San Pedro-kaktusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
San Pedro-kaktusz
Flowering San Pedro cactus.jpg
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Nemzetség-
csoport
:
Trichocereeae
Nemzetség: Echinopsis
Faj: E. pachanoi
Tudományos név
Echinopsis pachanoi
Britton & Rose, 1920
Szinonimák
  • Trichocereus pachanoi
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz San Pedro-kaktusz témájú kategóriát.

A San Pedro-kaktusz (Echinopsis pachanoi, illetve Trichocereus pachanoi) a kaktuszfélék (Cactaceae) családjában az oszlopkaktuszok közé tartozik.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ecuadorban, Peruban és Bolíviában honos; Peru és Ecuador határvidékén termesztik is.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

San Pedro-kaktusz fiatal hajtása

Fiatalon egyértelműen oszlopos, idős korában oldalhajtásokat növesztve fa alakúvá fejlődik. Az öreg, több száz éves példányok 6–8 m magasak lehetnek; törzsük 20–50 cm vastag, ágaik átmérője 10–20 cm. Kékeszöld hajtásai fiatalon a viaszbevonattól deresek, szürkén hamvasak. 6–8 bordája széles, gömbölyített, az areoláknál (rügypárnáknál) bemélyedő. Egy-egy areolából 3–7 különböző méretű, sárgás, illetve barnás árnyalatú tövis nő. Areolái fiatalon sárgás halványbarnák, később piszkosfehérek vagy szürkék.

Homorú tölcsér alakú, 22–23 cm hosszú, fehér virágai éjszaka nyílnak. Átmérőjük 10–20 cm. A virágcső kívül feketés, főleg a pikkelyek körül.

A kerekded, sötétzöld termés átmérője 3–5 cm; a szabálytalanul gömbölyded és érdes felületű, fekete vagy sötétbarna magé 1,5–2 mm.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon fényigényes, de a a szórt fényt szereti. A tűző napon napszúrást kaphat, de ha nem jut elég fényhez, hajtásai elvékonyodnak. A vizet jól áteresztő talajt kedveli, mert a pangó vízre nagyon érzékeny; attól könnyen elrothadhat.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A növény alkaloidokat, közöttük meszkalint tartalmaz, ezért egyes főzetét indián népek sámánjai, illetve papjai a peyotlhoz hasonlóan, a szertartásaikhoz szükséges révület elérésére fogyasztották. Használata különösen a Chavin-kultúrában terjedt el.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]