Samuel Marinus Zwemer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Samuel Marinus Zwemer
Született 1867. április 12.
Vriesland, Michigan, USA
Elhunyt 1952. április 2.
New York City, New York, USA

Samuel Marinus Zwemer (1867. április 12. – 1952. április 2.), akit az iszlám apostolnak is neveznek, egy amerikai misszionárius, utazó és tudós. A Michigan állambeli Vrieslandben született. 1887-ben főiskolai diplomát szerzett a Hope Főiskolán (Holland, Michigan), 1890-ben pedig egyetemit a New Brunswick-i Teológiai Szemináriumban (New Brunswick, New Jersey).[1] Teológiából doktori fokozatot 1904-ben a Hope Főiskolán, majd 1919-ben a Rutgers Fősikolán; jogból a Muskingham Főiskolán szerzett 1918-ban.

Miután 1890-ben Iowában, Pella városában a Református Egyház szolgálatára szentelték, 1891-től 1905-ig Baszrában, Bahreinben és más arabok által lakott országokban, településeken volt misszionárius. 1890 és 1913 között az Arab Misszió tagja volt. Zwemer 1913-tól 29-ig Egyiptomban szolgált. Beutazta egész Kisázsiát, és elnyerte a londoni Királyi Földrajzi Társaság kutatói ösztöndíját.

1929-ben kinevezték a Princeton Teológiai Szemináriumban a Missziók Professzorának és a Vallástörténelem Professzorának, ahol 1937-ig tanított. 1896. május 18-án vette el feleségül Amy Elizabeth Wilkes-t. Az Amerikai Missziós Társaság elutasította őt, így egyedül ment a tengerentúlra. Ő alapította, majd 35 éven keresztül szerkesztette "A Muzulmán Világ" c. kiadványt. Az ő befolyásolására ment sok keresztény iszlám országba misszionáriusnak.

70 évesen vonult nyugdíjba a Princeton Teológiai Szemináriumból, de továbbra is írt, publikált, valamint nyilvános beszédeket is adott. Zwemer New York City-ben halt meg 84 éves korában.

Ruth A. Tucker szerint Samuel Zwemer megtértjeinek száma "talán kevesebb, mint egy tucat a majd’ 40 éves szolgálata alatt" és "missziójának legnagyobb eredménye az volt, hogy felhívta a keresztények figyelmét a muzulmánok közötti evangelizáció szükségességére"[2].

Karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Raymond Lullról szóló életrajzában Zwemer Lull misszióját három[3] területre osztotta, és mi is a Zwemer által felállított kategóriákat használjuk Zwemer szolgálatának leírására: evangelizálás, írás és toborzás.

Evangelizálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zwemer a szolgálata első mérföldkövének Arábiába való érkezését tekintette 1890-ben, hogy közvetlenül a muzulmán közösséggel dolgozzon.[4] Abban az időben az evangelizálás fő módja az irodalom szétosztása[5] és a személyes beszélgetés[6] volt. Zwemer kombinálta a szembesítő- és a békésebb megközelítést Krisztus szeretetének bemutatására, "a diákönkéntesek jellemzőit" [7]. Az emberekkel való spontán interakciójáról szóló történetek alapján tehetséges és kreatív evangélista[8] lehetett.

Írás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lullról szóló hagyomány[9] szerint Zwemer "egy autópályányi angol nyelvű könyvet hagyott maga után egy fél évszázadon keresztül"[10]. A nagy irodalmi vállalkozásának részeként 1912-ben letelepedett Kairóban, hogy a Nílusi Missziós Nyomdával együtt dolgozva az a "muzulmánoknak szóló keresztény irodalom központjává"[11] válhasson. Az 1910-ben tartott Edinburgh-i Világmissziós Konferencia eredményeként 1911-ben megalapította a negyedévenként megjelenő "Muzulmán Világ"-ot, mert "ha a kereszténység egyházainak kell az Evangéliummal elérnie a muzulmán világot, azt ismerniük kell."[12] 1947-ig volt a szerkesztője, a legtöbb számot saját zsebből fizetve.[13] Megalapította az Amerikai Keresztény Irodalmi Társaságot Muzulmánok Részére, amivel több, mint negyedmillió dollárt gyűjtött össze az evangéliumi irodalom termelésére.[14] Az alkotmánya kifejezte Zwemer azon meggyőződését, hogy a nyomtatott lapnak "egyedülálló értéke, hogy könyv által elérhetik a mohamedánokat az Evangéliummal... így eddig zárt ajtók nyílnak meg a bizonyságtevőknek, akik kitartóan, bátran és hatékonyan tudják hirdetni az Evangéliumot."[15] Zwemer missziós stratégiai programjában úgy tekintette a nyomtatott oldalt, mint "a nemzet gyógyulásának lapjait".[16]

Toborzás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zwemer harmadik mérföldköveként elfogadta a princetoni főiskola professzori állását 1929-ben, így kijelölve misszionáriusi mozgalmának felkészítési- és toborzási területét, bár ez karrierjének mindig is jelentős szempontja volt. Egy hosszabb szabadság idején az SVM utazó képviselője volt; misszióra motiváló beszédei legendásak.[17] Útvonala herkulesi volt: 1914-ben Amerikában 113 nap alatt 151 különböző címet adott meg.[18] W.H.T. Gairdner úgy nevezte "ő a két lábon járó gőzgép".[18] Adománygyűjtő tehetsége lenyűgöző volt, egy év alatt 32.886 dollár támogatást gyűjtött a Külföldi Missziók Református Kuratóriumának, pedig akkoriban egy misszionárius fizetése évente csak 900 dollár volt.[19] J. Christy Wilson Jr. így foglalta össze: "Speer és Zwemer valószínűleg több fiatal férfit és nőt indított misszióra, mint bármely két keresztény a történelem folyamán"[18].

Hagyaték[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közvetlen úttörő munkájának eredményeként négy missziós állomást állítottak fel, bár csak kevés[20] "megtérő mutatott bátorságot hite vállalására."[21] Ez az eredete a bahreini Szent Kristóf Székesegyháznak.[22] Lehetetlenség tudni, hány emberre volt hatással az a rengeteg traktátus és Szentírás, amiket szétosztottak. Könyvei még ma is jelentős különbséget idéznek elő, és a negyedévenként megjelenő publikációi megmaradtak jelentős folyóiratnak. A diákönkéntesek mozgalmának köszönhetően, amihez Zwemer neve erősen kötődik, 14.000 fiatal ment misszióba.[23]

Hit[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei kálvinizmusát követve[24], Zwemer teológiájában mindenben meglátta Isten fennhatóságát.[25] A Bibliát követte hitében és szolgálatáról való gondolkodásában, ez érződött szókincsén is.[26] Tanulmányozta az Istenről szóló iszlám tanítást, éles vonalat húzva közé és a Biblia Istene közé, de idővel finomodott a véleménye.[27] Értékelte az iszlámok által alkotott átfogó képet Istenről, úgy tekintve azt, mint a "kelet kálvinizmusát"[28], a Basmillát kirakta kairói íróasztala fölé[29], sőt még "A Muzulmán Világ" borítójára is rányomtatta. Az iszlám erősségének tartotta az egyistenhitet[30], de megértette a hiányosságukat is[31]. Számára a Szentháromság[32] megértése nélkül Isten megismerhetetlen és személytelen[33]. Éppen ezért a megtestesülés és engesztelés tanait nagy becsben tartva nagy műveket írt ezekben a témákban: "A jászol dicsősége"[34] és nagy kedvencét[35] "A kereszt dicsősége"[36] címmel. Bár ez akadály volt a muzulmánoknak, ő mégis úgy látta őket, mint akiknek létfontosságú az evangelizálás.[37] Zwemer Istene dicsőséges és mindenre kiterjedő: "Soha ne elégedj meg a kompromisszumokkal vagy engedményekkel, követelj inkább "feltétel nélküli önfeladást".[38]

Missziólógia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zwemer mindent felölelő Isten-látása volt missziológiájának a hajtóere: "A fő küldetés vége nem az emberek üdvössége, hanem az Isten dicsősége."[39] Közvetlenül Kálvintól jön a látása: "Isten úgy teremtette a világot, hogy az az Evangélium terjedésén keresztül dicsőségének színháza legyen."[40] Ez volt az a rendíthetetlen hit a végtelen erőben és Isten fennhatóságában, ami "A Lehetetlen dicsőségének" bemutatásaként Zwemert az "iszlám bölcsőjéhez" vonta.[41] Bizalma a Közel-Keleten terjedő Evangélium győzelmében megingathatatlan volt.[42] Mégis, a missziológia győzelmét alapvetően a kereszt formálta: "Krisztus a hódító, aki mindig a veszteségen, megaláztatáson és szenvedésen keresztül nyert győzelmet."[43] Ez aligha maradt elméleti tudás Zwemernek, hiszen a bátyát és két lányát vesztette el.[44] Vander Werff Zwemer a missziólogiai megközelítését "krisztusközpontú antropológiaként" írja le, vagyis a muzulmánok legnagyobb szüksége az evangélium üzenete, szemben a nyugati civilizációval, illetve az "emberbaráti oktatási programokkal"[45]. Zwemer a következő módon foglalja össze missziós hitvallását: "Ha Isten szuverenitása a kiindulópontot, Isten dicsősége a cél, Isten akarata a motívum, a missziós vállalkozás szembe tud nézni a legnehezebb missziós feladattal – a muzulmán világ evangelizációjával".[46]

Ekkléziológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zwemernek az Egyház drága volt, mert az valóban "Isten Egyháza, amiért saját vérével fizetett."[47] Nézete a felekezetekről ökumenikus és nagylelkű, messze a református hagyományokban mutatott egyházi tendenciáktól. Az általa létrehozott Arab Kuratórium határozottan "felekezetmentes".[48] Képes dicsérni VII. Gergely és III. Ince pápát.[49]. Várta azt a napot, amikor az ortodox egyházak csatlakoznak hozzá a muzulmánok evangelizálásában.[50] A Muzulmán Világ első számában kijelentette, hogy célja nem az egyház viszályának vagy törésének ábrázolása, hanem az ige legjobb értelemben vett széleskörű értelmezése."[51] Mottója: "Legfőbb dolog az egységre való törekvés, nem lényeges a szabadság, ha mindenben ott a szeretet."[52] Ezúttal tisztán és precízen beszélt a lényegről.[53] Ilyen vágyat az ökumenizmus iránt az iszlám misszió iránti szenvedélye táplált: "a kockán forgó kérdések túl fontosak és sürgősek, ezért az egység a legfontosabb."[54]

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A The Moslem World, negyedéves tudományos folyóirat szerkesztése mellett – 37 kötet (1911-47), és a Quarterly Review (London) mellett, a következő könyveket írta:

Az Omán és a Trucial part (mai Egyesült Arab Emírségek) területein való utazásairól is írt cikket, ami arról híres, hogy az Abu Dhabiban lévő Qasr al-Hosn-ról legkorábbi ismert képet tartalmazza:

  • Three Journeys in Northern Oman (1902), The Geographical Journal, Vol XIX, No1

Továbbá[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyomtatásban megjelent (2007)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wilson, J. Christy, Apostle to Islam. A biography of Samuel M. Zwemer, Grand Rapids, MI: Baker Book House, 1952.
  • Wilson, J. Christy, Flaming Prophet: The Story of Samuel Zwemer, New York: Friendship Press, 1970.
  • Greenway, Roger S. (Editor), Islam and the Cross: Selections from "The Apostle to Islam", P and R Publishing, 2002.
  • Ipema, P. (Peter), The Islam interpretations of Duncan B. Macdonald, Samuel M. Zwemer, A. Kenneth Cragg and Wilfred C. Smith, Thesis (Ph.D.) - Hartford Seminary Foundation, 1971.
  • The vital forces of Christianity and Islam: six studies by missionaries to Moslems / with an introduction by the Rev. S. M. Zwemer, and a concluding study by Professor Duncan B. Macdonald, Oxford University Press, 1915.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Zigzag Journeys in the Camel Country: Arabia in Picture and Story, 1911. július 14. (Hozzáférés: 2013. szeptember 22.)
  2. Ruth A. Tucker. From Jerusalem to Irian Jaya: A Biographical History of Christian Missions. p. 241.
  3. ‘Lull’s lifework was three-fold: he devised a philosophical or educational system for persuading non-Christians of the truth of Christianity; he established missionary colleges; and he himself went and preached to the Moslems...’ Zwemer, Raymond Lull: First Missionary to the Moslems (New York: Funk & Wagnalls, 1902), 63-64.
  4. He settled at first in Basrah and then he moved with his wife Amy to Bahrain, were they stayed until 1905. Ruth Tucker, From Jerusalem to Irian Jaya, 240.
  5. ‘The distribution of the Word of God always holds the first place. It has always proved its power.’ Zwemer, ‘A Call to Prayer’, 152.
  6. Ruth Tucker, From Jerusalem to Irian Jaya, 239. He thought personal interaction was always the most effective mode: Samuel Zwemer, ‘Broadcasting our message’, The Moslem World 29/3 (1939): 217.
  7. Ruth Tucker, From Jerusalem to Irian Jaya, 241. cf. Zwemer, ‘A Call to Prayer’ in Islam and the Cross. Edited by Roger S. Greenway. Original year 1923. Phillipsburg: P&R, 2002. 147. Two methods stand out in clear contrast: the polemic and the irenic; the method of argument, debate, contrast, and comparison on the one hand, and on the other had the method of loving approach along lines of least resistance.’
  8. e.g. The story of the Cretan Tavern keeper and asking the fruit vendor for ‘fruit of the Spirit’. Jesse R. Wilson, ‘One of a kind’, Christian Century 84/21 (1967): 687-688.
  9. ‘It was said that of Raymond Lull that he wrote an unbelievable number of books - hundreds of manuscripts of his works may be found in European libraries to this day. In this particular, as in others, Zwemer ranks as a disciple of his famous precursor in missionary work for Moslems.’ J. Christy Wilson Sr. Apostle to Islam: a biography of Samuel M. Zwemer (Grand Rapids: Baker, 1952), 193.
  10. J. Christy Wilson Sr. Apostle to Islam: a biography of Samuel M. Zwemer (Grand Rapids: Baker, 1952), 205.
  11. Vander Werff, Christian Mission to Muslims, 226.
  12. Zwemer, ‘Editorial’, The Moslem World 1/1, 2.
  13. J. Christy Wilson Sr. Apostle to Islam: a biography of Samuel M. Zwemer (Grand Rapids: Baker, 1952), 182.
  14. Wilson Sr. Apostle, 14. cf.188-9.
  15. Cited in J. Christy Wilson Sr. Apostle to Islam: a biography of Samuel M. Zwemer (Grand Rapids: Baker, 1952), 186-7.
  16. J. Christy Wilson Sr. Apostle to Islam: a biography of Samuel M. Zwemer (Grand Rapids: Baker, 1952), 13.
  17. J. Christy Wilson Jr. ‘The Apostle to Islam: The Legacy of Samuel Zwemer’, IJFM 13:4 (1996): 165. ‘Certainly no missionary of our time has been more widely quoted’ J. Christy Wilson Sr. Apostle to Islam: a biography of Samuel M. Zwemer (Grand Rapids: Baker, 1952), 14.
  18. ^ a b c J. Christy Wilson Jr. ‘The Apostle to Islam: The Legacy of Samuel Zwemer’, IJFM 13:4 (1996): 166.
  19. J. Christy Wilson Sr. Apostle to Islam: a biography of Samuel M. Zwemer (Grand Rapids: Baker, 1952), 69.
  20. ‘At the great Tambaram Missionary Conference of 1938, the most moving of all the speeches was that of the veteran Dr Paul Harrison, who, having told the story of the five converts that the mission had won in fifty years, sat down with the quiet words: ‘The Church in Arabia salutes you’. Stephen Neill, A History of Christian Missions (2nd ed.; rev. Owen Chadwick; Ringwood, Victoria: Penguin, 1986),311.
  21. Tucker, From Jerusalem to Irian Jaya, 240
  22. Robert Jarman, ‘St Christopher’s Cathedral and Awali Anglican Church’, http://www.stchcathedral.org.bh/history/history.htm. Accessed 20 May 2010.
  23. Wilson Sr. ‘The Significance of Samuel Zwemer’, 54. Kenneth Scott Latourette says that only on the last day ‘will it be clear how many countries have been touched by them or how many thousands have been introduced to eternal life by their witness.’ Kenneth Scott Latourette in J. Christy Wilson Sr. Apostle to Islam: a biography of Samuel M. Zwemer (Grand Rapids: Baker, 1952), 5.
  24. ‘His father taught him the Heidelberg Catechism as a boy and he remembered many of the answers all his life.’ Wilson Sr. Apostle, 241.
  25. ‘His theology was conservative Calvinism and he believed with all his heart in the whole of the Bible as the Word of God, and in the Reformed Faith.’ J. Christy Wilson Sr. Apostle to Islam: a biography of Samuel M. Zwemer (Grand Rapids: Baker, 1952), 241.
  26. ‘The Bible was so much a part of his life that thought and word seemed naturally to take the form of Biblical phrase’ J. Christy Wilson Sr. Apostle to Islam: a biography of Samuel M. Zwemer (Grand Rapids: Baker, 1952), 241.
  27. Hubers, ‘Samuel Zwemer’, 118. See Samuel Zwemer, Arabia: The Cradle of Islam, (New York: Fleming H. Revell, 1900), 171 and then Samuel Zwemer, ‘The Allah of Islam and the God of Jesus Christ’, The Moslem World 36/4 (1946): 66-67. e.g. ‘The ninety-nine excellent names of Allah can also (with one or two exceptions) be found as attributes of Jehovah in the Old Testament Scriptures.’
  28. Samuel Zwemer, ‘Calvinism and the Missionary Enterprise’, ThTo 7/2 (1950): 212-214.
  29. J. Christy Wilson Sr. Apostle to Islam: a biography of Samuel M. Zwemer (Grand Rapids: Baker, 1952), Frontispiece.
  30. ‘Islamic theism is so great and so strong that it often puts our Western theism (timid of transcendence, shy of miracles, and confined to second causes) to shame.’ Zwemer, ‘The Allah of Islam and the God of Jesus Christ’, 67.
  31. ‘Moslem mysticism was a revolt against the orthodox doctrine of Allah. The human heart craves a God who loves; a personal God who has close relations with humanity; a living God who can be touched with the feeling of our infirmities and who hears and answers prayer.’ Samuel Zwemer, ‘Surat al-Ikhlas’, The Moslem World 26/4 (1936): 328.
  32. ‘The doctrine of the Trinity is not only fundamental but essential to Christianity.’ Samuel Zwemer, ‘The Doctrine of the Trinity’, The Moslem World 35/1 (1945): 2.
  33. ‘The God whom men know outside of Jesus Christ and apart from the Holy Spirit is a nebulous thing an idea not a reality’ Zwemer, ‘The Doctrine of the Trinity’, 2.
  34. ‘The Incarnation was the greatest miracle of human history.’ Zwemer, The Glory of the Manger, 11.
  35. J. Christy Wilson Jr. ‘The Apostle to Islam: The Legacy of Samuel Zwemer’, IJFM 13:4 (1996): 167.
  36. ‘If the Cross of Christ is anything to the mind, it is surely everything—the most profound reality and the sublimest mystery.’ Samuel Zwener, The Glory of the Cross, (London: Marshall, Organ & Scott, 1928), 6.
  37. ‘The Cross of Christ is indeed the missing link in the Moslem creed.’ Zwener, The Glory of the Cross, 89.
  38. Zwemer, ‘Editorial’, The Moslem World 1/2, (1911): 97. He wrote: ‘there is a sense in which Christianity is as intolerant as Islam;’
  39. Samuel Zwemer, Thinking Missions with Christ, (London: Marshall, Organ & Scott, 1934), 67. See Vander Werff, Christian Missions to Muslims, 260.
  40. Calvin quoted by Zwemer in ‘Calvinism’, 208.
  41. Samuel Zwemer, ‘The Glory of the Impossible’, in Perspectives on the World Christian Movement. (4th Edition; ed. Ralph D. Winter & Steven C. Hawthorne. Orig. year 1911; Pasadena: Paternoster, 2009), 329.
  42. ‘I only hope that when Christ’s gospel has conquered Arabia, the name of Jesus will be written on every mosque and in every heart;...’ ‘ Samuel Zwemer & Amy Zwemer, Tosy-Turvy Land: Arabia pictured for children (New York: Fleming H. Revell, 1902), 71. the twentieth century is to be preeminently a century of missions to Moslems’, Raymond Lull: First Missionary to the Moslems (New York: Funk & Wagnalls, 1902), xxi.
  43. Samuel Zwemer, ‘A Call to Prayer’ in Islam and the Cross (ed. Roger S. Greenway; orig. year 1923; Phillipsburg: P&R, 2002),144.
  44. The gravestone for his daughters reads ‘WORTHY IS THE LAMB TO RECEIVE RICHES’. J. Christy Wilson Jr. ‘The Apostle to Islam: The Legacy of Samuel Zwemer’, IJFM 13:4 (1996): 165.
  45. Vander Werff, Christian Mission to Muslims, 235, 236, 243, 249, 251. cf. Samuel Zwemer, ‘Our Evangel and Islam’, The Moslem World 26/2 (1936): 112.
  46. Zwemer, ‘Calvinism and the Missionary Enterprise’. Theology Today 7:2 (1950): 214.
  47. Acts 20:28, quoted by Zwemer: The Glory of the Cross, 16, 95, 105 & 107.
  48. Samuel Zwemer & James Cantine, The Golden Milestone: Reminiscences of Pioneer Days Fifty Years Ago in Arabia, (New York: Fleming H. Revell, 1939), 32, 151, 153.
  49. Zwemer, Raymond Lull: First Missionary to the Moslems (New York: Funk & Wagnalls, 1902), 9. Also: ‘In spite of its objectionable doctrinal features, what Protestant can read Dr. Cole’s admirable translation of the Stabat Mater without being deeply affected?’, Raymond Lull, 11. Though, as a good Protestant, he wasn’t above making the odd joke about Catholicism: ‘if all the Popes had been married, like Peter, whom they claimed to be the first Pope, they would never have dared to claim they were infallible.’ Wilson Sr., ‘The Significance of Samuel Zwemer’, 58.
  50. ‘When their [Oriental Christians] hearts are set aglow by the love of Christ they will make the Church a home for Moslem converts, not only, but run to meet the prodigals and welcome them to the Father’s home and the Father’s heart.’ Zwemer, ‘Our Evangel and Islam’,112.
  51. Samuel Zwemer, ‘Editorial’. The Moslem World 1/1, 2.
  52. Zwemer, ‘Editorial’. The Moslem World 1/1, 2.
  53. e.g. ‘All Christians are agreed that belief in the return of our Saviour is of the ecumenical faith.’ Samuel Zwemer, The Glory of the Empty Tomb, (New York: Fleming H. Revell, 1947),158. Also: Samuel Zwemer, ‘The Dynamic of Evangelism’, The Moslem World 31/2 (1941): 110.
  54. Cited in Vander Werff, Christian Mission to Muslims, 235.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Samuel Marinus Zwemer témában.