Sarkady István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sarkady István
Született1834. december 24.
Gyöngyös
Elhunyt1892. december 8. (57 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásahírlapíró,
szerkesztő
SablonWikidataSegítség

Sarkady István (Gyöngyös, 1834. december 24.Budapest, 1892. december 8.) hírlapíró és szerkesztő.

Élete[szerkesztés]

Szülővárosában, Gyöngyösön végezte a gimnáziumot; a bölcseletet 1852-53-ban az egri líceumban tanulta. Azután felvették a veszprémi papnövendékek sorába és a pesti központi papnevelőbe küldték; itt végezte a négy évi teológiai tanfolyamot. Azonban fölszenteltetése előtt búcsút vett a papi pályától és teljesen az irodalmi pályán működött. Mint növendékpap a Katholikus Hetilapba és a Religióba írt; 1855-ben pedig a Török János bécsi Magyar Sajtójába lépett fel a világi irodalom terén. 1857-ben az akkori összes szépirodalmi lapok közöltek tőle eredeti történeti beszélyeket. 1858-ban segédszerkesztője volt a Boros Mihály által szerkesztett Társalgó című népies irányú lapnak. 1860 augusztusában átvette a Népujság szerkesztését, mely később Sárosy Gyula számüzetéséből való visszatérésekor Trombita címet vett fel; azt 1861. március 2-tól május 31-ig szerkesztette, amikor a szerkesztéstől rendőrileg eltiltották. 1862-ben a Sárosy-Albumot szerkesztette; ebben a Sárossy Gyuláról írt cikkét a császári és királyi rendőrség által megsemmisítette, Sarkadyt pedig haditörvényszék elé állították és hat hónapra elítélték, melyből egy hónapot a Károly-kaszárnyában le is töltött 1863-ban, de azon év november 19-én Erzsébet királyné nevenapja alkalmából többi politikai fogolytársaival együtt kegyelmet nyert. 1864-re Hajnal címmel naptárt szerkesztett; majd később bécsi leveleket írt a Pesti Naplónak nyíl jegy alatt. 1879-ben és 1880. május 20-áig az Uj Esztergom című lapot szerkesztette; ugyanő alapította 1879-ben az Esztergom és Vidéke című lapot, de attól három havi munkásság után megvált. 1880-ban visszatért Budapestre és fölelevenítette a Trombita című lapját, de az csak pár hónapig élhetett. 1885-ben a Nemzeti Politika főmunkatársa lett.

Újságcikkei[szerkesztés]

Cikkei a Pesti Divatlapban (1846. A veres haraszt, népmonda); a M. Sajtóban (1856. 236. Gyöngyös, okt. 1., 275. sz. Gyöngyös nov. 22., 1857. 119. Gyöngyös, máj. 13.); a Családi Lapokban (1857. II. Két tört. beszély); a Divatcsarnokban (1858. Pécs, május végén és tört. beszély, 1860. tört. beszély); a Hölgyfutárban (1858. tört. beszély); a Nővilágban (1858. tört. beszély); az Aradi Hiradóban (1859. beszély); az Új M. Múzeumban (1859. I. Pécsi püspöki könyvtár); a Hazánkban (II. 1860. Rozgonyi Simon); a Nép Ujságában (1860. II. A kuruczok szelleme, tört. beszély); a Vasárnapi Ujságban (1861. 47. sz. Sárosy Gyula életrajza, névtelenül); a Delejtűben (1861. Hadnagioknak tanosagh, versezet Sebastianus literatustól: Tinódi); az Emich Gusztáv Nagy Naptárában (1861. tört. beszély); az Esztergom és Vidékében (1879. 1. sz. Palkovics Károly, Esztergom polgármestere, 3. sz. Forgách Ágoston gróf püspök, 17. sz. Frey Vilmos, az esztergomi takarékpénztár vezérigazgatója).

Munkái[szerkesztés]

  • Történeti beszélyek. Pest, 1858. Két kötet.
  • Arany hullámok a történelem tengeréből. Uo. 1859. (Beszélyek.)
  • Hajnal. Arczképekkel és életrajzokkal diszített album, szépirodalmi függelékkel. 1863. (ism. M. Sajtó 265. sz.) 1868. Bécs, 160 arczképpel és 1873. Bpest. Három 4rét kötet körülbelül 500 kőnyomatú arczképpel.

Jegyei[szerkesztés]

A Pesti Naplóban báró Kemény Zsigmond szerkesztése alatt a kiegyezés előtt: nyíl jegy a vezércikkeinél; a Nemzeti Politikában pedig (X) jegy alatt politikai szemléket írt.

Források[szerkesztés]