SZ–200
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
| SZ–200 | |
| Csehszlovák SZ–200-as múzeumban | |
|
|
|
| NATO-kód | SA–5 Gammon |
| Funkció | Nagy hatómagasságú honi légvédelmi rakéta |
| Tervező | Almaz OKB |
| Szolgálatba állítás | 1967 |
|
|
|
| Irányítás | félaktív lokátoros önirányítás |
| Robbanótöltet | repesz-romboló vagy 25 kt nulkeáris |
| Gyújtó | Aktív rádiógyújtó vagy rádióparancs |
| Méret- és tömegadatok | |
| Hossz | 10,7 m |
| Szárnyfesztáv | 2,87 m |
| Törzsátmérő | 0,85 m |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 3–4 Mach |
| Hatótávolság | 160–400 km (típusváltozattól függően) |
| Legnagyobb repülési magasság | 450–25 000 m |
| Fokozatok | |
| Fokozatok száma | 2 |
| Első fokozat | |
| Tüzelőanyaga | szilárd |
| Második fokozat | |
| Tüzelőanyaga | folyékony |
Az SZ–200 Angara, Vega és Dubna (NATO-kódja: SA–5 Gammon) az 1960-as években, a Szovjetunióban kifejlesztett honi légvédelmi rakétarendszer, melyet elsősorban nagy magasságban és sebességgel repülő (stratégiai nehézbombázó és felderítő) repülőgépek ellen fejlesztettek ki, de korlátozottan ballisztikus rakéták ellen (ez esetben atomtöltettel) is bevethető volt. Az első félaktív lokátoros önirányítású szovjet légvédelmi rakéta.
A Szovjetunióban az Sz–300 váltotta le. A Magyar Néphadseregben egy osztálycsoport (két osztály) állt hadrendben Mezőfalván 1985–1997 között, melyeket végül 1997-ben kivontak a hadrendből. A P–14 Oborona (GRAU-kód: 5N84A, NATO-kód: Tall King) távolfelderítő lokátora azonban napjainkban is üzemel a Tolna megyei Medinán. 2001. október 4-én egy ukrán Sz–200 üteg éleslövészet közben a Tu–143 robotrepülőgép-légicél helyett véletlenül lelőtte a Siberia Airlines Tu–154-es repülőgépét, mely a Fekete-tenger felett repült.

