STS–29

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
STS–29
Sts-29-patch.png
STS-29 crew.jpg
Hátsó sor (B–J): Bagian, Springer, Buchli
Első sor (B–J): Blaha, Coats
Repülésadatok
Űrügynökség NASA
Űrrepülőgép Discovery
A repülés paraméterei
Start 1989. március 13.
14:57:00 UTC
Starthely Cape Canaveral
LC39-B
Keringések száma 80
Leszállás
ideje 1989. március 18.
14:35:50 UTC
helye Edwards légitámaszpont
Időtartam 4 nap 23 óra 38 perc 52 mp
Megtett távolság 3 200 000 km
Előző repülés
Következő repülés
STS–27
STS–30

Az STS–29 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 28., a Discovery űrrepülőgép 8. repülése.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A négynapos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. A küldetés fő feladata volt a harmadik és egyben utolsó kommunikációs műhold TDR–D pályairányba emelése.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez.

Első nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az űrrepülőgép február 18-ra tervezett indítása, különböző okok miatt (technikai, meteorológiai) március 13-án valósulhatott meg.

1989. március 13-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–B (LC – Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 90,6 perces, 28,5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 297 kilométer, az apogeuma 308 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 116 281 kilogramm, leszálló tömeg 88 353 kilogramm. Szállított hasznos teher felszálláskor/leszállásnál 17 280 kilogramm

Hasznos teher[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sikertelenül tesztelték a tervezett, de később meg nem épült Freedom űrállomás hűtőrendszerének prototípusát. 30 perc alatt elfogyott az energiatartaléka!
  2. Shuttle Student négy élő patkányból apró csontot kioperáltak, vizsgálva a gyógyulási folyamatot.
  3. Shuttle Student 32 megtermékenyített csirke tojás viselkedése űrkörülmények között.
  4. Protein kristálynövesztés.
  5. Plant Cell Division in Space (CHROMEX) - élettudományi kísérletek kromoszómákkal.
  6. IMAX (70 mm) kamera használata – a Föld filmezése (árvizek, hurrikánok, erdőtüzek és vulkánkitörések).
  7. A Légierő részére kalibrációs célpont kibocsátása, optikai megfigyeléssel.
  8. Autonóm Támogató Rendszer Műszerek (OASIS) – az űrrepülőgép különböző fázisaiban (különböző helyekről) az érzékelők adatait rögzíti és a Földre továbbítja.

Műhold[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tehertérben rögzített kommunikációs műholdakat a Canadarm (RMS) manipulátor kar segítségével pályairányba állították. A műhold pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 13-16 kilométerre eltávolodott. A műholdat a 60 perc múlva, automatikusan induló PAM–D főmotor sikeresen geoszinkron pályába emelte.

TDRS–4[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első TDRS–1 (Tracking and Data Relay Satellite) adattovábbító műholdat az STS–6 űrrepülőgép legénysége helyezte pályairányba. A TDRS–2 nem került (Challenger-katasztrófa) alkalmazásba. A harmadik TDRS–3 műholdat az STS–26 legénysége állította pályairányba.

Gyártotta a Thompson - Ramo - Woolridge (TRW). Üzemeltette a NASA Goddard Contel Space Flight Center (GSFC). Megnevezései: TDRS–4; TDRS–D. Kódjele: SSC 19883. Háromtengelyesen stabilizált műhold, TDR típus. Formája hatszöglet, magassága 6 méter, keresztirányú mérete 3 méter, a napelemek fesztávolsága 17,4 méter (2 kW). Éjszakai (földárnyék) energiaellátását 2 darab NiCd akkumulátorrok biztosították. Antennái Space Ground Link (SGL), átmérője 2 méter. 2 darab független jelfogó parabola antenna Single Access (SA) átmérője 4,9 méter, fesztávolsága 13,7 méter. Multiple Access (MA) elektronikusan vezérelt speciális, spirális antenna. Körsugárzó antenna, Ku-sáv antenna, egy kis C antenna. Pályakorrekciókat gázfúvókák biztosították. Az orbitális egység pályája 1436 perces, 41 fokos hajlásszögű, geoszinkron pálya perigeuma 35 776 kilométer, az apogeuma 3580 kilométer volt. Hasznos tömege 2120 kilogramm. Várható élettartama 10 év (2011. december 9-én befejezte aktív szolgálatát.

Negyedik nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989. március 18-án a tervezettnél korábban Kaliforniában az Edwards légitámaszponton (AFB) szállt le, hogy elkerülje a túlzott széláramlatokat. Összesen 4 napot, 23 órát, 38 percet és 52 másodpercet töltött a világűrben. 3 200 000 kilométert (2 000 000 mérföldet) repült, 80 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején március 24-én visszatért kiinduló bázisára.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a repülések száma az STS–29-cel együtt)

Visszatérő személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Michael Lloyd Coats (2), parancsnok
  • John Elmer Blaha (1), pilóta
  • James Bagian (1), küldetésfelelős
  • James Frederick Buchli (3), küldetésfelelős
  • Robert Springer (1), küldetésfelelős

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–29 témájú médiaállományokat.
  • STS–29. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. október 1.)
  • STS–29. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. október 1.)
  • STS–29. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. október 1.)
  • STS–29. ksc.nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. október 1.)
  • STS–29. nss.org. (Hozzáférés: 2013. október 1.)