Samuel Heinicke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Samuel Heinicke
Született1727. április 10.
Nautschütz
Elhunyt1790. április 30. (63 évesen)
Lipcse
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
HázastársaAnna Catharina Elisabeth Heinicke
Foglalkozásagyógypedagógus
SírhelyeSüdfriedhof Leipzig
A Wikimédia Commons tartalmaz Samuel Heinicke témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Samuel Heinicke (Nautschütz, Krs. Weißenfels, 1727. április 10.Lipcse, 1790. április 30.) német gyógypedagógus, hallássérültek gyógypedagógiájának jeles művelője, az ún. „német módszer” kialakítója, azaz megtanította a siketekkel a szájról olvasást és a hangos beszédet.

Életpályája[szerkesztés]

Sok küzdelem árán végezte tanulmányait Jénában. Előbb (1763-68) mint magántanító, majd (1768-77) kántortanítóként működött. Már 1754-ben találkozott egy siket kisfiúval, akit beszélni tanított. Johann Konrad Ammann Surdus loquens (=Beszélő siket) című műve indította el a pályáján. Előbb Eppendorfban létesített kis intézetet siket gyermekeknek, majd 1778-ban Lipcsében a fejedelem támogatásával megalapította a siketek első németországi intézetét. Samuel Heinicke Charles-Michel de l'Épée-vel szemben azt vallotta, hogy a képekben, írásban, jelekben gondolkodás bizonytalan, ezért a siket gyermeket is a hangzóbeszédre kell megtanítani. Samuel Heinicke módszerében, ami ma már szerte a világon ismert, az ujjábécé és a természetes jelek, a siketek jelnyelve csak segédeszközként vannak jelen, mindjárt kezdetben a hangzóbeszéd tanítása és szájról olvasás elsajátíttatása a feladat.

Az ún. francia és a német módszer hívei sokáig harcban álltak egymással. 1880-ban, a siketnéma-intézeti tanárok milánói kongresszusán a német módszer vívta ki az elsőbbséget. A „jel és szó háborúja” azonban ma sem ismeretlen.

Munkái (válogatás)[szerkesztés]

  • Beobachtungen über Stumme und über die menschliche Sprache in Briefen. Hamburg, 1778.;
  • Über die Denkart der Taubstummen und die Misshandlungen, welchen sie durch unsinnige Kuren und Lehrarten ausgesetzt sind. Leipzig, 1780.
  • Wichtige Entdeckungen und Beiträge zur Seelenlehre und zur menschlichen Sprache, 1784. (MOKKA-katalógusból)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Hesse, G.-Wegener, H. (Hrsg.): Enzyklopädisches Handbuch der Sonderpädagogik. Berlin-Charlottenburg, 1966. 1303.;
  • Gordosné Szabó Anna: Gyógypedagógia-történet. I. Egyetemes gyógypedagógia-történet a XX. századig. Budapest, 1962 1 , 1992 20. 109-111.;
  • Löwe, A.: Hörgeschädigtenpädagogik international. Heidelberg, 1992. 37-41.