte el, de úgy találta, hogy a Panoplosaurus bármelyik kládhoz tartozhat, attól függően, hogy mely taxonokat és jellemzőket választják.[8]

Felfedezés és elnevezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1930-as évek elején az ismert fosszíliavadász és őslénykutató Barnum Brown rátalált a Sauropelta holotípus példányára (az AMNH 3032 azonosítójú részleges csontvázra) a Cloverly-formációban, a montanai Big Horn megyében. Ez a lelőhely a varjú indián rezervátum területén található. Brown két további példányt is felfedezett (az AMNH 3035 és 3036 azonosítójú leleteket). Az utóbbi, amely a tudomány számára a legjobban megőrződött nodosaurida csontvázként ismert, nagy mennyiségű eredeti helyzetben levő páncélelemmel együtt került elő, és a New York-i Amerikai Természetrajzi Múzeum (American Museum of Natural History) kiállításának részét képezi. Az AMNH 3035 a nyakpáncélzattal és a koponya nagy részével együtt őrződött meg, mindössze a pofája vége veszett el. Az 1960-as években a Yale Egyetem Peabody Természetrajzi Múzeumának ismert őslénykutatója, John Ostrom által vezetett expedíciók további hiányos példányokra bukkantak a Cloverly-formációban. 1970-ben Ostrom létrehozta a Sauropelta nemet a két expedíció által talált leletek számára. A név az ógörög σαυρος / szaürosz 'gyík' és πελτε / pelte 'pajzs' szavak összetételéből származik, és a csontos páncélzatra utal.[5] Bár Ostrom a fajnak eredetileg a S. edwardsi nevet adta, azt George Olshevsky 1991-ben, a latin nyelv szabályainak megfelelően S. edwardsorumra változtatta.[9]

Annak ellenére, hogy a Sauropeltát két évvel korábban elnevezték, 1972-ben zavar támadt, amikor az AMNH 3036-ról készült fénykép címkéjén véletlenül a „Peltosaurus” név jelent meg.[10] Bár Brown sosem publikált nevet vagy leírást a jelenleg Sauropelta edwardsorum néven ismert maradványokkal kapcsolatban, az előadásain és a múzeumi kiállításokon nem hivatalosan a „Peltosaurus” nevet használta. A Peltosaurus nevet azonban már lefoglalták az (aligátorgyíkokat és lábatlangyíkokat tartalmazó) Anguidae család egyik kihalt ágához tartozó észak-amerikai gyíknem számára, és a továbbiakban nem használható dinoszauruszra való hivatkozásként.[11]

1999-ben Carpenter és kollégái leírást készítettek egy nagyméretű nodosaurida leletanyagáról, melyet Utah államban, a Cedar Mountain-formáció egyik tagozatában, a Cloverly-formációval egyidős Poison Strip-homokkőben fedeztek fel. Eredetileg a Sauropelta lehetséges új fajaként hivatkoztak rá, de nevet nem adtak a számára.[12] A későbbi publikációkban Carpenter már nem a Sauropeltához, hanem a Nodosauridae családhoz kapcsolta a Poison Stripben talált fosszíliát.[13]

Az újabb, de még leíratlan leletek közé tartozik egy Montanából, a Cloverly-formációból származó teljes koponya[14] és egy hatalmas töredékes csontváz, amire a utah-i Cedar Mountain-formációban találtak rá.[15] Ezekről a felfedezésekről csak kivonatok jelentek meg a Gerinces Őslénytani Társaság (Society of Vertebrate Paleontology) éves konferenciája alkalmából, és némelyikük esetében a hivatalos publikáció talán igazolja majd, hogy a S. edwardsorumhoz vagy a Sauropeltához tartoznak.

Ősökológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sauropelta a legkorábbi ismert nodosauridanem. A S. edwardsorum összes példányát a Cloverly-formáció középső, kora kréta kori, késő apti–kora albai alkorszakokhoz tartozó, 115–110 millió éves részén, Wyomingban és Montanában találták meg.[2][16] A Sauropelta a nyugaton emelkedő alacsony hegyekből származó üledéket hordozó, és az északra, illetve keletre fekvő sekély beltengerbe ömlő folyók mentén levő nagy kiterjedésű ártereken élt. A folyók időszakos áradásai friss, sáros üledékkel fedték be a környező síkságokat, létrehozva a Cloverly-formációt és betemetve az állatok maradványait, melyek egy része fosszilizálódott. A Cloverly kialakulásának végén a sekély tenger elöntötte az egész területet, és a Nyugati Belső Víziutat létrehozva két részre osztotta fel Észak-Amerikát.[17] A tűlevelű fák bőséges fosszíliái arra utalnak, hogy ezeket a síkságokat erdők borították.[5] A fűfélék csak a kréta időszak végén fejlődtek ki, ezért a Sauropelta és a többi kora kréta kori növényevő dinoszaurusz különféle tűlevelűekkel és cikászokkal táplálkozhatott.[18] A Sauropeltához hasonló nodosauridák pofája keskeny volt, ami a mai állatok közül azokra jellemző, amelyek a széles szájú legelőktől eltérően megválogatják a táplálékukat.[6]

Bár a Sauropelta a Clovely növényevő guildjének fontos részét képezte, a kor leggyakoribb növényevő dinoszaurusza egy nagyobb méretű ornithopoda, a Tenontosaurus volt. A kisebb ornithopodák közé tartozó Zephyrosaurus, a ritka titanosaurus sauropodák és egy beazonosítatlan ornithomimosaurus szintén a Sauropelta mellett éltek. E növényevők egy részével táplálkozhatott a dromaeosaurida theropoda, a Deinonychus, melynek nagy mennyiségben szétszóródott fogai azt jelzik, hogy gyakran előfordult errefelé. A kis bazális oviraptorosaurus, a Microvenator kisebb zsákmányra vadászott, a Cloverly csúcsragadozóinak szerepét pedig a nagy allosaurida theropodák töltötték be. E dinoszauruszok csak töredékek alapján ismertek, de a délebbre, a mai Texas és Oklahoma területén élt Acrocanthosaurus rokonságába tartozhattak. A Cloverly területén tüdőshalak, triconodonta emlősök és különféle teknősök is éltek, a folyókban, tavakban és mocsarakban pedig krokodilok portyáztak, bizonyítva, hogy az éghajlat egész évben meleg volt.[5][17] A késő jura kori faunát az allosauroideák, a stegosaurusok és a különféle óriás sauropodák uralták, melyeket a kora kréta idején a dromaeosauridák, az ornithopodák és a Sauropeltához hasonló nodosauridák váltottak fel. A Cloverly letűnése után az ázsiai dinoszauruszok, köztük a tyrannosauridák, a ceratopsiák és az ankylosauridák hulláma árasztotta el Észak-Amerika nyugati felét, kialakítva a késő kréta kor vegyes faunáját.[2]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sauropelta című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. ^ a b c Carpenter, Kenneth. (1984.). „Skeletal reconstruction and life restoration of Sauropelta (Ankylosauria: Nodosauridae) from the Cretaceous of North America”. Canadian Journal of Earth Sciences 21, 1491–1498. o.  
  2. ^ a b c d e Carpenter, Kenneth, Kirkland, James I..szerk.: Lucas, Spencer G.; Kirkland, James I; & Estep, J.W.: Review of Lower and Middle Cretaceous Ankylosaurs from North America, Lower and Middle Cretaceous Ecosystems, New Mexico Museum of Natural History and Science Bulletin 14, 249–270. o (1998) 
  3. ^ a b c Vickaryous, Matthew K., Maryanska, Teresa; & Weishampel, David B..szerk.: Weishampel, David B.; Dodson, Peter; & Osmólska, Halszka: Ankylosauria, The Dinosauria, Second, Berkeley: University of California Press, 363–392. o (2004) 
  4. Salgado, Leonardo, & Gasparini, Zulma. (2006.). „Reappraisal of an ankylosaurian dinosaur from the Upper Cretaceous of James Ross Island (Antarctica).”. Geodiversitas 28 (1), 119–135. o.  
  5. ^ a b c d Ostrom, John H. (1970.). „Stratigraphy and paleontology of the Cloverly Formation (Lower Cretaceous) of the Bighorn Basin area, Wyoming and Montana”. Bulletin of the Peabody Museum of Natural History 35, 1–234. o.  
  6. ^ a b Carpenter, Kenneth..szerk.: Currie, Philip J.; & Padian, Kevin: Ankylosauria, The Encyclopedia of Dinosaurs. Berkeley: University of California Press, 16–17. o (1997) 
  7. Hill, Robert V., Witmer, Lawrence M.; & Norell, Mark A. (2003.). „A new specimen of Pinacosaurus grangeri (Dinosauria: Ornithischia) from the Late Cretaceous of Mongolia: Ontogeny and Phylogeny of Ankylosaurs.”. American Museum Novitates 3395, 1–29. o. DOI:<0001:ANSOPG>2.0.CO;2 10.1206/0003-0082(2003)395<0001:ANSOPG>2.0.CO;2.  
  8. Carpenter, Kenneth..szerk.: Carpenter, Kenneth: Phylogenetic analysis of the Ankylosauria, The Armored Dinosaurs. Bloomington: Indiana University Press, 455–483. o (2001) 
  9. Olshevsky, George.. A Revision of the Parainfraclass Archosauria Cope, 1869, Excluding the Advanced Crocodylia., Mesozoic Meanderings No. 2. San Diego: Publications Requiring Research (1991) 
  10. Glut, Donald F.. The Dinosaur Dictionary. Secaucus: Citadel Press (1972) 
  11. Chure, Daniel J., & McIntosh, John S.. A Bibliography of the Dinosauria (Exclusive of the Aves), 1677-1986, Paleontology Series 1. Grand Junction: Museum of Western Colorado (1989) 
  12. Carpenter, Kenneth, Kirkland, James I.; Burge, Donald; & Bird, John..szerk.: Gillette, David: Ankylosaurs (Dinosauria: Ornithischia) of the Cedar Mountain Formation, Utah, and their stratigraphic distribution, Vertebrate Paleontology of Utah., Utah Geological Survey Miscellaneous Publication 99-1, 244–251. o (1999) 
  13. Carpenter, Kenneth..szerk.: Barrett, Paul M.; & Evans, S.E: Assessing dinosaur faunal turnover in the Cedar Mountain Formation (Lower Cretaceous) of Eastern Utah, USA, Ninth International Symposium on Mesozoic Terrestrial Ecosystems and Biota. London: Natural History Museum, 21–25. o (2006) 
  14. Parsons, William L., & Parsons, Kristen M. (2001.). „Description of a new skull of Sauropelta cf. S. edwardsi Ostrom, 1970 (Ornithischia: Ankylosauria)”. Journal of Vertebrate Paleontology 21 (Supplement to 3 - Abstracts of Papers, 61st Annual Meeting of the Society of Vertebrate Paleontology), 87A. o.  
  15. Warren, David, & Carpenter, Kenneth (2004.). „A large nodosaurid ankylosaur from the Cedar Mountain Formation of Utah”. Journal of Vertebrate Paleontology 24 (Supplement to 3 - Abstracts of Papers, 64th Annual Meeting of the Society of Vertebrate Paleontology), 126A. o.  
  16. Kirkland, James I., Britt, Brooks; Burge, Donald L.; Carpenter, Kenneth; Cifelli, Richard; DeCourten, Frank; Eaton, Jeffrey; Hasiotis, Steven; & Lawton, Timothy. (1997.). „Lower to Middle Cretaceous Dinosaur faunas of the central Colorado Plateau: a key to understanding 35 million years of tectonics, sedimentology, evolution, and biogeography”. Brigham Young University Geology Studies 42 (II), 69–103. o.  
  17. ^ a b Maxwell, W. Desmond..szerk.: Currie, Philip J.; & Padian, Kevin: Cloverly Formation, The Encyclopedia of Dinosaurs. San Diego: Academic Press, 128–129. o (1997) 
  18. Prasad, Vandana, Strömberg, Caroline A.E.; Alimohammadian, Habib; & Sahni, Ashok. (2005.). „Dinosaur coprolites and the early evolution of grasses and grazers”. Science 310, 1177–1180. o. DOI:10.1126/science.1118806. PMID 16293759.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]