Sarlós pacsirta
|
|
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Sarlós pacsirta Mauritániában |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Alaemon alaudipes (Desfontaines, 1789) |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Sarlós pacsirta témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Sarlós pacsirta témájú médiaállományokat. |
A sarlós pacsirta vagy bankapacsirta (Alaemon alaudipes) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
A Dél-Európában is több ízben kézre került sarlóscsőrű pacsirta hazája egész Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia déli fele; a Zöld-foki Köztársaságtól Afrika egész északi felén át előfordul, továbbá az Arab-félsziget országaiban és Szíria, Irak, Irán, Afganisztán, Pakisztán terültén és India északnyugati felében is honos. Az észak-afrikai sivatagokban sehol sem ritka.
Megjelenése [szerkesztés]
Testhossza 19-22 centiméter, szárnyfesztávolsága 12–14 centiméter, farka 9 centiméter, csőre 2,5 centiméter. Törzse általában karcsúbb, mint a Magyarországon ismertebb pacsirtáké, csőre vékony és hosszú, többé-kevésbé hajlott. Hosszú csüdjén az ujjak közepesen hosszúak; a hátsó ujj karma rövid, alig hajlott. Szárnya igen hosszú és széles; első karevezője jóval hosszabb, mint a szárnyfedők, legalább 2,5 cm, míg a szárny hegyét a 3–5 evező alkotja. A legbelső evezőtollak szintén hosszabbak, de azért mégis jóval rövidebbek az első rendűeknél. Farka meglehetősen hosszú; tollazata dús és testhez álló. Felül halvány vörhenyes- vagy sárgás fakóbarna, míg feje és nyaka inkább szürkébe hajlik; a háta alja és a legbelső evezők fehéres vörhenyesek. Kantárja, szemsávja, feje oldala és hasi oldala fehér, a begye táján gyenge sárgás fakóbarna lehelettel és apró sötét foltokkal. Az elsőrendű evezőtollak sötétbarnák, a hátsóknak a vége, a többinek (az első három kivételével) pedig a töve fehér. A másodrendű evezők, valamint ezek fedőinek vége szintén fehér, előbbieken széles fekete keresztsávval. Farktollai barnásfeketék; külső zászlajuk és a hegyük vörhenyes sárgásbarnán szegett; farktollak külső zászlója tiszta fehér, a két középső fehérvörhenyes, a szár mentén barna.
Életmódja [szerkesztés]
Neki-neki iramodó mozgása, inkább partfutókhoz hasonlít, majdnem úgy mozog, mint a futómadarak. Röpte könnyed, sokszor lebegő és akárhányszor hirtelenül és merőlegesen felfelé irányuló, nem úgy mint egyéb pacsirtáknál, amelyek lassanként s ferde irányban szoktak emelkedni. Hirtelen és függőlegesen történt felemelkedése után néhány pillanatig egy helyben lebeg, majd ugyanilyen hirtelenül zuhan alá összecsukott szárnyakkal vagy a földre, vagy valami bokorra, amelyről aztán újra a földre ugrik. Hangja mélabús, panaszkodó fütyülés, éneke se más, mint hívogatójának ismétlése, mely trillában végződik.
Forrás [szerkesztés]
További információk [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
- Videó a fajról
- Pacsirtafélék
- Madárfajok
- Afganisztán madarai
- Algéria madarai
- Bahrein madarai
- A Zöld-foki Köztársaság madarai
- Csád madarai
- Dzsibuti madarai
- Egyiptom madarai
- Eritrea madarai
- Etiópia madarai
- India madarai
- Irán madarai
- Irak madarai
- Izrael madarai
- Jordánia madarai
- Kuvait madarai
- Líbia madarai
- Mali madarai
- Mauritánia madarai
- Marokkó madarai
- Niger madarai
- Omán madarai
- Pakisztán madarai
- Katar madarai
- Szaúd-Arábia madarai
- Szenegál madarai
- Szomália madarai
- Szudán madarai
- Szíria madarai
- Tunézia madarai
- Az Egyesült Arab Emírségek madarai
- Jemen madarai
- Nyugat-Szahara madarai

