Saragarhi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sharagarhi csata 1897 szeptember 12-én mintegy 10 000 afgán harcos és 21 szikh harcos és között zajlott, akik az utolsó emberig védték az erődöt, amely jelenleg Pakisztán területén van. Az afgán támadók mintegy 600 fős veszteséget szenvedtek.

A 21 szikh harcos vezetője Havildar Ishar Singh volt. A szikh közösség minden évben megünnepli szeptember 12-én a Sharaghari napot, amely a leghősiesebb küzdelmek egyikeként vonult be a történelembe a Thermopülai csata mellett. A csata részleteinek leírása rendelkezésre áll, mivel a katonák folyamatosan tájákoztatták a többi erődöt a csata állásáról.

Később mind a 21 katona megkapta az adományozható legmagasabb indiai katonai kitüntetést, amit a brit uralkodó abban az időben indiai katonának adományozhatott (Indian Order of Merit, a Viktória kereszt megfelelője).

A kitüntetést kapták:


  1. Havildar Ishar Singh
  2. Lal Singh
  3. Chanda Singh
  4. Sundar Singh
  5. Sepoy Ram Singh
  6. Sepoy Uttar Singh
  7. Sepoy Sahib Singh
  8. Sepoy Hira Singh
  9. Sepoy Daya Singh
  10. Sepoy Jivan Singh
  11. Sepoy Bhola Singh
  12. Sepoy Narayan Singh
  13. Sepoy Gurmukh Singh
  14. Sepoy Jivan Singh
  15. Sepoy Gurmukh Singh
  16. Sepoy Ram Singh
  17. Sepoy Bhagwan Singh
  18. Sepoy Bhagwan Singh
  19. Sepoy Buta Singh
  20. Sepoy Jivan Singh
  21. Sepoy Nand Singh