Atya (Horvátország)
| Atya (Šarengrad) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Vukovár-Szerém |
| Község | Újlak |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 32234 |
| Körzethívószám | +385 (0)32 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 362 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 82 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 13′ 59″, k. h. 19° 16′ 48″Koordináták: é. sz. 45° 13′ 59″, k. h. 19° 16′ 48″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Atya témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Atya (horvátul: Šarengrad) falu Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Újlakhoz tartozik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Horvát neve, a Šarengrad (= tarka vár) alakban a régi Szár család emlékét őrzi. A település magyar neve Atya, amelyről a falu fölött emelkedő löszdombon ma is álló Atyavár is elnevezését nyerte.
Fekvése[szerkesztés]
Újlaktól 8 km-re nyugatra, a Duna jobb partján, Szata (Sotin) és Újlak (Ilok) között fekszik. Közigazgatásilag Újlak városi községhez (járáshoz) tartozik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint Atya területe már ősidők óta folyamatosan lakott. A falutól nyugatra, a Duna felett emelkedő magas teraszon, a „Renovo” nevű lelőhelyen[2] 1903-ban talajművelés közben urnamezős temető maradványai kerültek felszínre. A leletek összegyűjtése után azokat a késő bronzkorra és a kora vaskorra datálták. A legrégibb kerámialelet a dályai csoportoz tartozott. A falutól ugyancsak nyugatra fekvő „Kuruzeb” lelőhelyen[3] végzett régészeti terepbejárás során nagy mennyiségű kerámiatöredéket, kő- és csontszerszámokat, valamint különböző bronzkori tárgyakat találtak. A kerámiák a neolitikumtól a bronzkoron és a kora vaskoron át egészen a késő ókorig terjedő időszakból származtak. Megerősítették egy történelem előtti település létezését, míg az ókorban talán egy nagyobb villagazdaság, vagy katonai őrállomás volt ezen a helyen. A faluban a Stjepan Radić utca északi oldalán a 169. és 175. számok között, a „Klopare-Gradac” lelőhelyen[4] csontvázas sírokból két fazékedény maradványai kerültek elő, melyeket a szakemberek a 8. és 9. század közötti időszakra datáltak.
Atya egy régi dunai átkelőhelynél jött létre. A középkorban mezővárosi rangot élvező település első említése 1275-ből maradt ránk „Athya circa Danubium” alakban. Az 1332 és 1335 között kelt pápai tizedjegyzékben „Agay”, „Agka”, „Aga”, „Acha” névváltozatokban szerepel.[5] A 14. században Atya az Ajnard nemzetségből származó családok (Szár, Atyai, Kükei, Vér) birtoka volt. Várának, amelyet a 14. század közepén Kükei „Szár” László nyitrai ispán építtetett, már 1403 előtt várnagyai voltak. Később hűtlenség vádjával a király a Kükeieket birtokukból kivetette. 1398-ban Zsigmond király Maróti János bánnak adta.[6] 1470-ben a Maróti család kihalt, ettől kezdve birtokosai cserélődtek. A 15. században az uradalomhoz Atya városán kívül 24 falu tartozott.
Minorita kolostorát 1493-ban, régi dunai révjét pedig már 1449-ben említik. Laskai Osvát pesti vikárius 1499. május 19-én új rendszabályokat fogadtatott el az atyai kolostorban tartott káptalanon.[7] A várat 1526 augusztusának elején foglalták el a törökök, és csak 1686-ban szabadult fel. A törökdúlás évszázadait csak egy nagyobb torony, valamint a körítőfalak romjai élték túl.
Az első katonai felmérés térképén „Sarengrad” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Sarengrad” néven szerepel.[8] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Sarengrad” néven 197 házzal, 848 katolikus és 386 ortodox vallású lakossal az oppidumok között találjuk.[9]
A településnek 1857-ben 1265, 1910-ben 1472 lakosa volt. Szerém vármegye Újlaki járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 68%-a horvát, 16%-a szerb, 9%-a magyar, 5%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 90%-a horvát, 5%-a szerb nemzetiségű volt. 1991-ben a megszálló szerb csapatok elűzték a horvát lakosságot, akik csak hét év után térhettek vissza kifosztott házaikba. A falunak 2011-ben 528 lakosa volt. A faluban általános iskola, posta, üzlet és vendéglő is található.
Gazdaság[szerkesztés]
A helyi gazdaság alapja ma hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás. A településen emellett számos kézműves (halászok, ácsok, bognárok) is dolgozik.
Népessége[szerkesztés]
| Lakosság változása[10][11] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.265 | 1.484 | 1.424 | 1.558 | 1.489 | 1.472 | 1.392 | 1.448 | 1.349 | 1.622 | 1.443 | 1.357 | 1.106 | 1.005 | 838 | 528 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Atya várát[12] a Duna felett emelkedő meredek falú magaslatra építették. 1405-ban már castellumként említik, akkor Maróti János macsói bán birtoka volt. 1507-ben a Geréb testvérek birtokába került, majd 1526-ban elfoglalták a törökök, kiverésük után romokban hevert. Déli részén állnak még egy négyszögletes torony maradványai, melynek földszintjén dongaboltozatos, míg emeletén gótikus bordás boltozatú helyiség található. a tornyon nagy ablaknyílások voltak. A toronytól északi irányban falmaradványok láthatók. A vár téglából épült és védőárok veszi körül. Egyike azon kevés fennmaradt középkori váraknak, amelyek a Duna mentén helyezkednek el.
- Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt temploma[13] és kolostora. A templom egyhajós épület, szűk és alacsony, sokszögzáródású szentéllyel. Eredetileg gótikus épület volt, melyhez 1420 körül a szentély déli oldalához csatlakozó, három emelet magasságú harangtornyot építettek csúcsíves ablakokkal. A kolostor épülete is gótikus volt eredetileg. 1742 és 1757 között a templomot és a kolostort barokk stílusban építették át. A kolostorhoz új szárny épült, a templom pedig alacsonyabb, barokk boltozatot kapott. Az emeletes kolostorépület délről csatlakozik a templomhoz, belül pedig négyszögletes udvart zár körbe. A templombelső barokk kialakítása a 19. század elejéig tartott. Ekkor készültek márványozott és aranyozott a Páduai Szent Antal- és a Szűz Mária-mellékoltárok, az Assisi Szent Ferenc kép és a Pietà, valamint a keresztút fakeretes stációi. Az orgona 1823-ban készült.
- Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt pravoszláv temploma a 18. században épült. Berendezése a 19. század első feléből való, barokk-klasszicista stílusú biedermeier elemekkel. Az ikonosztáz, Georij Dević fafaragóművész munkája 33 ikont tartalmaz, melyeket Bogdan Đukić festőművész festett Hristopulos Grekos segítségével 1854/55-ben. Az Istenanya trónját rokokó stílusban készítették, és gazdag aranyozással díszítették. A kórus szekkó stílusú festménye a rigómezei csatát ábrázolja.
Oktatás[szerkesztés]
Írott történelmi források szerint a kolostorban már 1743-tól iskola működött, amelyet a ferences rendi atyák vezettek. A tanárok közül Lovro Kasanovićot és Bernard Leakovićot melítik. 1753-tól a 19. század végéig Šarengradban noviciátus működött a fiatal papok számára. Számos híres ferences professzor és író tanult ebben az iskolában. 1822-ben Horvat Ádámot említik a horvát nyelv oktatójaként és a Šarengradi Állami Iskola igazgatójaként. Ivan Markotić szerzetest, aki a templom orgonistája is volt 1834-ben tanárképzésre küldték. 1854-ben új iskolaépületet nyitottak a faluban, ahol a ferencesek tanítottak.
Közvetlenül a háború előtt az iskolába 350 tanuló járt és 35 alkalmazott volt. A délszláv háború idején az iskolában katonai parancsnokság rendezkedett be. Az iskolát később lerombolták, a bútorokat megsemmisítették. Az iskola első emeletén sokáig kínzókamra volt, ahova a helyi lakosokat hurcolták és vallatták. A tanítás csak hét év után indulhatott meg újra, miután az iskolaépületet 1998-ban felújították az Újjáépítési és Fejlesztési Minisztérium, valamint az Európai Unió támogatásával.
Sport[szerkesztés]
Az NK Šarengrad labdarúgóklubot 1962-ben alapították. 1979. október 9-én az RNK Sloga Vukovar elleni mérkőzésen a 65. percben egy néző megtámadta a Sloga játékosát, miután eljárást indítottak a klub ellen, ami NK Šarengrad feloszlatásához vezetett. Nem ismeretes, hogy a klub létezett-e a délszláv háborúig. Az NK Šarengradot a horvát Duna-régió békés reintegrációja után 1998-ban vették újra nyilvántartásba. Jelenleg a megyei második ligában szerepel, amelyet a 2014/15-ös idényben a klub megnyert, de vezetői úgy döntöttek, hogy nem lép fel magasabb osztályba.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4979.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4980.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-5308.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Budapest 1894.
- ↑ Diplomatikai levéltár 8301.
- ↑ Lábadi, 49. o.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...579. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 33. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1169.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1168.
Források[szerkesztés]
- TEKUĆA ONOMASTIČKA BIBLIOGRAFIJA (2002.–2004.)
- Szatanek József 2007: Atya vára a Duna felett. Várak, kastélyok, templomok. Archiválva 2018. április 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Gere László: Várak a Szerémségben
- Lábadi, Károly. Egyházak Alsó-Baranyában és Szlavóniában. Eszék: HunCro Médiaközpont Kft (2012). ISBN 978-953-7366-23-0
- A község kulturális értékei (horvátul)
- Az általános iskola honlapja Archiválva 2020. november 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Andrea Rimpf – Anita Rapan Papeša – Marko Dizdar 2020: The results of the rescue excavations of the Late Avar Age cemetery of Šarengrad – Klopare in 2019. Annales Instituti archaeologici XVI.
További információk[szerkesztés]
- Újlak város hivatalos oldala (horvátul)
- A város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
