STS–41–B

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
STS–41–B
Sts-41-b-patch.png
STS-41-B crew.jpg
Hátsó sor (B–J): Stewart, McNair, McCandless
Első sor (B–J): Brand, Gibson
Repülésadatok
Űrügynökség NASA
Űrrepülőgép Challenger
A repülés paraméterei
Start 1984. február 3.
13:00:00 UTC
Starthely Cape Canaveral
LC39-A
Keringések száma 128
Leszállás
ideje 1984. február 11.
12:15:55 UTC
helye Kennedy Űrközpont
Időtartam 7 nap 23 óra 15 perc 55 mp
Megtett távolság 5 329 150 km
Előző repülés
Következő repülés
STS–9
STS–41–C

Az STS–41–B az amerikai űrrepülőgép-program 10., a Challenger űrrepülőgép 4. repülése.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hétnapos repülés célja a szállított műholdak telepítésének végrehajtása. Operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Első alkalommal történt, hogy az űrsétát biztosító kábel nélkül hajtották végre. A NASA megkezdte az Apollo–15-nél már alkalmazott zenélés ébresztést.

Eredeti jelzése STS–11 volt, de ettől a repüléstől új számozási rendszert vezettek be, amelyet a Challenger-katasztrófáig használtak. Az STS–10 küldetést korábban törölték.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1984. február 3-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták (SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 90,8 perces, 28,5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 307 kilométer, az apogeuma 316 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 113 527 kilogramm, műveleti tömege a pályán 15 362 kilogramm, leszálló tömeg 91 278 kilogramm. Szállított hasznos teher felszálláskor/leszállásnál22 323 kilogramm

Mintegy 8 órával a felemelkedés után pályába helyezték a műholdakat.

Negyedik nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

McCandless és Stewart két űrsétát hajtott végre az új Emberes Manőverező Egység (Manned Maneuvering Unit) (MMU) segítségével. McCandless az első űrsétán 98 méterre távolodott el az űrrepülőgéptől. A későbbiek során az eszközt kizárólag mentésként alkalmaznák. Súlya (vázszerkezet, vezérlő egység, hajtóanyag - nitrogén) 148 kilogramm volt.

Bruce McCandless kipróbálja az MMU-t
Űrséták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a dátum és az időtartam)

  • EVA 1: McCandless és Stewart (1984. február 7., 5 óra 55 perc)
  • EVA 2: McCandless és Stewart (1984. február 9., 6 óra 17 perc)

Hasznos teher[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Második alkalommal szállították a német gyártású mikrogravitációs laboratóriumot (SPAS–1). Működését elektromos probléma akadályozta.
  2. Kísérleteket végeztek gázokkal, patkányokkal,
  3. Monodisperse Latex Reactor (MLR) – részecske előállító reaktor,
  4. Az Elektroforézis (CFES) programmal tovább kereskedelmi kísérletet végeztek,
  5. Kutatási, kísérleti feladatok rögzítéséhez a Cinema–360 kamerát alkalmazták,
  6. A Get Away Special (Utah Állami Egyetem) doboz a növényi kutatást segítette (csírázás, növekedés),
  7. Újratelepítették a SPAS–01 műholdat.

Műholdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A raktérben rögzített műholdakat a beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlási távolságba (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) emelte. Az űrhajósok előkészítették, üzembe helyezték a műholdakat, majd a raktérből történő kiemeléssel február 3-án mintegy 8 órával az indulás után pályairányba helyezték. A műholdak rakétamotorja csak űrrepülőgép eltávolodásával (13-15 kilométer), 45 perccel később indította pályamagasságba az űreszköz. A Westar–6 és a Palapa–4 (Palapa–B2) műholdak PAM–D motorja nem tudta megfelelő pályára állítani a műholdakat. Az STS–51–A küldetése során a műholdakat visszanyerte, leszállította a Földre.

Westar–6[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Távközlési műhold. Építette a Hughes Space and Communications Co. (Los Angeles). Üzemeltetője a Western Union Telegraph Co. A fő földi irányítás központja Glenwoodban van.

1984. március 2-án a Challenger űrrepülőgép űrhajósai a Canadarm (RMS) manipulátor kar segítségével állították (üzembe helyezés, kiemelés) pályairányba. Az űrrepülőgép 13-14 kilométerrel eltávolodott, hogy az űreszköz saját hajtóművével PAM-D geoszinkron pályára állhasson. Súlya 1100 kilogramm. Spin- stabilizált műhold, típusa HS-376. Alakja hengeres, átmérője 2,16 méter, magassága 2,74 méter. Az űreszköz felületét napelemek borítják, éjszakai (földárnyék) energiaellátását (kémiai) akkumulátorrok, 2 NiCd akkumulátorok biztosítják. Parabola antennájának átmérője 1,8 méter. Pályakorrekciót négy hidrazin motor (egyenként 142 kilogramm). Élettartama elvileg végtelen (7 évre tervezik). 57 600 telefon összeköttetést és 24 TV-szolgáltatást biztosít az államokon belül. Előző űreszköz a Westar–5 (1982-058A).

IRT[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Inflatable Rendezvous Target (IRT) léggömb műhold pályára állítása után 7 nappal megszűnt a működése. Az STS–41–C programja során, elfogás után elvégezték a javítást. Súlya 91 kilogramm.

Palapa–4[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A távközlési műholdakat a Hughes Space and Communications Co. (HSC), Kalifornia építette. A PT . Telekomunikaci Indonézia Tbk. (Jakarta). Indonéziai állami tulajdonban lévő PT Telekom társaság az üzemeltető. Technikai adatai megegyeznek a Palapa–B–1 űreszközzel. Palapa–4 vagy Palapa–B2 gyűjtőnéven tartják nyilván. Spin- stabilizált műhold típusa HS- 376. Üzemeltetése 113 fokos hajlásszögű, várható élettartama 8 év. Pályairányba helyezést követően a PAM–D motor nem tudta megfelelő magasságú pályára állítani, ezért a STS–51–A visszanyerte és leszállította a Földre. Élettartama 286 nap volt. Előző műhold az Palapa–3 (1983 - 059C), követő műhold a Palapa–5 (1987 – 029A). 1990. április 30-án Palapa–B2R (1990-034A) néven ismét pályára állították.

Hetedik nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leszállás előtti űrsétával gyakorlatot (elfogás-visszanyerés, raktérbe helyezés) hajtottak végre a Canadarm manipulátorral, hogy az STS–41–C programjában szereplő feladatokat gyakorolták.

1984. február 11-én űrrepülőgép első alkalommal szállt le a Kennedy Space Center Shuttle Landing Facility (KSC) induló bázisára. Összesen 7 napot, 23 órát, 15 percet és 55 másodpercet töltött a világűrben. 3 311 380 mérföldet (5 329 150 kilométert) repült, 128 alkalommal kerülte meg a Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a repülések száma az STS–41–B jelű küldetéssel együtt)

Visszatérő személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vance Brand (3), parancsnok
  • Robert Gibson (1), pilóta
  • Bruce McCandless (1), küldetésfelelős
  • Ronald McNair (1), küldetésfelelős
  • Robert Stewart (1), küldetésfelelős

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–41–B témájú médiaállományokat.
  • STS–41–B. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)
  • STS–41–B. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)
  • STS–41–B. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)
  • STS–41–B. ksc.nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)