Sarlós pacsirta

Sarlós pacsirta
Sarlós pacsirta Mauritániában
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Alrend: Verébalkatúak (Passeri) Család: Pacsirtafélék (Alaudidae) Nem: Alaemon Faj: A. alaudipes
Tudományos név
Alaemon alaudipes (Desfontaines, 1789)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Sarlós pacsirta témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Sarlós pacsirta témájú médiaállományokat.

A sarlós pacsirta vagy bankapacsirta (Alaemon alaudipes) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése

A Dél-Európában is több ízben kézre került sarlóscsőrű pacsirta hazája egész Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia déli fele; a Zöld-foki Köztársaságtól Afrika egész északi felén át előfordul, továbbá az Arab-félsziget országaiban és Szíria, Irak, Irán, Afganisztán, Pakisztán terültén és India északnyugati felében is honos. Az észak-afrikai sivatagokban sehol sem ritka.

Megjelenése

Testhossza 19-22 centiméter, szárnyfesztávolsága 12–14 centiméter, farka 9 centiméter, csőre 2,5 centiméter. Törzse általában karcsúbb, mint a Magyarországon ismertebb pacsirtáké, csőre vékony és hosszú, többé-kevésbé hajlott. Hosszú csüdjén az ujjak közepesen hosszúak; a hátsó ujj karma rövid, alig hajlott. Szárnya igen hosszú és széles; első karevezője jóval hosszabb, mint a szárnyfedők, legalább 2,5 cm, míg a szárny hegyét a 3–5 evező alkotja. A legbelső evezőtollak szintén hosszabbak, de azért mégis jóval rövidebbek az első rendűeknél. Farka meglehetősen hosszú; tollazata dús és testhez álló. Felül halvány vörhenyes- vagy sárgás fakóbarna, míg feje és nyaka inkább szürkébe hajlik; a háta alja és a legbelső evezők fehéres vörhenyesek. Kantárja, szemsávja, feje oldala és hasi oldala fehér, a begye táján gyenge sárgás fakóbarna lehelettel és apró sötét foltokkal. Az elsőrendű evezőtollak sötétbarnák, a hátsóknak a vége, a többinek (az első három kivételével) pedig a töve fehér. A másodrendű evezők, valamint ezek fedőinek vége szintén fehér, előbbieken széles fekete keresztsávval. Farktollai barnásfeketék; külső zászlajuk és a hegyük vörhenyes sárgásbarnán szegett; farktollak külső zászlója tiszta fehér, a két középső fehérvörhenyes, a szár mentén barna.

Életmódja

Neki-neki iramodó mozgása, inkább partfutókhoz hasonlít, majdnem úgy mozog, mint a futómadarak. Röpte könnyed, sokszor lebegő és akárhányszor hirtelenül és merőlegesen felfelé irányuló, nem úgy mint egyéb pacsirtáknál, amelyek lassanként s ferde irányban szoktak emelkedni. Hirtelen és függőlegesen történt felemelkedése után néhány pillanatig egy helyben lebeg, majd ugyanilyen hirtelenül zuhan alá összecsukott szárnyakkal vagy a földre, vagy valami bokorra, amelyről aztán újra a földre ugrik. Hangja mélabús, panaszkodó fütyülés, éneke se más, mint hívogatójának ismétlése, mely trillában végződik.

Forrás

• Brehm: Az állatok világa

További információk

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
• Videó a fajról